Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-05-01 / 24. szám
Egység dások közül még említenünk kell: 7. old. A “Mode áni”-ban: “Nagyon megbízható vagy! ” Teremtőnkkel kapcsolatban ezt a szót nem használhatjuk! Csak embernek mondhatjuk. Nyelvtanilag sem jó, hiszen a “rabbá emunátechá”־ban az “emunátechá” ragozott főnév és nem melléknév; tehát így lenne helyes: “nagy a Te hűséged!”, vagy “nagy a Te bizalmad! ” (irántunk). 99. zsoltár (167, 168. old.) “Adonáj málách” - “Az Örökkévaló trónra lépett”. Helyesen: “Az Örökkévaló uralkodik”. (A bibliai héber nyelvben a múlt idejű alak gyárán jelenidőt fejez ki.) A szó jelentése miatt is kifejezetten antropomorf fogalom, arról nem is szólva, hogy egyetlen méghatározott időponthoz kötődik, míg az Örökkévaló uralkodásának nincs kézdete! Nem folytatjuk tovább, mert a fordító helyenkénti melléfogásai nem változtatnak a lényegen; új, csodálatos imakönyvünk értékén és legfőképpen jelentőségén. A magyarországi zsidó közösség hálás köszönetét fejezzük ki mindazoknak, akik “Sámuel imája” létrejöttén munkálkodtak! Todá rábbá! Borsányi-Schmidt Ferenc 99. zsoltár) a teofánia megrendítő leírása, úgy a természetben, mint a történelemben, s mint ilyen, időnkénti s ezért időhöz kötött. Abból az ismétlődő ősrégi rituáléból ered, hogy Isten uralmát minden évben (s talán a “micvot” teljesítésének minden percében) újra vállaljuk, elismerjük. (1. a Ros Hásáná-i málchujotot.) Rábá emunátechá ־ lehet, hogy a Megbízható szó nincs helyén, de a megszokott, vagy ajánlott fordítások nem fejezik ki azt a tényt, hogy megbízhatunk az isteni ígéretben. Az embér Isten iránti bizalmáról van itt szó, és nem megfordítva, ezt mutatja a kontextus is. Mindezektől függetlenül a fordító vállalja az ilyen és hasonló “tévedések" ódiumát. Az ősi imaszövegek időnként a körülményekhez és a környezethez képest, melyben a zsidó közösségek éltek és élnek, új és új értelmet, érteimezést nyernek, melyeknek mindegyike legitim volt a maga korában, mint ahogy bölcseink mondták: “Élű vöélu divré Elokim chájjim.” Simon Sároni (Ómer, Israel) S’má Jiszráél megszokott közismert, még a nem zsidó irodalomban is idézett, s legfőképpen nyelvi és tartalmi szempontból így helyes hitvallomását: “Halljad Izrael, az Örökkévaló - a mi Istenünk - az Örökkévaló egyetlenegy”. (Hevesi Simon ford.) Ugyancsak a S’má-ból: “V’áhávtá et-Adonáj elohechá” (És szeresd az Örökkévalót, Istenedet.) Miért változott meg a nyelvtanilag helyes és így ismert imarész “Örök Istenedet”-re? A S’má-ban (pl. 174 old. 12-13. sor): A “micvot” miért változik “rendeletei”-re? Földi, emberi hatóságok adnak ki rendeleteket! A “micvá” jelentése “parancs”, v. “parancsolat” (előírás). így szokta meg minden bár micvá és bát micvá! A “melech”, vagyis a “király” szó egy-két kivételtől eltekintve következetesen “úr”-ra, illetve ennek ragozott alakjaira, néhol uralkodóra változott. Indok: a “király” fogalma korszerűtlen (!?) Imáink kortól és divattól függetlenek! Az sem hihető, hogy a “király" szó negatív érzelmeket, vagy hagulatot vált ki. Az eredeti héber szövegben, vagy az amerikai kiadású angolban is meg kellene változtatni? A nem szerencsés fordítói megöl-Fordításunk egyes újításait illetőleg érthető, hogy sokan, kik a régi és megszokott imafordulatokhoz vannak szókva, s azokról nehezükre esne lemondani, idegenkednek ezektől. Aki gondósán átnézi a fordítást, láthatja, hogy nem mindenütt cseréltük fel a kimondhatatlan Istennév fordítását melléknévre, csak a “hásém elokénu” nehézkes mondatfüzés feloldása kedvéért. Ennek jogosultsága lehet vita tárgya, de a fordítónak és a szerkesztőnek egyaránt ez volt a kiindulópontja. “Micvot" valóban fordítható és mindég is fordították parancsolatnak, de mi úgy éreztük, hogy nem “parancs' -okról van szó, melyek az utolsó fél évszázadban negatív konnotációt kaptak, hanem olyan Isteni rendelkezésekről, melyeket az ember jószántábői vállal (kábálát ol Tórá umicvot, többek közt a “Chovát Halevávot” és Prof. Leibovics felfogása szerint). Az újítás tehát nem kényszeredett, hanem egy bizonyos szemszögből vett szükségesség. Ugyanez áll a Király szóra, melyet különben sok helyütt a jobb hangzás végett meghagytunk. Az Örökkévaló trónra lépett (98. és Kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, s még történelmi ismereteink is gyarapodnak, hiszen a tömör lábjegyzetekbői megismerjük az egyes imák eredetét, keletkezésük körülményeit, és ha szerzőjük ismert, róluk is olvashatunk. Utolsóként említjük, bár talán ez a legfontosabb: számos szöveg itt jelenik meg első ízben magyarul. Ilyenek: a péntek esti és a szombat déli étkezésnél szokásos dalok (z’mirot), a “Báme mádlikin” kezdetű Misna-részlet, a Hosánot (Hozsannák) minden alkalomra szóló teljes szövege, amikhez bőséges magyarázatok, útmutatások járulnak. Egyetlen mondatban összegezve: az imák és vallási ismeretek igazi kincsestárához jutottunk. Oberländer Baruch rabbi éjt nappallá tévő, energiát nem kímélő (ez szó szerint értendő!) fáradozása és a sok akadály, nehézség ellenére sem lankadó lelkesedése, valamint Naftali Krausnak a messzi Tel-Avivból is szüntelenül érezhető szerető támogatása és gondos munkája nyomán megszületett a régvárt Sziddur. Sok-sok erényét kellőképpen értékelni, hiánytalanul felsorolni is nehéz. Emellett azonban szóvá kell tennünk a fordítás egyetlen hibáját, a minden áron való újítás, a gyakran szükségtelen “modernizálás" visszafoghatatlan vágyát. Az új fordítás szükségességét elismerve, felette érzett örömünket kifejezve megjegyezzük, hogy néhány helyen maradhatott volna, ha nem is a Hevesi-féle, de Pollák Miksa nem avult, irodalmi fordítása. Más helyeken, ugyancsak üdvözölhető megoldásként szívesen olvastuk volna W. Munkácsi Noémi, vagy Patai József egy-egy átültetését. Nem kellett volna megváltoztatni a A fordító megjegyzései 5
