Egység, 1994 (16-19. szám)
1994-12-01 / 19. szám
pék jótéteménye vétek”23, mondván, hogy ״mindaz a jótétemény és szívélyesség, amit a pogány népek gyakorolnak, csupán arra szolgál, hogy eldicsekedhessenek vele,..”24. (Folytatása következik) JEGYZETEK [1| Nidá 30b. [2] Atyák 2:3. [3] Bráchot 7a. és Ros HáSáná 16b. [4] A Tánjá másik neve ״A közepesek könyve”, Széfér sei bénonim. A fogalom innen ered. [5] Bráchot 61b. [6] Neves amorita. [7] Rábbá kortársa és vitapartnere a Talmudban. 18 ] Búvá Bátra 16a. [9] Párbeszéd, annak a bibliai versnek az alapján: ״...tudód, hogy nem vagyok bűnös, de senki nem ment meg kezedből” (Jób 10:7). Jób perel Istennel, és felrója, hogy ő teremtette az embert olyannak, amilyen, rossz ösztönnel. [10] Az itt felmerülő ellentétet a szerző a 14. fejezetben válaszolja meg. 1111 Búvá Meciá 86b. [12] Sávuot 39b. [13] Szánhedrin 99a. \\4\4Móz.es 15:31. [15] L. Maimonides: A megtérés törvényei 3:1. és Rási: Ros HáSáná 16b. [16] Bráchot 61b. [17[ Zsoltárok 109:22. [ 181 Jomá 38b. [19] Példabeszédek 10:25. [20] Ézsaiás 57:16.* [21] 3Mózes 17:11. [22[ Ahogyan minden materiális dolog négy alapelemből - tűz, víz, szél és por - tevődik össze, úgyszintén a szellemi dolgok ugyanezeknek az elemeknek a szellemi vetületéből állnak (Rabbi J. Weinberg). [23] Példabeszédek 14:34. [24] Búvá Bátra 10b. van: az egyik külsődleges, ez a klipából eredő, negatív előjelű burok. Ez a vérben jut kifejezésre, ami a testet élteti, ahogy írva van: ״Mert a test lelke a vérben van”21. Ebből származnak az ember összes rossz tulajdonságai, amelyek ennek a léleknek a négy negatív elemében találhatók22: a düh és a büszkeség, amelyek a fűzből erednek, amelynek a tulajdonsága, hogy felfelé törekszik; az élvezetek hajhászása a v/'zből ered, mert minden élvezeti cikk a víz által nő és terem; a kicsapongás, a gúny, a dicsekvés és a locsogás szél hozta tulajdonságok, míg a lustaság és a búskomorság a porterméke. A zsidóknál azonban bizonyos velük született jó tulajdonságok - mint például a könyörületesség és a szívélyesség - szintén ebből a külső, burokszerű lélekből származnak; mivel a zsidóknál ez a lélek a rtogá burokból ered, amelyben van jó is, és ennek a titka a Tudás fájában keresendő, melyben jó és rossz [is volt egyszerre]. Ezzel szemben a bálványimádó, pogány népek lelke abból a három tisztátalan ״burokból” származik, amelyekben semmi jó sincs, ahogy ezt az Éc Chájim című kabaliszikus mű kifejti (49:3.): mindazt a jót, amit a pogány népek tesznek, a saját önös érdekükben teszik. Ahogy azt a Talmudbar találjuk, arra az írás-versre írt kommentárban, ami úgy szól, hogy ״a nézepes” (bénorti) olyan ember, aki még a Tóra-tanulás elhanyagolásában sem található vétkesnek. Csak így tévédhetett Rábbá, amikor magát ״kőzepesnek” mondta.