Egység, 1995 (20-22. szám)
1995-09-01 / 22. szám
Egység A szombat a miénk... pés! A mindenkire érvényes miniműm helyett a mindenki számára más és más maximumot követeljük: mindenkitől a legtöbbet, amit jelenleg megtehet. Aki teheti, az szentelje meg a szombat napját, de aki egyelőre úgy érzi, hogy nem tudja megszentelni az egész napot, az igyekezzék a fennmaradó órákat a szombathoz méltón tölteni, és fokozatosan bővíteni ezt az időtartamot, amíg az egész napra ki tudja terjeszteni. A péntek esti kiddus nincsen szigorú időhöz kötve: akkor kezdődik, amikor már mindenki hazatért a munkából vagy a templomból. A ״házi istentisztelet” kereteit a ház asszonya, tartalmát azonban az egész család áhítata, akarása teremti meg. Hozzátartozik ehhez a közös éneklés és a Szentírás meg más komoly zsidó írások együttes olvasása, tanulmányozása. A zsidóság vezetőinek feladata, hogy ezeket a jóindulatú megtérőket lépésről lépésre közelebb vigyék a teljes szombathoz. Ahogyan a zsidóság történetében oly sok mindent, ezt is a jövőbe vetett bizakodásra kell alapozni, a reményre, hogy a gyakorlat egyszer majd egészen megvalósítja az elvet. És arra a tudatra, hogy csak azt őrizhetjük meg, amire mi magunk fenntartjuk igényűnkét. A szombat a miénk, csak meg kell tartanunk. (Forrás: Vidor Pál: A Szombat könyve. Javne könyvek 8. kötet.) A mai magyar valóságban a szombat elvesztette egykori központi szerepét a zsidók életében. Mit kell tennünk, hogy a szombat ne váljék valamiféle történeti tananyaggá, muzeális relikviává, hanem megmaradjon élő ünnepünknek? Akarnunk kell a szombatot: ha eddig nem tartottuk meg az egészet, akkor fogjunk hozzá, és próbáljuk meg fokról fokra megvalósítani. Jól tudjuk, hogy ezt az utat nemcsak külső, hanem belső, lelki akadályok is nehezítik. Sokan vannak, akik nehezen tudják leküzdeni gátlásaikat. Az a zsidó például, aki már régóta - vagy akár még soha - nem rendezett kiddust, és nem áldotta meg gyermekeit, visszariad attól, hogy most elkezdje vagy újrakezdje. Gyakran találkozunk azzal az álérveléssel is, hogy ha nem tarthatjuk meg az egész szombatot, semmi értelme a részleges megtartásnak. ״Ha délelőtt a munkahelyemen voltam, mi értelme, hogy délután ne dolgozzam?” ״Ha a gyerek délelőtt a kertben kapált, mi értelme, hogy idehaza ne rajzoljon, ne írjon?” Ezt a gátlást le kell küzdenünk. A ״vagy mindent, vagy semmit sem" álérvével szemben azt az álláspontot kell kialakítanunk, hogy fenntartjuk a szombat megtartásának követelményét. Késedelem nélkül valósítsunk meg belőle annyit, amennyi akaraterőnkből telik! De megállni nem szabad! Tanuljunk, gondolkodjunk azon, mi legyen a következő léevés-ivás által közelebb kerül az Örökkévalóhoz, mert táplálkozása is széllémi jellegű. Nekem azonban, aki nem vagyok cádik - kötelességem minél kevesebbet enni. A végén odáig ment hogy már szombaton is szokott böjtölni (amit egyébként a halacha tilt). Egyszer magához hivatott egy zsidót, akiről tudta hogy nyilvánosan megszegi a szombatot és jól megmosta a fejét. Az illető visszadobta a lábdát: a rebbe is megveti a szombatot!- Hogy-hogy?! - kérdezte a rebbe megdöbbenve.- Úgy, hogy a rebbe böjtöl szombaton, ami a szombat szentségének megszegése!- Igazad van, fiam - mondta a rebbe - de van egy kis különbség - Tőled mások is eltanulják a helytelen viselkedést, de engem - a szombati böjtöléssel - senki nem fog utánozni... A csernobili rabbi Náchum házában egy péntek este a gyertya kialudt. Az orosz szolga se szó, se beszéd, gyorsan meggyújtotta, úgyhogy senki nem vette észre. Amikor a rabbi bement a szobába, azt mondta: ״Milyen sötét van itt! Nem látok semmit!” Mondták neki, hogy ég a gyertya, de egyre csak hajtogatta: ״Én bizony nem látok semmit!” Egyszer csak azt mondta: ״Csak nem szegte meg valaki a szombatot a gyertyával?...” Ki is derült, hogy a szolga volt az, aki gyértyát gyújtott szombaton. Reb Méir Jechiél. az osztrovcai rebbe szokása volt hogy rengeteget bőjtölt, a kötelező böjtökön kívül is. Az ember kötelessége hozzászoktatni szervezetét, hogy minél kevesebbet egyen. Az igazi cádik - szokta mondani - az nem családjuk körében, hanem egymás között töltik. A templom előcsarnokában, a bét hámidrásban gyülekeznek a chászidok. A lakoma rendszerint igen egyszerű: egy üveg bor, néhány szardínia, hering. Nemcsak az asztal körül, de benn a templomban és künn az udvaron is üldögélnek őregek, és álldogálnak gyerekek. Ahítatosan hallgatják rabbijuk, cádikjuk rendszerint misztikus Tóra-magyarázatait, és rajongó hittel éneklik a kabalisztikus szombati énekeket. Alkonyat idején azután - férje a fiúkkal ilyenkor templomban van - a jámbor zsidó asszony abbahagyja az olvasást, és belefog a hagyományos jiddis búcsúdalba: Abrahám, Izsák és Jákob Istene, a kedves, szent szombat már távozni készül. Hozzon az új hét szerencsét és áldást! Ámen, ámen, így legyen igaz, és jöjjön el Dávid fia, a Messiás! Nemsokára hazaérkezik az apa a templomból, sávúd íouval köszönti övéit, és hávdálát csinál. Az előimádkozó a község számára már a templomban elválasztotta, önmaga és a családja számára most ő is elválasztja a szentet a köznapitól. Az otthoni hávdálával kapcsolatban megemlítjük, hogy bor helyett pálinkával, feketekávéval is lehet végezni; a hávdálá gyértyát, míg a láng áldására sor nem kerül, a legkisebb gyermek tartja. Érdékés szokás, hogy a hávdálá után a jelenlévők ujjaikat először abba az italba mártják, amelyben a fonott gyértyát eloltották, azután párnászát, megélhetést kívánva, zsebükhöz érintik. A szombat péntek esti üdvözlésének ellentéte a Szombat királynőtől való fájó búcsúzás, ״a királynő elkísérése” (meláve máiké). így nevezzük a ״búcsúlakomát”, melyet lehetőleg hosszúra elnyújtanak, hogy a szombat minél később távozzék el. (Forrás: Vidor Pál: A Szombat könyve. Javne könyvek 8. kötet. Budapest.) Két gyertyatartó Rabbi Mose Chájim Efrájim, a Báál Sém unokája, feleségével együtt hosszú ideig nagy szegénységben élt. Péntek esténként az asszony maga készítette agyag gyertyatartóban gyújtott gyertyát. Később gazdagok lettek. Amikor a rabbi egy péntek este hazajött a templomból, és a szobába lépett, látta, hogy a felesége örvendezve gyönyörködik a terjedelmes gyertyatartóhun. ..Neked most van világos - mondta neki -, nekem akkor volt. 6
