Egység, 1994 (16-19. szám)

1994-12-01 / 19. szám

A VEGYES HAZASSAG: NEM MAGÁNÜGY Levélrészlet gédiával is számolni kell, amelyet ők él­­nek át, akaratlan tanúi lévén a szüleik kö­­zötti állandó feszültségnek, sőt ennél is rosszabb helyzeteknek, hiszen mindez feltétlenül hozzátartozik az események természetes menetéhez. Nem szükséges tovább elemeznünk ezt a fájdalmas kérdést... Mondanom sem kell, hogy ismerem azt az ״érvet”, miszerint az igen magas számarányú vegyes házasságok jelentős része szilárdnak tűnik. De bizonyára köz­­tudott, hogy a házasságban élők általában igyekeznek kapcsolatukat ״felhőtlennek” feltüntetni, mert szégyellik bevallani ku­­darcaikat, feltárni a családi súrlódásokat, egyenetlenségeket. A vegyes házasság­­ban élők még inkább igyekeznek elken­­dő^ni a problémákat, hiszen tudják, mennyien óvták őket a következmények­­tői, és nem felejtették el, mennyire bi­­zonygatták ők, hogy ez a házasság más, mint a többi. A statisztikai tények és ada­­tok azonban világosan tükrözik, hogy a különélések és válások száma a vegyes házasságok között összehasonlíthatatla­­nul magasabb, mint a nem vegyesekben. Utóiratként hozzá kell tennem, hogy a zsidó törvény értelmében a gyermek az anya vallását követi. Akinek az édesany­­ja zsidó, az zsidó, ezért köteles teljesíteni a parancsolatokat, és betartani az összes vallási előírásokat akkor is, ha az apja nem az. fennáll, következésképpen tartóssá, áthi­­dalhatatlanná vált, akkor az összeillőség, a megfelelés esélyei már oly csekélyre zsugorodnak, hogy gyakorlatilag nemié­­tezőnek tekinthetők. Különösen így van ez, ha a különbség kifejezetten antago­­nisztikus és ellenséges, ha például a zsi­­dók üldözésében, a pogromokban gyö­­keredzik, mint azokban az országokban, amelyekben az elmúlt kétezer év során éltünk. A modern tudomány feltárta, hogy a viselkedés jellemzői közül a leg­­mélyebb gyökerekkel rendelkező katrak­­terjegyeket a nemzedékek átörökítik. így hát tisztességes ember nem kíván beráncigálni egy másikat olyan kapcso­­latba, amely kezdettől fogva kudarcra van ítélve. Aki igazán, őrizetlenül szereti a másikat, nyilván nem szeretné, ha az ilyen helyzetbe kerülne, és kész feladni a pillanatnyi, illanó öröm ígéretét azért, hogy megóvja őt az elkerülhetetlen kö­­vetkezményéktől. Hiszen máskülönben a lángoló szerelem nem más, mint puszta egoizmus. Ha az ilyen kapcsolatból gyermekek származnak, akkor ráadásul azzal a tra­Ha egy zsidó nem zsidóval házasodik össze, az nemcsak vallási szempontból számít az egyik legnagyobb szerencsét­­lenségnek. Nem is tekinthető csupán az érdekelt személy magánügyének, hiszen az egész zsidó népet érinti. Nem sok ilyen jelentőségű törvényszegés létezik. Az egyéni tisztességen is csorba esik, hi­­szén mindkét fél szempontjából rendkí­­vül tisztességtelen dolog a másikkal szemben, sőt a hozzátartozókkal és ba­­rátokkal szemben is, akik nyilván tartó­­san boldognak szeretnék látni kedvesei­­két. Nem új keletű megállapítás, hogy még a hasonló háttérrel rendelkezők kö­­zötti házasságnál is fennáll bizonyos mértékű kockázat: kiderülhet, hogy a há­­zastársak nem illenek össze, esetleg nem felelnek meg egymásnak. Még ha egy ideje ismerik is egymást, akkor sem biz­­tos, hogy az ismerősök alkalmasak a há­­zasságra, képesek napi 24 