Egység, 1994 (16-19. szám)
1994-02-01 / 16. szám
PURIM maga is rászorul az adományra - kell adnia. Maimonides törvényei szerint a szegényeknek küldendő ajándék parancsolatának teljesítésére több figyelmet kell fordítani, mint Purim összes többi parancsolatára együttvéve. * Purim megünneplésének negyedik parancsolata: “enni, inni, vigadni”. Purim napján családi ünnepi vacsorát kell tartani. Ezt a szeudát délután kezdik, és késő estig folytátják. Purim az egyetlen olyan ünnep, amelyen a mértéktelen ivás szokásos korlátozását szabad felrúgni. “Addig kell inni, amíg nem tudunk különbséget tenni «az átkozott Hámán» és «az áldott Mordecháj» között” - mondják a bölcsek (Megilá 7b.). * Purimkor szabad dolgozni. Mégis méltöbb az ünnephez, ha nem a szokásos munkánkat végezzük, hanem illő módon megszenteljük a napot. * Elterjedt szokás Purimkor maskarába öltözni, karnevált és egyéb összejöveteleket rendezni. A jelmezviselés és a gyerekek számára rendezett hasonló mulatságok különlegesen népszerű formában hordozzák Purim ünnepének tartalmát. * A napi istentiszteletbe és az étkezés utáni hálaadásba ezen a napon egy külön imát iktatnak be, az “Ál Hániszim” (A csodákért...) kezdetűt, amellyel hálát adunk az Örökkévalónak Purim csodáiért. Ugyanezt az imát mondják, más betoldással, Chánukákor is. Purim egynapos ünnepe ádár hó 14. napján van. Ebben az évben március 25-én. Arról emlékezünk meg ezen az ünnepen, hogy a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség, amelynek kiirtására Hámán gonosz tervet szőtt, megmenekült. Ezt az i.e. 450. körül történt eseményt Eszter könyve örökíti meg. A Purim név a “sorsvetést” jelentő pur szóból ered, mert Hámán így választotta ki az időpontot, amikor rá akarta szabadítani hordáit a zsidókra, hogy kiirtsa őket. Négy micvá Purimra * Az ünnep megtartásának legjellemzőbb vonása, hogy Purim előestéjén a zsinagógában meghallgatjuk férfiak, nők, és gyerekek részvételével, az Észter-tekercs, közismertebb nevén a Megilá felolvasását. A következő reggelen, Purim napján, a sáchrit istentiszteleten is felolvassák a Megilát. * Purim fontos eleme az egység és a barátság, amely lehetővé tette a csoda megtörténtét, s erre való emlékezésül ételajándékokát szokás küldeni a barátoknak és rokonoknak. Mindenkinek legalább kétféle elkészített ételt kell küldenie legalább egy embernek. misloách mánotnak - közismerten sláchmónesz nak - hívják. Ezeket az ajándékokat a gyerekekkel szokták elküldeni. * Mindenki adjon adományt legalább két szűkölködőnek. Még a szegénynek is - aki A “Rituális előírások és szertartások” című fejezet lépésről lépésre vezet a gyermek születését követő nyolcadik naptól a zsidó élet utolsó állomásáig, a temetőig és a gyász megnyilvánulásaiig. A 8. beszélgetés, amely a Bár Micvának, a 13. évét betöltött ifjúnak mondja el kötelességeit. Részletesen szól a töfilinről, a zsidó férfi legfontosabb micvájának eszközéről, kiemelve eszmei jelentőségét és használatának módját. Megtudjuk, hogy bár a zsidóságban a nőt a parancsolatok nagy része nem köti, de akaratától függően betarthatja akár valamennyit. A nőre kötelező előírások csupán háziasszonyi feladataira vonatkoznak, valamint a sábbát és az egyéb ünnepek előestéjén történő gyertyagyújtásra. Vallási előírásaink nem önmagukért vannak, hanem mindegyiküket mélységes társadalmi és erkölcsi jelentésű eszmék szövik át, amelyek felölelik az élet minden területét. Ennek ismertetésekor szemelvényeket kapunk a próféták, a Talmud és újabbkori bölcseink gondolataiból. Az utolsó fejezetek végigtekintik az ókortói a jelenkorig a világ zsidósága és Erec Jiszráél, Izráel állama közötti kapcsolatot. A könyv külön fejezetet szentel az antiszemitizmus kérdésének és a Vészkorszaknak. A könyv kapható a Chabad Lubavitch Egyesületben. Ara: 250 forint. Szép küllemű, gazdagon illusztrált és tartalma