Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-05-01 / 24. szám
Egység Az új imakönyv köszöntése kus rendet alakított ki - ezek főbb vonalaikban Amrám, vagy Száádjá babilóniai gáonok széderjét. rendjét, vagyis sziddurját követték. A általánosan elfogadott, “szabványosított” imakönyvek elterjedésében döntő fordulatot hozott Gutenberg találmánya, a könyvnyomtatás. Az 1520-as években jelent meg az első nyomtatott sziddur és máchzor (természetesen csak héber nyelven!). A technikai fejlődés, a nyomdászat általános térfoglalása, sőt egyeduralma követkéztében a könyvek, s közöttük a zsidó imakönyvek tömeges előállítása siettette a formai uniformizálódást, de természetesen a korábban kialakult rítusok, helyi szokások (nuszách) nem tűntek el, sőt továbbiak jöttek létre. Ezekre világos utalás történt, és ma is látható az imakönyvek címlapján (pl. nuszách áskenáz, nuszách szfárd, vagy éppen a Monarchia idején gyakran olvasható “lengyel, cseh, morva és magyar szókás szerint”. Az ima, illetve az imakönyvfordítás gondolata (túlzás lenne igényről beszélni!) Európában a XVIII. század második felében jelent meg. Itt természetesen a nem zsidó nyelvekre gondolunk, hiszen a nők számára már korábban is készültek jiddis szövegű imakönyvek, amelyek elsősorban otthoni használatra szerkesztett, nem teljes, egynyelvű válogatások, helyesebben adaptációk voltak. A héber szöveg mellett valamely nem zsidó nyelvű fordítást is tartalmazó sziddurok és máchzorok kiadása a francia forradalom hatására megindult reform mozgalmakhoz kötődő hászkálá eszméinek hatására indult meg. Magyarországon az első magyar fordítással bővített zsidó imakönyv, a “Jiszráel könyörgései egész évre”, 1841-ben jelent meg Pozsonyban. A fordítás Rosenthal Móric munkája, amit az akkoriban még Bloch Móric névre hallgató Ballagi Mór javított ki, öntött irodalmi formába. Mint a kiadó (Kom Fülöp*) előszavából is megtudjuk, a magyar fordítással bővített sziddur elkészítését és közreadását az 1840. évi reform-országgyűlésen elhangzott, a zsidók egyenjogúsítását sürgető beszédek, és a részleges emancipációt eredményező határozatok hatására kelt lelkesedés és öröm siettette. A magyarországi zsidóság polgárosodó, *Az ő személyére és a többi magyar fordítású imakönyv ismertetésére egy későbbi számunkban visszatérünk. rendszer, sorrend); az imák rendjét, sorrendjét jelenti. Az imák, illetve a későbbi imagyűjtemények keletkezését magyarázza Májmuni egy írásának részlete: “Miután a zsidók száműzettek országukból a gonosz Nebukadnecár idejében, elvegyültek a perzsa, görög és a többi népek között és gyermekeik születtek e népek országaiban. Ezek a gyermekek zagyva, keverék nyelven beszéltek, nem tudták megértetni magukat egyetlen nyelven sem, hanem hibás zsargont használtak - ahogy ezt az írás tanúsítja“ .. .és gyermekeik fele asdódiul beszél és nem ismerik a zsidó (héber) nyelvet, hanem a népek nyelvét használják... ezért ha egyikük imádkozik, nem képes kifejezni magát hébérül és kérni szükségleteit az Örökkévalótól a szent nyelven, hanem belekever idegen szavakat. Amikor Ezra az írástudó és társai ezt látták, bevezették azt a szokást, hogy mondjanak 18 áldást naponta, egy bizonyos sorrend szerint: Az első három — az Örökkévaló dicsőítése, az utolsó három pedig köszönetmondás Neki. A közbülsők azokát a dolgokat tartalmazzák, amikre az egyénnek és a közösségnek szüksége van". (Rámbám, Hilchot Tfilá 1:5.) A S’mone eszré (18 áldás) szövege 2500 éve, a S'má Jiszráél előtti és utáni áldások pedig több mint 1700 éve szinte változatlanok. A X. század után a zsidó világ szellemi központja Európa nyugati felébe tevődött át. Itt minden jelentősebb közösség saját liturgi“Atyáim ültették számomra, s én ültetem gyermekeimnek.’’ (Talmud: Táánit 23a.) Ritka esemény, különleges alkalom tanúi vagyunk: részesei lehetünk a háború utáni magyarországi zsidó könyvkiadás egyedülálló, és bátran állíthatjuk - eddig legjelentősebb eseményének. Ötvenhat esztendő múltával új, s tegyük hozzá, teljesen korszerű sziddurt, vagyis az imák hagyományos szövegű és az évszázadok folyamán kialakult, meghatározott sorrendet követő gyűjteményét vehetjük kezünkbe. A budapesti Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, amelynek széles körben ismert, népszerű kiadványai eddig is jelentős helyet vívtak ki a magyarországi zsidó könyvkiadásban, a napokban adta közre nagyszabású vállalkozásának gyümölcsét: megjelent a “T’fillát S’muél” című imakönyv teljes héber szöveggel és modern magyar fordítással. A sziddur és a máchzor (mácházor) a zsidó vallásban több mint másfél évezred folyamán kialakult, a közösségi istentisztelet és az egyéni áhitat során elmondandó imáknak az egyes rítusok (nuszách) gyakorlata szerint szerkesztett gyűjteménye, vagyis a hétköznapi és szombati (sziddur), illetve az egyes ünnepek alkalmára módosított, bővitett szövegű (máchzor) imakönyvek elnevezése. A héber “sziddur” szó magyar jelentése “rendezés”, “elrendezés” (az “szdr” gyökhangokból = rend, rendez, Efrájim Kishon (Kishont Ferenc), a világhírű magyar-zsidó író, örömét fejezte ki afelett, hogy hatvan év után kiadnak Magyarországon egy új, modern fordítású imakönyvet. Megelégedését stílusosan, ahogy egy író emberhez illik, azzal fejezte ki, hogy írt egy ... csekket, amely 500 dollárról szól, az imakönyv tetemes költségeinek (kb. 40 ezer dollár) részleges fedezésére. A csekket Naftali Kraushoz, az imakönyv szerkesztőjéhez juttatta el az író, és sok sikert kívánt a projekt megvalósításához. Köszönjük, reb Efrájim! 3
