Egység, 1995 (20-22. szám)
1995-09-01 / 22. szám
Egység A zsidó folklórban Szombat, a család ünnepe ti. A Talmud szerint ״Két szolgálattevő angyal kíséri haza az embert a templomból pénteken este. Az egyik a jó angyal, a másik a rossz. Amikor az ember hazaér, és égő gyertyákat, megterített asztalt talál, és az ágyat megvetve, akkor a jó angyal azt mondja: Adja a jó Isten, hogy a következő szombaton is így legyen! Erre a rossz angyal kénytelen-kelletlen áment mond. Ha azonban ennek éppen az ellenkezőjét találja, vagyis sem gyertya, sem vacsora, s minden olyan, mintha hétköznap lenne, akkor a rossz angyal mondja: Adja a jó Isten, hogy a továbbiakban is így legyen, és a jó angyal kénytelen rámondani, hogy ámen...” (Sábát 119b.) Az Eset chájillal, a derék nő dicséretével (Példabeszédek 31.) asszonyának hódol a férj: ״Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, férje pedig így dicséri: Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegeiket!” Ezután kiddust mond az ünnepi serleg felett, iszik beiőle, és odanyújtja családja tagjainak. Kezet mosnak; áldja Istent, aki előhozza a kenyeret a földből, felvágja az ünnepi kalácsot, amely a kiddus alatt még be volt takarva, megízleli, és oszt belőle a többieknek is. És közben érezni lehet, ahogy szétárad az otthonban a békesség, a szentség... * * * Annak a három étkezésnek, amelyet hagyományunk a hetedik napra kötelezővé tesz, a zsidó élet vallásos, sőt misztikus jelentőséget kölcsönzött. A péntek esti étkezésnek a hal (a gyermekáldás jelképe) és a hús, a szombati étkezésnek, amely rendszerint a Sáchrit és Muszáf istentiszteletét követő kiddus után következik, elsősorban a sólet, a borsos vagy almás kugli a jellegzetes, hagyományos étele. Azonban mind a két étkezést vallási és szellemi tartozékai (imádság, ének, a Tóra szavai) teszik igazán szombativá, és gazdagítják valóságos házi ünnepekké. Még fokozottabban áll ez a harmadik lakomára, a minchá utáni sálos szeudotra (״sálesüdesz”). Chászid körökben a férfiak a délutánt rendszerint szertartások vezetője, de a ״szent szolgálát” végzésében része van azért az anyának és a gyermekeknek is. A péntek esti gyertyagyújtást a hagyomány az asszonynak szenteli. A szombat esti gyertya valósággal jelképe a vallásos asszonynak, ábrázolását ott látjuk régi sírköveken is. Milliók lelkében él a legmeghatóbb gyermekkori emlékek egyike: az édesanya, amint péntek este meggyújtja a gyértyát. Két kezét a lángok felé terjeszti, és elmondja az áldást: ״Áldott vage Te, Örökkévaló, Istenünk, a Világ Királea, aki megszentelt minket pa rancsolataival, s meghageta, bogé gpújtsuk a szent szombat féneét!” Ezzel jelzi, hogy átérzi hivatását: térjeszteni a vallás világosságát, és a vallási törvény teljesítésében példát mutatni gyermekeinek. Hazatérve a templomból az apa ״sábbát sálommal” vagy jiddisül ״gut sábesszal” köszönti családját, és megáldja gyermekeit. A fiúkat így: ״Tegyen ‘éged az Örökkévaló olyanná, mint Efrájimot és Menassét!”, a lányokat pedig így: ״Tegyen téged az Örökkévaló o/yanná, mint Sárát, Rebekát, Ráchelt és Leát!”, és a fiúkát is, lányokat is: ״Áldjon meg téged az Örökkévaló, és őrizzen meg, ragpogtassa feléd tekintetét az Örökkévaló, és legpen irgalmas hozzád, fordítsa feléd tekintetét az Örökkévaló, és adjon neked békességet!” A Sálom áléchem... kezdetű énekkel az apa a szombat angyalait köszönA Tóra elbeszéli, hogy a pusztai vándorlás idején a hatodik napon szedték össze és készítették el a mannát szombatra, a zsidó hagyomány pedig erre hivatkozva megkívánja, hogy a sábbát fogadásának előkészülétéi pénteken kora reggel kezdődjenek. A Talmud és a későbbi korok legtekintélyesebb mesterei maguk szítottak tüzet, sóztak halat, vágtak fát, sepertek, stb. ״a szombat tiszteletére”, és nem engedték ezt át szolgának, szolgálónak. A Szombat királynő fogadására méltóvá kell tennünk otthonunkat, méltóvá önmagunkat. Hoggan tesszük méltóvá otthonunkat? A ház asszonya péntek délután befejezi a szombatra való sütést-főzést, azután fehér ünnepi abrosszal megteríti az asztalt, és az asztalfőre odakészíti a szombati kalácspárt, a bort, a kiddus serleget meg a szombati gyér tyákat (legalább kettőt). Mintha látnám, hogy sürögterít nyakrafőre. Sokfonatú kalácsot tesz az asztalfőre: Gyertyát is ggújt, három szá lat, mosdó vizet készít. (Kiss József: Dal a szegény Árjeról) A Szombat királynő azon ban nemcsak a gazdag háza kát és a polgári otthonokat keresi fel, hanem a nyomor szomorú tanyáit is. És nem volt soha olyan vallásos zsidó, aki ne értett volna a vendég méltó fogadásához. A zsidó népben ősi idők óta elevenen él az a hit, amelyet a Talmud úgy fejez ki, hogy a szombat ״visszafizet”. Ézért a gettó minden emberi jogból kizárt és a legsúlyosabb gondokkal küzdő lakója is mindent elkövetett, hogy erre az egy napra fényességet varázsoljon hajlékába. Ahol még él a zsidó hagyomány és a zsidó gondolkodás, ott a szombat és a család sokszoros, mélységes kapcsolatokban forr össze. A család bensőséges együttléte mélyebbé és szebbé teszi a szombatot. A szombat melegébbé teszi a családi életet. Es ha a hét folyamán esetleg ellentét, harag támad a család tagjai közt, a szombat közeledtére ez is elsimul... Az apa a család papja, a családi 5