* Amit pedig általánosságban mondanak,15 hogy az, akinek a jó cselekedetei és a vétkei fele-fele arányban oszlanak meg, az a ״közepes”, és akinek az érdemei túlsúlyban vannak, az már ״igaz ember”, csak képletes kifejezés, már ami a jutalmat, illetve a büntetést illeti; mert az ember [a cselekedetei] többsége alapján ítéltetik meg, és az ítélet ártatlannak mondja ki őt, mivel felmentették. Azonban ami a fogalom valódi jelentését és az ״igaz emberek”, illetve ״közepesek” fokozatait illeti: erre mondták bölcseink16 azt, hogy ״az igazakat jó ösztönük uralja” [kizárólagosan], hiszen írva van17, hogy ״a szívem üres bensőmben”, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem létezik nála a rossz ösztön, hiszen [Dávid királyunk, aki ezt a zsoltárt írta] rossz ösztönét a sok böjttel, amit tartott, elpusztította. Aki azonban nem jutott el erre a magas szintre - még ha érdemei sokkalta felülmúlják is vétkeit egyáltalán nem számít ״igaz embernek” (cádiknak). Ezért mondják bölcseink a Midfásban: ״Látta az Örökkévaló, milyen kevés igaz ember van a világban - ezért tehát elültette őket minden nemzedékben...”18, és ahogy írva van: ״Az igaz ember a világ alapja”19. [A fent felvetett kérdésekre] a magyarázatot annak alapján találjuk meg, amit rabbi Chájim Vitái SáárHá- Kdusá című művében (valamint az Éc Chájim 50. rész 2. fejezetében) leírt. Eszerint minden zsidó embernek - legyen az ״igaz ember” vagy ״gonosz ember” - két lelke van, ahogy írva van: ״és Én alkottam a lelkeket”20 [״lelkék” többes számban], ami azt sugallja, hogy minden zsidónak két lelke *A Zohárban (3. rész 231. oldal) ugyan az van írva, hogy akinek kevés vétke van, az az ״igaz ember, akinek rossz dolga van” (cádik vörá lo) [ami ellenkezik az itt kifejtett felfogással a ״közepes” feddhetetlen voltáról], de a Zohár ott rabbi Hámnunának azt a kérdését tolmácsolja, amelyet Illés prófétának tett fel. Illés válasza azonban megegyezik azzal, amit a fent említett Rájá Mehemná [Zohár] Mispátim szakaszából vett idézetben láttunk. És ״a Tórának hetven arca [értelmezése] van”. FOGALMÁÉ Cádik: Iga/ ember. Bibliai értelmezése: aki jót és igazságosat cselekszik. Noé volt az első, akiről a Tóra tanúsítja, hogy cádik volt. A talmudi és későbbi értelmezés szerint egy zsidó, aki hűségesen betartja a parancsolatokat. A Tánjá szerint a cádik olyan zsidó, aki egyáltalán nem rendelkezik rossz ösztönnel. A chaszidizmus megjelenése óta cádiknak nevezték az olyan szellemi vez.etőt, rebbét, akinek megfelelő szellemi adottságai vannak a gyülekezet vezetésére. Klipá: Burok. héj. Kabalisztikus fogalom. Értelme: ahogyan a gyümölcs héja befedi a gyümölcs belsejét, úgy teremtett az. Örökkévaló olyan - destruktív, negatív - erőket, amelyek eltakarják, elfedik a minden dolog belsejében meglévő isteni éltető erőt. Nogá: ״fénylő” klipá, amiben nemcsak negatív, hanem pozitív erő is van. Rásá: Rossz (gonosz) ember, a cádik ellentéte. A Talmud bölcsei szerint ״aki kezet emel felebarátjára, az ravcínak számít.” (Szánhedrin 58b.) Szitrá áchrá: ״másik oldal”. Ugyancsak kabalisztikus fogalom, amely a szentség oldalával szemben áll: azt próbálja elfedni, semmissé tenni. Hasonló értelmű a klipá fogalmával. Zohár: A zsidó kábáid arámi nyelven írt kézikönyve. Szerzője Simon bár Jocháj, az. ״isteni tanaita”, a mártírhalált halt rabbi Akivá tanítványa.
