Egység, 1995 (20-22. szám)
1995-06-01 / 21. szám
Egység Dr Jonathan Sacks, Nagy-Britannia főrabbija Aki kitárta a judaizmus kapuját A történelem kijelöli majd Menachem Mendel Schneerson, a hetedik lubavicsi rebbe tevékenységének helyét, akivel a zsidó világ egyik legnagyobb vezetőjét veszítette el. Olyan ember távozott közülünk, aki alapjaiban változtatta meg a zsidó életet és benne a vallás szerepét. Személyes tisztelgésem ennél jóval szerényebb. sok olyan nemzetközi szervezet van, amelyet ennyire szűkös anyagi fórrások segítségével egyetlen személy vezetett erős kézzel. Aligha találni példát a történelemben erre a hatalmas erőfeszítésre, amely egy világi közegben újra fellobbántotta a judaizmus fáklyáját. A napjainkban általános báálé tsuvá, a valláshoz való megtérés és a különféle zsidó közösségi programok, amelyekét más ortodox csoportok is átvettek, szinte teljes egészében a lubavicsi mozgalom úttörő munkájának köszönhetőek. Sack rabbi könyve, amelyben a rebbe Tóra-magyarázatait dolgozta fel A rebbét mindenekfelett a vallási vezetés és vezetők kérdése foglalkoztatta. 1978-ban egy beszélgetésünk során elmondta, mennyire aggasztja a rabbik alacsony száma a diaszpórában, és az a tény, hogy a jesivák nem biztátják növendékeiket a gyülekezeti munkára. Arra buzdított, hogy kapcsolódjam be a rabbinátus munkájába, és képezzek más rabbikat, és lelkesen tá-1968-ban találkoztunk először. Akkoriban a cambridge-i egyetem hallgatója voltam, és sorra látogattam az amerikai zsidó közösségeket, hogy megismerkedjem szellemi vezetőikkel. Ezek a találkozások mély benyomást tettek rám, ám mind között a legkiemelkedőbb élményt a Rebbével való beszélgetés jelentette. Minden más alkálómmal én tettem fel a kérdéseket, amelyekre annak rendje és módja szerint választ kaptam. Egyedül a lubavicsi rebbe fordította meg az interjú menetét, amikor ő tett fel kérdéseket nekem: Mit teszek én a zsidóságért Cambridge-ben? Mit teszek annak érdekében, hogy erősítsem diáktársaim zsidó identitását? A provokáció egyértelműen személyre szabott volt. Rájöttem: a rebbe nem azon munkálkodik, hogy minél több hívet, követőt szerezzen magának, hanem épp ellenkezőleg, legfontosabb dolgának azt tartja, hogy vezetőket teremtsen. 0 maga heroikus alkatú vezető volt. Miután 1950-ben megválasztották apósa, Joszéf Jicchák Schneerson rabbi utódjául a lubavicsi mozgalom élére, nekilátott, hogy az elvilágiasodott Amerika zord viszonyai között új életét leheljen a mozgalomba. Akkoriban úgy vélték, hogy a vallásosság jövője kilátástalan az Egyesült Államokban. Senki sem tudta megmondani, hogyan változtatható élő valósággá a hagyómányos zsidó életmód abban az Amerikában, amelyet trájfe medinának, ״tréfli országnak” hívtak. A rebbe a klasszikus rabbinikus vezetőkhöz hasonlóan az oktatással kezdte, és létrehozta az iskolák és jesiuák hálózatát. Majd olyan döntést hozott, amely megváltoztatta nemcsak a lubavicsi mozgalom arculatát, hanem az egész zsidó világot: megkezdte a ״micuákampányok” szervezését. Nem- Ha azonban tudom, nincs jogom nem megadni a választ. Ha valaki segitséget kér tőlünk, és noha képesek lennénk segíteni rajta, mégis elutasítjuk, akkor magunk is hozzájárulunk szenvedéséhez. Bármennyire központi szerepe van is a rebbének, lénye mégsem növekedhét valamiféle személyi kultusz tárgyává. A chászidok nem hárítják át az önmaguk iránti felelősséget a rebbére. A chábád chaszidizmus elsősorban azt kívánja a zsidóktól, hogy egyéni erejükre támaszkodva minden pozitív tulajdonságukat latba vessék. Nem elégedhetnek meg a természetes jósággal, azzal, amely az ember természetéből fakad. Mindenkinek többre kell törekednie Isten szolgálatában, fizikailag és szellemileg egyaránt. Az egyénnek tevékenyen közre kell működnie szándékai megvalósításában. Sőt nemcsak cselekednie kell, hanem úgy kell tennie ezt, ahogyan a Tóra fogalmaz: fáradozással. Csak így érhet el az ember az ״ádámá (föld, talaj) porából” (lMózes 2:7.) teremtett ódám (ember) szintjéről a magasabb rendű ádám-ádáme, a ״hasonló leszek a Felségeshez” (Ézsaiás 14:14.) szintjére. Felszentelése napján a rebbe így fogalmazta meg ezt:- A chábád mozgalom mindig is azt igényelte, hogy mindenki maga cselekedjék, és ne függjön a rebbéktől. így hát mindannyiunknak magunknak kell működtetnünk testünk 248 tagját, 365 erét és lelkünk 248 ״tagját”, 365 ״erét”. Mindenkinek magának kell szentséggé változtatnia az ״ellenkező oldal” ostobaságát és az állati ösztön szilajságát. Mózes egyedül is felépíthette volna a sivatagban a Hajlékot, de ő minden zsidóval meg akarta osztani a részvétel dicsőségét. Éppígy magától értetődik, hogy az Istenség földi lakhelyének megalkotásával ránk háruló kötelességből mindannyiunknak, minden zsidónak ki kell vennie a részét. Mindenkinek tennie kell ezért, be kell töltenie hivatását. A rebbe a ״Mindent az akarat irányit” vezérelvét parafrazeálva azt mondja:- Nem mi számítunk, hiszen gyengék vagyunk, képességeink korlátozóttak. Ami számít, az az elvégzendő feladat végrehajtására irányuló szándékunk. A siker kulcsa nem a mi kezünkben van, hanem Istenében. De akarnunk kell megtenni, amit O elvár tőlünk, és ha akarunk, akkor gyengeségünk eloszlik, korlátáink leomlanak. J. Immánuel Schochet 4