alapján a zsidó ismeretek kincsesbányájának tekinthető könyv érkezett Tel Avivból a budapesti Chabad Lubávics Egyesületben. Az Izráeli Szabadegyetem kiadásában megjelent mű, mint címe is jelzi elsősorban a vallásunk alapjaival és népünk történeimévei, kultúrájával ismerkedők számára íródott. Ha tartalomjegyzékébe pillantunk és beleolvasunk az igényesen megírt fejezetekbe, akkor nyomban megállapítjuk, hogy bizony nem csak a bár micvá ifjú számára tartalmaz új ismereteket, hanem szüleik is hasznos tudnivalókra akadnak benne. A könyv egyaránt szól a gyermeknek, szülőnek és a tanítónak. Történeti áttekintést nyerünk a zsidó életforma módosulásairól a különböző korszakokban. A nyelvről szóló fejezet a héber, mint a zsidóság ősi és legfontosabb nyelve említésekor felhívja a figyelmet a jiddisre, mint irodalmi nyelvre. Jelképeink ismertetésekor számos ábrával illusztrált leírását találjuk a Dávid csillagnak, a menórának és a zsidóság egyéb jellegzetes tárgyának, szimbólumának. A sábbát törvényei mellett megismerkedünk a szent naphoz fűződő szertartásokkal és szokásokkal. A héber naptár bemutatását ünnepeink részletes ismertetése követi, amit érzékletesebbé és érthetőbbé tesz a sok-sok irodalmi idézet és a művészeti ábrázolások ׳sokasága. val, hosszú ruhájában. A sorok most nem olyan sűrűek, itt ott üres helyek világítanak. Látom Eszter sugárzó arcát... Egyszerre csak azt érzem, hogy reb Leib meglök. Biztosan el akar innen küldeni, mert a királynő útjában állok. Dühös pillantást vetek rá. Nyaka azonban szinte a szoba mennyezetéig nyúlik, és a hangja mint a mennydörgés: - Hámán, Hámán, Ammedatha fia! Mama és Chává a lábukkal dobognak. Éppen ebben a pillanatban kellett nekem Eszterről ábrándoznom! Alig jutott időm arra, hogy megforgassam a kereplőt, és haragosan dobom le az asztalra. Reb Leib kifújja magát, majd ismét elmerül a Megillában. Ezentúl már le nem veszem róla a szemem.- Hámán, Hámán! - reb Leib felém int a fejével, mintha azt akarná mondani, hogy Hámán éppen most szalad ki a Megillából, és üssem, míg a fűbe nem harap. A kereplővel csapkodom az asztalt, toporzékolok és torkom szakadtából kiabálok. Ha sikerülne is Hámánnak megszöknie előlem, Mama és Chává biztosan fülön fogják.- Hámán, Hámán! - kiáltja reb Leib újra meg újra, - mintha nem is egy, de legalább ezer Hámán ugrott volna elő a Megillából. Kezdek megijedni a saját lármánktól. Eszter, Eszter, hol vagy? Gyere már és vidd véghez a csodát! És csakugyan, reb Leib abbahagyja a kiahálást, nem billeg már ide-oda, a Megilla éppen most kitekert lapjáról talán maga Eszter jelent meg előtte sugárzón. Nyugodtabb a hangja is, a dallamot keesés ékítésekkel díszíti, a háta meghajlik, fejét előredönti, mintha Eszter ruháját akarná megcsókolni.- Hála Istennek, itt van már Eszter! - súgom a Mamámnak. Mindannyian megkönnyebbülünk. Mama sóhajt, Chává égnek emeli a szemét. Talán köszönetét mond az Úrnak, hogy idejében adta tanúbizonyságát kegyelmének. Eszter most a dallamtól kísérve lefelé lépked a Megilla-sorok lépcsőjén. Hosszú uszálya csillogva húzódik utána, szétterül az üres lépcsőmegállókon, ahol fekete betűk helyett fehér csíkok ragyognak, mintha máris fényes világosságot gyújtottak volna az ünnepre.- Ámen, Ámen! - A felolvasóval együtt értünk mi is a szöveg végére. A dallam elhalt. Reb Leib hallgat. Keze a tekercsen nyugszik. Állok mellette és várok. Csukott szájából, ismét hirtelen feketévé vált szakállábái talán elhangzik még egy szó. De nem, olyan csendes marad, mintha nem is élne. A felolvasó némán megcsókolja a Megillát mindkét oldalán, mintha két orcája volna, és szorosan összezárja a fogantyúkat. A könyvtekercs megint öreges, avult. Reb Leib visszaviszi a könyvszekrényhez. A tekintetünkkel követjük. Egy egész álló esztendeig nem látjuk viszont. 9 V Uj könyv • Bár Micvá: 13 beszélgetés a zsidóságról
