Egység, 1995 (20-22. szám)
1995-06-01 / Különnyomat
Egység A Káddis A Káddis nem héber, hanem arámi nyelvű ima. Az emberek többsége valamikor ezt a nyelvet beszélte, így a tanulatlanok is értették az ima szavait. Szövege a következő: Jitgádál vöjitkádás somé rábá [A közösség: Ámén!] böálmá di vörá chiruté vöjámlich málchuté* * böchájéjchon uvjoméichon uvchájéj dechol bét Jiszráél báágálá uvizmán káriv vöimru ámén. [A közösség: Amén. Jöhé somé rábá mövorách löolám ulálméj álmájá. Jitbáréch] Jöhé somé rábá mövorách löolám ulálméj álmájá. Jitbáréch vöjistábách vöjitpáér vöjitromám vöjitnászé vöjithádár vöjitále vöjithálál somé dökudsá brich hu [A közösség: Amén!] leélá min kol birchátá vösirátá tusbechátá vönechemátá dáámirán böálmá vöimru ámén. [A közösség: Ámén!] Jöhé slámá rábá min sömájá vöchájim tovim álénu vöál kol Jiszráél vöimru ámén. [A közösség: Ámén!] Ősze sálom bimromáv hu jáásze sálom álénu vöál kol Jiszráél vöimru ámén. [A közösség: Amén!] * A nuszách szefárdban - a szefárd imarendben - itt hozzáteszik: vöjácmách purkáné vijkárév mösiché [A közösség: Amén!] Magyarul: Magasztaltassék és szenteltessék meg nagy Neve a világban, amelyet akarata szerint Ő teremtett*. Alápítsa meg birodalmát életedben és idődben, Izrael egész házának életében, mihamarabb, nemsokára, s mondjuk: Ámén! Legyen áldott nagy Neve örökkön-örökké! Legyen áldott, dicsért, magasztalt, fennkölt, dicshimnuszba foglalt, becses, rajongott és dicsőített az Egyetlen Szent Neve, áldassék, kivel nem ér fel semmi áldás, himnusz, dicsének és dal a világon, s mondjuk: ,Ámén! Áradjon béke az égből életünkre és egész Izraelre, s mondjuk: Ámén! Ki békét teremt az egekben, hozzon békét ránk és egész Izraelre, s mondjuk: Ámén! * A nuszách szefárdban - a szefárd imarendben - itt hozzáteszik: És teremtse elő a megváltást, és mihamarabb hozza el Messiását! [A közösség: Amén!] lás, ajtó vagy átjáró vezet egy másik helyiségbe, a tilalom az összes, egymással összeköthető helyiségre érvényes. * A kohén a szabadban sem mehet négy ámotnál - körülbelül 180 cm-nél - közelebb sírhoz. A temetési menettől azonban nem kell négy te/áchimnál - körülbelül 38 cm-nél - távolabb tartania magát. Részlet Hayim Halevy Donin: Zsidónak lenni... című könyvéből (kapható a szerkesztőségben) * Az évforduló napja különösen alkalmas jótékonykodásra és adományozásra. Külön szabályok a kohén számára * A kohénnak, a papi törzs leszármazottjának, tilos halottal érintkeznie. Ez a tilalom nemcsak a fizikai kontaktusra vonatkozik: tilos a halottal egy helyiségben tartózkodnia, függetlenül a helyiség méreteitől. Ha a szobából vagy teremből nyínőhelyük megóvására. * Van olyan közösség, amelyben csak a temetés után egy évvel szoktak sírkővet állítani. Ennek egyik oka az, hogy az első évben a gyászolók amúgy is naponta megemlékeznek az elhunytról, ezért nincs szükség sírkőre. A sírkőállítás idejére vonatkozóan nincsenek szabályok: a vallás szempontjából az a helyes, ha a lehető leghamarabb megtörténik. Izraelban általában a harmincnapos gyászidő, a slosim után azonnal intézkednek a sírkőállításról. * Különbséget kell tenni a sírkőállítás ősi kötelezettsége és a sírkőauaíás istentisztelettel kísért szertartása között. Az avatási szertartást nem szabályozza sem rituális, sem halachíkus törvény, és az újabb korban alakult ki szokása. Ezek az istentiszteletek is a kegyelet lerovásának alkalmai, de a vallás szerint nem kötelező hivatalos avatási szertartást rendezni. A család a sírkő felállításával és a sír látogatásával eleget tett vallási kötelezettségének. Az évforduló * A halálozási évfordulót jiddis szóval járcejtnak nevezik, és a zsidó naptár szerint tartják számon. A járcejt a halálozás napjának évfordulója. Ha a temetés három vagy több nappal később történt, az első já rcejtot a temetés évíordulóján tartják. * A hátramaradott fiúnak az évforduló napján Káddist kell mondania. Ha lehet, ő legyen az előimádkozó, és úgy intézze, hogy szólítsák a Torához. * Szokás emléklángot gyújtani az évforduló előestéjén, amely huszonnégy órán át ég. Ezt a Példabeszédek 20:27. szakaszában megjelenő gondolat alapján teszik: ״Az ember lelke az Örökkévalótól kapott méesés...” A gyertyaláng helyett szabad elektromos örökmécsest használni. álmájá! (״Áldassék nagy Neve örökkön-örökké!”), majd ״Ámén!־t” mond. * Megengedett, sőt dicséretes, hogy a tizenharmadik évét - vallási nagykőrúságát - be nem töltött fiú is mondjon Káddist elhunyt szülőjéért. * Ha az elhunytnak nincs fia,'a gyülekezetnek egy jámbor tagja szokott érte Káddist mondani. Az élőnek azonban nem szabad másra hárítania ezt. Az élőnek kötelessége az elhunyt lelke számára érdemeket szerezni, és ezt nem teljesítheti helyettes útján. Inkább a fiú mondjon naponta egyszer Káddist, mintsem egy idegen akár százszor is. * A lélek érdemeit nőveli, ha az istentisztelet alkalmával a gyászoló előimádkozik, és a Káddis elmondásán kívül aAíisná-tanulásban is részt vesz. * Szabad a szülőkön kivül más rokonokért is Káddist mondani, de nem helyénvaló akkor, ha a gyászoló szülei élnek. * A hátramaradott gyérmekek igaz, jó cselekedetekkel teljes, Isten iránt elkötelezett életmódjától függ, hogy elhunyt szüleik Isten kegyelmében részesülnek-e, emlékük becses marad-e. A szülők életének megítélésekor sokat nyom a latban, hogy milyen példát követnek gyermekeik. A gyermekék élete tehát bizonyítékul szolgál a szülők földi éveinek értékelésében. * A Zohár így mondja: ״Ha a fiú görbe úton jár, szégyent és megvetést hoz apja fejére. Ha az egyenes utat követi, és tettei becsűletesek, dicsőséget szerez apjának nemcsak az emberek világában, hanem Isten eljövendő világában is.” A sírkőállítás * A zsidóságnak az ősatyák idejéből eredő szokása sírkövet állítani az elhunytak sírjára, az irántuk érzett tisztelet jeléül, emlékük megőrzésére és végső piheKiadja a Chabad-Lubavits - Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület. • 1075 Budapest, Wesselényi u. 4., 1/1. Tel.: (361) 2680183־ Felelős kiadó: Oberländer Baruch rabbi. • A kiadvány szent szövegek részleteit és magyarázatait tartalmazza. Kérjük, ne dobja el!
