Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-05-01 / 24. szám
Egység (Jiszráel könyörgései egész évre. Ford.: Rosenthal Móricz. Pozsonyban. 1841. Kom Fülöp, p. VI, VIII.) 1996: “A ma magyar nyelvterületen élő zsidók nem értik a héber imaszöveget, és nagy részük - ... elolvasni sem tudja... Az ő számukra készült ez az új imakönyv, amely modem fordításával emberközelbe hozza az ősi imákat, és lehetővé teszi, hogy a magyár ajkú zsidó - addig is, míg megtanul héberül olvasni - anyanyelvén imádkozzék... A hagyomány szerint imádkozni minden nyelven lehet, magyárul is.” (Sámuel imája. Zsidó imakönyv. Ford.: Simon Sároni. Bp. 1996, Chábád Lubavics, p. XV.) 1841-1996. - Százötven esztendő telt el az első magyar fordítású zsidó imakönyv megjelenése óta: - Két hasonló esemény, két merőben különböző kor, két merőben különböző elgondolás (nevezhetjük programnak is) és két különböző igény. A “Jiszráel könyörgései” olyan korban került a magyarországi zsidóság kezébe, amikor a könyv potenciális használóinak többsége ilyen vagy olyan szinten, de értette a héber szöveget; gyermekkorában tanulta a sziddurt (meg még sok mást). Ama 155 év előtti imakönyv közreadói úgy érezték, hogy az imákat is a magyarosodás, a szeműkben oly kívánatosnak tűnő asszimilálódás szolgálatába kell állítani. A mai imakönyv a “maradék maradékának”, az egyre fogyatkozó magyarországi zsidóságnak szól, akiknek többsége még olvasni sem tudja a hébér szöveget. Őket akarja vallásunk számára megtartani, illetve az új, modern fordítás révén visszahódítani. Reméljük, hogy sikerül! Az új szövegfordításon kívül nyújte egyéb újdonságot a budapesti Chábád imakönyve? Igen, nagyon sok újdonságot tártálmáz; olyan információkat, amelyek eddigi imakönyveinkből hiányoztak, pedig ismeretük elengedhetetlen a zsinagógai szertartásban, az imádkozásban való részvételhez. Az első, legfontosabb “jó tulajdonsága”, hogy minden ima a “helyére” került, szükségtelenné teszi a keresgélést, az állandó előre-hátra lapozgatást. Ahol ismétlődik egy ima, ott könyvünkben újra megtalálható, szemben a régebbi kiadásokkal, ahol csak utalás történik arra, hol keresendő. “Használati utasítások” is megkönnyítik a zsinagógában még járatlan “kezdő” dolgát; megtudjuk, hogy mikor mit kell tenni, s nem egyszer azt is, hogy miért. meg, hanem teljesen új fordítás, és Magyarországon látott napvilágot. Az első rendkívül kellemes benyomást szemünk közvetítésével nyerjük: a könyv gyönyörű! Manapság, a paperbackek korában, már kezdünk leszokni a keménykötésű könyvekről. Most egy valódi, a jobb időkre emlékeztető, nagy gonddal megtervezett és kivitelezett, tartós használatra szánt, luxus kötésű könyvet tarthatunk a kezünkben. Még mielőtt fellapoznánk, újabb kellemes észrevételt kell tennünk: a kötéstábla mindkét oldala művészi élményt kínál. A jó ízléssel, szakérte־ lemmel és szerencsés ráérzéssel kiválasztott illusztrációk már a kézbevétel pillanatában megragadják a figyelmet. A kötéstábla alapszínének és a mozaikképek árnyalatának összhangja kellő hangulatot varázsol a napi gondok után megnyugvást, vagy áhítatot kereső ember leikébe. A könyvet kinyitva, eddigi benyomásaink csak fokozódnak a jóminőségű, szép papír, és a nagy gonddal választott betűtípusok (igen, több betűtípussal készült a nyomás!) láttán. Nem okoz meglepetést, hiszen így van ez rendjén: a kiadó előszava az áldott emlékezetű lubavicsi rebbe, Rabbi Menachem Mendel Schneerson emlékét idézi. A budapesti Chábád- Slichut és így nagyrészt ez a sziddur is Neki köszönheti születését. Az előszót olvasva felvillan élőttünk a kontraszt az első magyar fordítású sziddur és a mostani imakönyv létrejöttének indítékai között. 