órán át egy fe­­dél alatt élni, és napról napra, hétről hétre együtt tölteni az életüket. Ám ha a két fél háttere tökéletesen különböző, és a különbség nemzedékek hosszú sora óta A zsidó erkölcs szerint elítélendő a házasságon kívüli gyér­­mekszülés, de a gyerek ilyenkor nem számít törvénytelennek, nem visel bélyeget. A ״fattyú” megnevezésére a Torában is használt héber szó, a mámzer csak a felsorolt kapcsolatokból származó gyermekekre vonatkozik. A zsidó és nem zsidó között kötött ״házasság” a zsidó tör­­vény szerint nem bír összekötő erővel, és a vallás szempontjából nem tekinthető érvényesnek, akkor sem. ha száz rabbi áldotta meg. A Mózes és Izrael törvényének megfelelő megszentelt kapcsolat alapja olyan légkör megteremtése, amelyben az Örök­­kévaló előírásait teljesítik, és a gyermekeket vallásos hitben nevelik. A judaizmus szerint a házasságkötés nem pusztán arra való, hogy a házaspár fizikai vagy érzelmi vágyainak kielégí­­tése törvényesen jóváhagyott módon történjék. A vegyes há­­zasságban, amelyben az egyik félnek más a hite, eltűnik a zsidó házasság alapja és célja. Az ilyen ״házasságból” született gyér­­mekek azonban nem számítanak törvényteleneknek. Zsidó vol­­tűk attól függ, hogy az anya zsidó-e. A Tóra törvénye (3Mózes 21:6á7.) szerint kohén nem vehet feleségül olyan nőt, I. aki elvált, 2. aki chálicá útján vált sza­­baddá, 3. aki betért, 4. aki közismerten szabados életet él. vagy tiltott szexuális kapcsolatot folytat, 5. aki kohénnak a fenti ka­­tegóriákba tartozó, tilalmas házasságából származik. Az ilyen házasságot kötött kohén nem teljesítheti kohánita kötelességét, nem élhet előjogaival, és gyermekei is viselik a következményeket. Fiúgyermeke, a chálál sem alkalmas a ko­­hén kötelességeinek végzésére, ő sem élvezheti a kiváltságokat, leánygyermeke, a chálálú pedig nem mehet feleségül kohénhoz. (Hayim Halevy Donin: Zsidónak lenni. Budapest, 1991.) Tilalmas házasságok A férfi minden ideiglenes vagy állandó, egyszeri vagy rend­­szeres egyesülése olyan nővel, aki az alábbi kategóriák vala­­melyikébe tartozik, vérfertőzőnek számít, és szigorúan tiltott: * akivel vérrokoni kapcsolatban áll - anyja, lánya, lány­­testvére, lányunokája, nagynénje (apjának vagy anyjának test­­vére); * akivel szerzett rokoni kapcsolatbán áll - vérrokonának, például fiának vagy apjának felesége, nagybátyjának felesége (״beházasodotf ’ nagynénje), testvérének felesége stb.; a feleség vérrokonai, például anyja, lánytestvére, előző házasságból szár­­mazó gyermekei; * aki más ember felesége, és nem vált el férjétől érvényes zsidó válás - get - útján; * aki előző - élő vagy meghalt - feleségének lánya, lány­­unokája, anyja vagy nagyanyja; * aki élő - akár elvált - feleségének lánytestvére (a feleség vagy volt feleség halála után a kapcsolat nem tiltott többé). A felsorolt viszonyokat a Tóra tiltja. Semmilyen körűimé­­nyék között nem tekinthetők házasságnak, még ha a polgári törvények szerint érvényes házasságot kötöttek is az ilyen kap­­csolatban élők, sőt akkor sem, ha ״zsidó szellemi vezető” adta rá áldását. A zsidó törvény értelmében az ilyen viszonyban élő férfit és nőt semmi nem köti össze, és elválásukhoz nincs szükség getre. A kapcsolatból született gyermekek törvényte­­lenek, mámzerok.

Next

/
Thumbnails
Contents