Egység, 1995 (20-22. szám)
1995-06-01 / 21. szám
Egy ״égető” probléma A halottégetést nemcsak a zsidó vallási törvény, a háláchá, hanem a jó ízlés is tiltja. Ennek a pogány szokásnak zsidó átvétele nem egyéb, mint egy nem zsidó, velejéig felháborító és undorító gyakorlat májmolása. Magyarországon a kommunista rendszer propagálta a hamvasztást, hogy ezzel is csökkentse a vallás, az egyházak befolyását a népre. Nekünk, zsidóknak, Auschwitz után, ahol milliókat égettek el, még vitatéma sem lehet ez a zsidótlan és ízléstelen gyakorlat, hiszen évezredeken keresztül nagy önfeláldozással mindent megtettünk, hogy az elhunyt zsidók kéuer Jiszráélt, vagyis zsidó temetést kaphassanak. Ez elkülönített zsidó temetőt jelent, a zsidó törvények és szokások szerint az anyaföldbe való eltemetést. Amikor nem így temetik el, vagy Isten őrizz, elégetik az elhunytat, akkor a hozzátartozóknak nem kell siuát (gyászhetet) tartaniuk, mert ez a barbár szokás semmissé teszi a zsidó gyász előírásait. Talán fölösleges mondani, hogy a zsidó törvények tiltják a halott cicomázását, kifestését, nyakkendős-elegáns ünneplő ruhába öltöztetését, ezeket az Amerikából Európába is betüremlő primitív szokásokat. Előírás a tálit kitli - a fehér halotti ruha -, az alapos mosdatás és a minél hamarabbi eltemetés. A temetést csak akkor szabad elhalasztani - legfeljebb egy nappal -, ha közeli hozzátartozó érkezésére várnak. Különben a halott tisztelete megköveteli, hogy mielőbb, lehetőség szerint még aznap, temessék el. Izraelben az elesett katonák kivételével mindenkit koporsó nélkül temetnek, és Jeruzsálemben nem hagyják a halottat éjszakára temetetlenül. Ez azt jelenti, hogy szombat vagy ünnep kimenetele után akár éjjel is temetnek. (NK) dási céllal szabad mosakodni, ha nem azért tesszük, hogy a piszok okozta kellemetlen érzést elhárítsuk. • Nem szabad szexuális érintkezést folytatni. • Nem szabad új vagy frissen vasalt ruhát fölvenni. • Nem szabad Tórát tanulni, kivéve a gyász törvényeivel foglalkozó fejezetekét vagy a gyötrelmekről és szenvedésről szóló könyvekét, például Jób könyvét, Jeremiás siralmait ésJeremiás könyvének egyes részeit. • A sivá ideje a hetedik napon a reggeli istentisztelet után ér véget. A temetés napja számít első napnak. • Ha a hetedik nap szombatra esik, a sivá annyi idővei a szombat bejövetele előtt ér véget, amennyi a szombati előkészületekhez szükséges. (A közhit szerint a sivá pénteken vagy az ün- Sok szfárd család az ősi szokást követve a padlón ül ilyenkor. Innen ered a ״sivát ülni” kifejezés - elterjedt áskenáz kiejtéssel: ״süvet ülni” -, bár a gyászolónak nem kell az egész hetét végigülnie.- A gyászoló nem viselhét bőrből készült cipőt. Posztó-, vászon- vagy gumicipőt, esetleg harisnyát hordjon.- A férfiak nem borotválkozhatnak, nem vágathatnak hajat, a nők nem festhetik magukat a gyász alatt.- A gyászolók nem dőlgozhatnak. Egyes, indokolt esetekben a rabbitól kell megkérdezni, hogy lehet-e kivételt tenni.- Tartózkodni kell a kellemes dolgoktól: • Nem szabad a jó közérzet érdekében fürödni vagy zuhanyozni. Tisztálkovagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, az igaz bíró!). Ugyanennek az áldásnak a rövid változatát mondjuk - Báruch dóján háemet -, amikor egy zsidó haláláról értesülünk. A három gyászperiódus * * * A zsidó törvény a temetést követően három, egyre terjedelmesebb gyászidőszakot ír elő, amelyekben a gyász egyre enyhébb. Az első periódus neve sivá: ez azt jelenti, hogy ״hét”, és a temetés utáni első hét napra vonatkozik. * Siuát a közvetlen rokonokért, az apáért, az anyáért, a feleségért vagy férjért, a gyermekért és a testvérért tartanak. * Leghelyesebb, ha az egész család együtt tart sí vát ott, ahol az elhunyt élt. Ez nem kötelező, és a családtagok más alkalmas helyen, akár saját otthonukban, külön is tarthatnak sivát. * A sivá idején az alábbiakat kell betartani:- A gyászolók nem ülleghamarabb, lehetőleg már a következő napon el kell végezni a temetést. Elhalasztani csak a halott megtisztelése érdekében szabad, például ha a hozzátartozók messze laknak, esetleg a szombat vagy ünnepnap közbejötté miatt nem érkéznének meg időben. * A halottak őrzése, a temetésre való felkészítésük és magának a temetésnek a megszervezése szent, vallási feladat, amellyel csak a zsidó közösség legérdemesebb, legjámborabb tagjait lehet megbízni. Az ezt a feladatot betöltő szervezetet szentegyletnek, chevrá kádisának hívják. * A vallás szerint a halál fölött érzett bánatot a ruha beszakítása jelzi. A zsidóságnak ez az ősi hagyománya a bibliai időkből ered. A beszakított ruhát - szombat kivételével - az egész gyászhét, a sivá ideje alatt viselik. (A gyászszalag kitűzése nem zsidó szokás, és vallási szempontból nem helyettesítheti a ruha beszakítását, a kriát.) * A beszakításkor a gyáMarc Chagall: Temetőkapuk hetnek rendes magasságú ülőhelyen, csak alacsonyan. Lábzsámolyt vagy díványpárnát szoktak használni. szoló a következő áldást mondja: Báruch Átá Adónáj Elohénu Melech Háolám, dóján háemet (״Áldott 7