1841: “...mi is bátran kiálthatjuk “haladunk” és szent akaratunk... hogy továbbra is haladunk! Ez utolsó nemes célra tehát... a kiadó nem vélte helytelennek jelen Imáink’ magyárrá fordításénak kiadását magára vállalni... Tanítsátok oskoláitokban e’ könyörgéseket magyarul, hogy csírájokban már gyermekeitek tanulják meg ... egy szívvel és szájjal, magyarokká kell válniok. ” a vallási és népi hagyományokhoz már kevésbé ragaszkodó rétege évtizedek óta igényelte, és a magyar nemesség felvilágosult, az ország modernizációját kívánó csoportja az országgyűlésen és egyéb fórumokon sürgette a zsidóság polgári jogait csorbító törvények eltörlését és a teljes polgári egyenjogúság megadását. A modem gondolkodású zsidó polgárság és értelmiség a cél eléréséhez elsőrendű követelménynek tartotta a magyarosodást, a nyelvi és társadalmi asszimilációt. Az asszimiláció útjára lépett zsidóság egy része nem tartotta elegendőnek ezek megvalósítását, hanem úgy kívánta siettetni az ország lakosságába való teljes integrálódást, hogy a megvalósítandó reformok körét ki akarta terjeszteni a vallásgyakorlás kérdéseire is. Ennek volt első lépése Rosenthal Móric imakönyvfordítása, amely nemcsak kétnyelvűségével jelentett újítást, hanem a vallási szempontok revízióját is megindította - igaz, egyelőre csak egy-egy szó beiktatásával, illetve elhagyásával. Megismervén az első magyar fordítású imakönyv létrejöttének körűiményeit és fő célkitűzéseit, vegyük szemügyre kései utódját, az 1996. május 2- án ünnepélyesen bemutatott “Sámuel imáját”, a Magyarországon megjelent legújabb magyar nyelvű zsidó imakönyvet. Legfőbb erénye, hogy nem egy korábbi kiadvány reprintjeként jelent Katolikus püspök az imakönyvről Gyulay Endre szeged-csanádi püspök az imakönyvről: "Dávid csodálatos zsoltáraitól kezdve a kinyilatkoztató Teremtő Bibliában rögzített mondatait, valamint egy-egy ünnep mondanivalóját és imádságos megköze- Ütését minden ember megtalálhatja benne... Akár a reggeli, akár az esti imát bármelyik istenhívő imádásul és hódolatul elmondhatja belőle az Úrnak. S hogy a héber mellett mindezek magyar fordításban is megjelentek, minden magyar ajkú ember számára használható e könyv. Ahogy az ember az előtte ismeretlen világba, a tenger mélyébe kamerájával behatol és láthatóvá, itt-ott hallhatóvá teszi az ember által nem ismert, de a Végtelen által teremtett ottani világot, ugyanúgy merülhet el ebben a könyvben bármelyik olvasó, imádkozó ember és fedezheti fel a Mindenható emberek iránti szeretetét.” Református püspök az imakönyvről Dr. Tenke Sándor dékánhelyettes írja a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara nevében: “Hálásan köszönöm az új magyar fordítású Zsidó Imakönyv megküldését. Legyen az Örökkévalóé a hála, hogy adott Önöknek erőt e csodálatos imakönyv kiadásához, és köszönet Önnek és Munkatársainak a fáradságos munkáért.” 4
