Egység, 1994 (16-19. szám)
1994-12-01 / 19. szám
HÁZASSÁG ZSIDÓ MÓDON tosítja. A házasságkötés szertartása a ketubá, a házasságlevél megírásával kézdődik. A ״befedés” (bedeken) A vőlegényt ezután bevezetik abba a szobába, amelyben a menyasszony várakozik, és fátyolt borít a lány arcára. A rabbi vagy a kántor ekkor mondja el Rebéka áldását: ״Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer!” Ezt a szertartást jiddisül bedeken di tó/énak, ״a menyasszony eltakarásának” nevezik. Egyes közösségekben a menyasszony apja a bedeken végén lánya fejére teszi a kezét, és megáldja: ״Isten tegyen olyanná, mint Ráchel és Lea!” A gyertyák Ekkor a vőlegény és a menyasszony szülei gyertyákat gyújtanak. Ennek a szókásnak egyfajta magyarázata az, hogy a gyertyák a Sínai-hegyi kinyilatkoztatást kísérő villámlást idézik: az emberpárt összekapcsoló földi kötelék az Izraelt a Tórához és az Örökkévalóhoz fűző örök kapocshoz hasonlatos. A vőlegényt ezután a két örömapa a menyegzői baldachin, a chupá alá vezeti - ha a házasulandók egyike árva, az apát férfi rokon, illetve barát helyettesítheti majd Erec Jiszráél felé fordul (Izraelben Jeruzsálem felé, Jeruzsálemben pedig a Templom-hegy felé). Szokás hamut hinteni a vőlegény homlokára a Szentély lerombolása feletti gyász jelképéül. A színhely Sok helyütt, főleg a szfárd és a keleti zsidóknál, az esküvői szertartást a zsinagógában végzik, bár nem minden halachikus szaktekintély ért egyet ezzel, másutt a szabad ég alatt tartják az esküvöt. Ez utóbbi szokást a Sulchán Aruch úgy magyarázza, hogy az ég csillagai az ígéretre emlékeztetnek, amelyet az Örökkévaló tett Abrahámnak: ״...úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai...” Magyarországon mindig szabad ég alatt szokták tartani a chupá t. Ezután a menyasszonyt is a chupához vezeti a két örömanya, miközben a rabbi vagy a kántor az üdvözlő áldást mondja: ״A Legnagyobb Hatalmú, a Legdicsőbb, Vannak közösségek, amelyekben a vőlegény kitekben, fehér köpenyben áll a chupá alá: a halálra való emlékeztetőül, vagy azért, mert a házasságkötés napja az Engesztelés Napjához hasonlatos, amikor szintén kitelt hordanak. Néhány keleti közösségben a menyasszony gazdagon hímzett és díszített ruhában van, amelyet erre az alkalomra kölcsönöznek. Néha ékszert is visel: a talmudi időkben például ״arany város” fejéket tett föl. Rabbi Akivá ajándékozott egyszer ilyen, Jeruzsálemet ábrázoló aranydiadémot a feleségének. A böjt Az ifjú párnak hagyományosan böjtölnie kellene az esküvő napján, mivel a Talmud szerint ez a nap egyben vezeklés múltbéli vétkeikért. Ha azonban az esküvőt Kos Chodeskor tartják, ezen a napon tilos a böjt. A rabbi és a minján A jogi bonyodalmakhoz vezető szabálytalanságok elkerülése érdekében a hagyomány szerint a házassági szertartást csakis a törvényekben járatos személy, elsősorban rabbi vezetheti. A rabbi jelenléte azonban nem feltétlenül szükséges. A helyesen elvégzett szertartás érvényesnek tekinthető abban az esetben is, ha nem rabbi vezette. A tíz felnőtt férfiból álló minjánnak is jelen kell lennie: ez a házasságkötés nyilvánosságát bizMarc Chagall: Az esküvő Az esküvő napjának megválasztása ״Nincs férfi nő nélkül, sem asszony férj nélkül, egyikük sem lehet Isten nélkül.” (Genesis Rábá 8:9.) A zsidó esküvői szertartás ezt a kapcsolatot tükrözi. A törvény és a hagyomány értelmében ezzel a szertartással jön létre az új család. Az esküvői előkészületek többnyire némi gonddal járnak, mégis sokkal egyszerűbb felkészülni az esküvőre, mint a házasságra. Sokszorta könnyebb felmérni a fizikai érettség és a megfelelő anyagiak meglétét, mint az érzelmi és pszichológiai érettségét. Nem lehet esküvőt tartani szombaton és ünnepen - még Peszách és Szűköt félünnepi napjain sem -, a támuz 17-étől Tisá BeAvig terjedő három hét alatt, a owerszámlálás idején - kivéve Lág BáOmer ünnepét, amikor előszeretettel tartanak esküvőket - és a böjtnapokon. Vannak, akik a keddi napot választják a házasságkötésre, mivel a Teremtés történetében kétszer is az áll erről a napról: ״És látta Isten, hogy jó...” Az öltözködés A menyasszony és a vőlegény öltözködésére nincsenek külön előírások. Hagyománnyá vált, hogy a menyasszony a tisztaságot jelképező fehér ruhát, fejdíszt és fátyolt öltsön. Már a Misná is említi a hinomü szokását, amelyet úgy magyaráznak, hogy ez az a fátyol, amelyet a szűz menyasszony viselt.
