Egység, 1995 (20-22. szám)
1995-06-01 / 21. szám
Halál és gyász A zsidó hagyomány nagy becsben tartja az életet. A Tóra azért adatott Izraelnek, hogy ״éljen” a tanítások által, nem pedig azért, hogy ״meghaljon általuk”. A halál értelmetlen, mert ״Nem a halottak dicsérik az Örökkévalót...” (Zsoltárok 115:17.). Ugyanakkor azonban a hagyomány reálisan gondolkodik a ha- Iáiról is. ״Bizony, por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1MÓ- zes 3:19.), ״...a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” (Prédikátor 12:7.) ״Az ember vége a halál”, mondta rabbi Jochánán (Bráchot 17a.). Egyszerűen szólva: mindnyájan meghalunk. a halottal szemben. Bár a nyugati kultúrák többségében ez a szokás a megbecsülés jele, a zsidók nem tekintik annak. * Tilos a hamvasztás. A halottat a földbe kell eltemetni. Az előírás - ״Bizony, por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (lMózes 3:19.) - hangsúlyosabban is ismétlődik: ״Okvetlenül temesd el...” (5Mózes 21:23.) * Ha mégis hamvasztás történt, és a hamvakat nem a földbe temették, hanem urnában helyezték el, vagy a tengerbe szórták őket, az elhunyt családjának nem kell siváf tartania. * A boncolást az elmúlt századok rabbinikus törvényei szigorúan tiltották. A halál után végzett vizsgálatokát a halott megszentségtelenítésének tekintették. Később engedményeket tettek, mert bebizonyosodott, hogy a boncolással olyan ismeretekhez lehet jutni, amelyek segíthetnek mások életének megmentésében. Megengedett tehát a boncolás az örökletes betegség miatt bekövetkezett halál esetén - a túlélő hozzátartozók gyógyítása érdekében -, továbbá akkor, ha az illető ország polgári törvényei szükségessé teszik, például bűncselekmény gyanúja esetén. Ha a boncolás tilalmát a fenti okok miatt nem veszik figyelembe, a következő szabályok szerint kell eljárni:- A vizsgálathoz az embér testéből a lehető legkevesebb anyagot szabad felhasználni.- A test összes eltávolított részét a vizsgálat után vissza kell helyezni.- A törvényszéki boncolás kivételével a család engedélye, illetve az elhunytnak a halála előtt megadott hozzájárulása nélkül nem szabad boncolni. Miután a különböző esetekben különböző mérvadó rabbinikus állásfoglalások lehetségesek a boncolás engedélyezését illetően, tanáesős egy kompetens rabbi véleményét kikérni. * A halál beállta után a- a minden emberi lénynek - még az élettelennek is - kijáró tiszteleten és megbecsülésen (kibud hámet) és- a túlélő gyászolók lelki, érzelmi és szellemi közérzetének javításán (nichum ávelim). * A halottat gondosan meg kell mosdatni, majd fehér ruhába, táchrichimba kell öltöztetni. (Az egyszerű fehér halotti ruhát a talmudi időkben kezdték használni. Addig a tehetősebbeket drága öltözékekben temették, a tömegek számára viszont nagy anyagi megterhelést jelentett egy-egy temetés. A bölcsek gondot fordítottak a szegény halóttak megbecsülésére is, s a fehér ruha bevezetésével hangsúlyozták, hogy a halálban szegény és gazdag egyenlővé válik.) * A halott férfiakra tálitot is adnak, amelynek rojtjait - cici íjét - kibontják annak jelképéül, hogy a halottat nem terhelik többé földi kötelességek. * Tilos a bebalzsamozás. A halotthoz hozzátartozik a vére is, amit vele együtt kell eltemetni, és nem szabad értéktelen hulladékként elhajítani. * A hagyomány szerint megbecstelenítésnek számít nyitott koporsóban közszemlére tenni a halottat. A bölcsek ezt úgy magyarázták, hogy a nyitott koporsóhoz nemcsak a barátok járnihatnak, hanem ellenségek is, akik becsmérléssel vagy gúnnyal illethetik a testet, és tiszteletlenül viselkedhetnek egy másik világba vezető folyosó. A hit, hogy a túlvilágban, egy eljövendő világban - az olám bábában - az embert megítélik, és lelke tovább él, mélyen beépült a zsidó gondolkodásba. ״Egész Izrael részese a jövendő világnak.” (Misná Szánhedrin 11:1.) A halállal és a gyásszal kapcsolatos zsidó hagyományok központjában az elhunyt megtisztelése és a gyászolók szenvedésének enyhítése áll. A temetés és előkészületei A halálra és a gyászolásra vonatkozó vallási törvényék és gyakorlati előírások két alapelven nyugszanak: A halál önmagában nem tragédia. ״Tragikus halál” alatt a túlságosan korán, váratlanul vagy szerencsétlenség által bekövetkezett halált értjük. A jó egészségben, testi-lelki erőben eltoltött, jó cselekedetekben gazdag, hosszú életet követő békés halál sohasem tragikus, akármekkora veszteséget és bánatot okoz is. ״Boldog az. aki a Szent Tan tudásában vált naggyá, és minden fáradozása a Szent Tanra irányult, aki teljesíti Teremtője akaratát, és jó hírnévvel növekedett fel, és jó hírnévvel távozik a világból. Róla mondja aPrédikátor [7:1.]: Jobb a hírnév a drága olajnál, és a halál napja a születés napjánál.” (Bráchot 17a.) A világ, amelyben élünk, Miért nincs zsidó ״tetszhalott”? Miből áll egy zsidó temetés? Elsősorban abból, hogy langyos vízzel kívül-belül alaposan megmossák a halottat. Ez nagy micvának számít, és minden valamirevaló zsidó közösségben a közösség tiszteletben álló férfiai végzik: nem bérmunkások, és nem is nem zsidók. Ezt a műveletet magyar zsidóul ״miszászekolásnak” hívják, a héber mitászék, ״foglalatoskodik”, ״foglalkozik” elferdítésével. A halott körmeit is gondósán kitisztítják. Dr. Kálmán Ödön több mint ötven évvel ezelőtt kiadott szakkönyve, A rabbi könyve büszkén közli: ״A körömtisztításról megjegyzik a szakkörök, hogy ennek következménye, hogy a zsidóságban alig fordul elő tetszhalott eltemetése.” A közvetlen hozzátartozók ruhájának megszaggatása ősi zsidó szokás, a gyászt fejezi ki. Aki ettől viszolyog, az semmibe veszi a hagyományt, és nem adja meg halottjának az illő zsidó tiszteletet. A hangsúly a ״zsidón” van, hiszen egy zsidó ember haláláról és temetéséről van szó. (NK) 6
