Egység, 1994 (16-19. szám)
1994-12-01 / 19. szám
A Tánjú első kiadásúnak címlapja, Szlavita 1796 TÁNJÁ - A KÖZEPESEK KÖNYVE Irta a Ljadi Snéur Zálmán rabbi. Naftali Kraus fordítási kísérlete A Tánjá vagy ״A közepesek könyve” a chábád chaszidizmus klasszikus kézikönyve, ״bibliája”. A benne foglalt alapfogalmakra épül a chaszidizmus egész sor alapelve, ideológiája. Szerzője Snéur Zálmán rabbi, a chábád mozgalom megalapítója. Négy részből áll: Likuté Amárim (Mondások gyűjteménye, vagy más néven ״A közepesek könyve”), Sáár Hájichud vöháemuná (A hit és az egyistenhit kapuja), Igeret Hátsuvá (A megtérés dekrétuma) és Igeret Hákodes (A szent dekrétum). Sok nyelvre lefordították, és világszerte több ezer kiadásban jelent meg. Magyar fordítására ez az első kísérlet. A jegyzeteket és a fogalmak magyarázatát a fordító írta. A Tánjá magyar fordítását áldott emlékű Mesterünknek, a néhai lubavicsi rebbének, zcl ajánljuk. Ha ezzel egy zsidót is közelebb hozunk gyökereihez, a rebbe meg lesz velünk elégedve. Ez lesz a jutalom vesződséges munkánkért... B. O. N. K. ez így lenne, hogyan tévedhetett Rábbá annyira, hogy azt mondja magáról, hogy ő közepes, mikor pedig köztu־ dottan egy pillanatra sem hagyott fel a Tóra tanulásával, olyannyira, hogy amikor eljött az ideje, a halál angyala nem volt képes hozzá férkőzni11. Hogyan tévedhetett abban, hogy félig vétkes? Továbbá: [gondoljuk el, hogyan lehetséges egy ilyen embert, akinek fele-fele arányban vannak vétkei és érdemei, ״közepesnek” nevezni,] hiszén amikor vétkezik, akkor teljesen és egyértelműen rossz embernek számit (amikor pedig megtér, akkor újra igaz embernek kell nevezni), sőt még aki áthágja a bölcsek egyik könnyű rendelkezését, az is ״gonosznak” számit, ahogy azt a Talmud Jevámot traktátusa 2. és Nidá traktátusa 1. fejezetében találjuk. Mi több, még az is rossz embernek számít, akinek módjában áll tiltakozni és ezzel valaki mást a vétkezéstől visszatartani, és ezt nem teszi meg (Sávuot traktátus 6. fejezet12). Hát még és sokkal inkább, ha valakinek módjában áll betartani egy cselekvő parancsolatot, és nem teszi, például ha valakinek lehetősége van, hogy a Tórával foglalkozzék - tanuljón -, és ezt nem teszi; reá vonatkoztatták bölcseink13 azt az írás-verset, hogy ״...az Örökkévaló igéjét vetette meg ... ki kell irtani az ilyen embért...”14. Világos, hogy egy ilyen embér sokkal inkább számít ״gonosznak”, mint az, aki csak egy könnyű rendelkezést szeg meg. Az elmondottak alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a ״köhogy ennél a nem tökéletesen és egyértelműén igaz embernél a benne meglévő rosszaság alá van rendelve a jónak. A Talmudban (Bráchot 9. fejezet vége5) azt találjuk, hogy az igaz embereket jó ösztönük, a rossz emberekét rossz ösztönük uralja, míg a ״közepeseket” mind a kettő. Rábbá6 önmagát állítja példának, mondván: ״Én például közepes vagyok.” Mondta neki Ábájé7: Mester, ezzel a megállapítássál mindenkit kirekeszt a jók sorából!” [Mert ha ő, aki közismerten igaz embér volt, azt mondja magáról, hogy ő ״közepes”, mit mondjanak a valóban közepesek, vagy akik még ennél is kevesebbek?] Ahhoz, hogy a fentieket [ezt a többféle igaz, illetve rossz emberfajta szerinti felosztást] világosan megértsük, egyrészt magyarázatra van szűkség. Másrészt meg kell értenünk Jób mondását (Bává Bátrá 1. fejezet8): ״Világ ura! Teremtettél igaz emberekét és rossz embereket...”9 [Másutt viszont azt tanultuk (Nidá 16b.): ״Mielőtt egy asszony másállapotba kerül, a szolgálattévő angyal megkérdezi Istent, milyen legyen a születendő gyerek: erős vagy gyenge, okos vagy buta, gazdag vagy szegény...”], de azt, hogy jó vagy rossz ember lesz-e, nem említi, [mert a szabad választás az ember kezében van].10 Azt is meg kell értenünk, mit jelent az, hogy ״közepes”. Azt semmi esetre sem jelentheti, hogy fele-fele alapon vannak érdemei és vétkei, hiszen ha ELSŐ FEJEZET Tanultuk (a Nidá traktátus harmadik fejezete végén1): Megesketik őt [az újszülöttet, világrajötte előtt]: ״Légy jó ember, és ne légy rossz; még ha mindenki azt mondja, hogy igaz embér vagy, akkor is légy a magad szemében olyan, mintha rossz lennél!” Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges ez, hiszen (az Á vöt [Atyák] traktátus második fejezetében2) azt tanultűk: ״Ne tartsd magadat rossz embernek!” Ezenkívül, ha az ember rossz véleménnyel van magáról, akkor fájni fog a szíve, búskomor lesz, és nem lesz képes Istent örömmel és vidám szívvel szolgálni [ahogy kell]. Ha pedig nem veszi a szívére, akkor - Isten ments! - a könnyelműség vétkébe eshét. Ennek magyarázata azonban az, hogy a Talmud szerint ötféle embertípus, illetve állapot létezik:3 1. Cádik vötov to: igaz ember, akinek jól megy a sora. 2. Cádik vörá lo: igaz ember, akinek rossz dolga van. 3. Rásá vötov 10: gonosz ember, akinek jól megy a sora. 4. Rásá vörá lo: gonosz ember, akinek rossz dolga van. 5. Bénoni: úgynevezett közepes embertípus.4 A Talmud ezt a megállapítást a következő módon értelmezi: Az ״igaz ember, akinek jól megy a sora”, a tökéletes igaz ember. Az ״igaz ember, akinek rossz dolga van”, csak félig-meddig igaz ember. A Rájá Mehemná [Zohár] Mispátim szakaszában ezt úgy magyarázza,
