Egység, 1994 (16-19. szám)
1994-04-01 / 17. szám
// ✓ ✓ CSALADTERVEZES VAGY AZ ELLENKEZŐJE? A gyermektelenség, bármekkora szabadságot biztosít is, nem hasonlítató össze ennek örömeivel. Legyünk elfogulatlanok, és alkalmazzuk ugyanazt a körültekintést és hosszú távú tervezést azoknak a problémáknak a megvizsgálására is, amelyek azt diktálják, hogy ne legyen gyermekünk: vizsgáljuk meg az érem másik oldalát is! A gyérmektelenségből adódó szabadság mámora néhány év múlva elillan - s vajon mivé lesz? A középkorúak kiüresedésévé? Az öregkor magányává? A gondtalan ifjúkor egykettőre a későbbi, gyermektelen évek sivárságába szürkül. A gyermekek és unókák által nyújtott végtelen elégedettséget, örömöt és vigaszt áldozzuk fel a múlékony szabadság néhány évéért. Ez az igazi szűklátókörűség, ez a tervezés hiánya. Ám az érvek tovább sorakoznak. Elismerik, hogy a gyermekáldás nagyszerű, csodálatos dolog, de legalább a döntési lehetőséget szeretnék fenntartani afölött, hogy mikor szülessen meg az a gyerek. Hibáztatható-e e bárki is azért, ha beosztja az időt, amikor világra hozza gyérmekeit, ha úgy gondolja, tart egy kis szünetet két gyerek között? Vagy akár azért, ha a szülők csak akkor gondolnak az első gyermek vállalására, amikor már érzelmileg és anyagilag is felkészültek rá? Ez látszólag logikus, sőt vonzó gondolatmenet. Nos, a zsidóság egyik alaptétele az ember szabad választása - de ez nem tévesztendő össze a választás korlátlan lehetőségével. A gyermekáldás nem afféle csap, amely tetszés szerint nyitható ki vagy zárható el. Egyetlen földi hatalom sem biztosíthatja egy gyermek megszületését. Ez a döntés, ez a hatalom csakis Isten birtokában van, és minden gyermek esetében Isten a harmadik partner. Egyáltalán nem biztos, hogy a lehetséges áldás, amelyet korábban elvetettek, később is rendelkezésre áll. Akkor kell elfogadni az áldást, amikor ő felajánlja: biztosak lehetünk abban, hogy ez a harmadik partner jóakaratú és mindentudó, aki bizton tudja a legmegfelelőbb időpontot. A végső érv az, hogy az ismételt szülés káros hatással van a női szépségre. Bölcseink gyakran hangsúlyozzák mind a lelki, mind a testi szépség fontosságát a zsidó nőknél. Éppen ezért - így szól az érvelés, és ezt sem könnyű elutasítani - bölcsen tesszük, ha a férj és feleség kö-A pénzügyi aggodalmakon kívül komoly félelmeket szül a személyes áldozat, amelyet a gyermeknevelés kíván meg a szülőktől. A mai társadalomban már szinte közhelynek számít, hogy az élet célja az élvezet és a szórakozás: ha a gyermekék akadályt jelentenek a gondtalan élet eléréséhez, akkor le kell mondani róluk. A gyermek valóban vitathatatlanul nagy terhet jelent energia, szabad mozgás és idő tekintetében, nem is beszélve az érzelmi megterhelésről. A valódi probléma azonban nem a megfelelő anyagi források előteremtése, hanem a prioritások kérdése. A legtöbb ember számos más területen - a karrier, a személyes célok elérése és hasonlók érdekében - eltűri a kényelmetlenséget, és nagy áldozatokra képes, hogy megválósítsa céljait, amennyiben azokat valóban fontosnak tartja. Az igazi probléma abban rejlik, hogy a gyereket nem az öröm és a boldogság forrásának tekintik, hanem tehemek, akadálynak, amely gátolja az élvezetet és az “önmegvalósítást”. Ez nem felel meg a mértékadó zsidó szemléletnek. A Tóra legelső parancsolata a szaporodás és sokasodás. Egy gyérmek felnevelése, a zsidó hitbe való bevezetése, a Tórára, és a parancsolatok betartására való nevelése: ez az igazi öröm. A család nagyságának csökkentése mellett már számos érvet felsorakoztattak, ám mindegyik ugyanazon a megfontoldson alapul: ez mind a szülőknek mint egyéneknek, mind a emberiség egészének érdekét szolgálja. Hamarosan kiviláglik, hogy ebben mennyi az igazság. Világosan látnunk kell, hogy a háldchá, a zsidó vallási törvény szigorúan tiltja a fogamzásgátlást, kivéve ha különleges körülmények teszik szükségessé, s ez is csupán elismert háláchikus szaktekintélyekkel való konzultáció után engedhető meg. Noha a háláchá erősebb az emberi logikánál, ebben az esetben a kettő egybecseng: az általános emberi tapasztalat a Tóra parancsának bölcsességét tanúsítja. Az egyik legerősebb ellenvetésnek tekinthető az a félelem, hogy a gyermekek felnevelésének nem lesz meg az anyagi fedezete. Természetes, hogy a szülők a legjobbat akarják gyermekeiknek, és az attól való félelem, hogy nem lesznek képesek megfelelő módon gondoskodni róluk, komoly elrettentő erővé válhat. Ez az aggodalom reális, ám olyan feltételezésen nyugszik, amely a hit gyengeségébői és önhittségből fakad. A zsidóság alapvető tanítása, hogy minden siker Istentől származik, és nem szabad csupán saját erőfeszítéseinkre hagyatkoznunk, mert az O áldása tart életben bennünket. Isten az, aki gondoskodik valamennyi teremtményéről, s még egy éhes száj aligha terheli túl. Lehetséges, hogy a kényeztetést összetévesztjük a szükségletek biztosításával, és ez okozza az anyagi lehetőségektől való félelmet. Át kell gondolnunk, mit tartunk igazán fontosnak, nehogy a triviális vágyak kielégítését tekintsük elengedhetetlen szükségletnek a gyermekáldás ellen szóló nyomós érvnek. 6‘Vádirat a nácizmus ellen” 1967-ben jelent meg Karsai Elek szerkesztésében és bevezető tanulmányával a “Vádirat a nácizmus ellen. Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez.” A három vaskos kötetben összegyűjtötték 1944 március 19-től 1944 október 15-ig mindazon dokumentumokat, amelyek fellelhetők voltak. A kiadvány nem csak a hivatalos iratanyagot tartalmazza, hanem olyan felhívásokat, közleményeket és rendeleteket is, amelyek csak napilapokban, vagy falragaszok formájában maradtak fenn. A ma már ritkaságnak számító kiadvány 720 oldalas 3. része a budapesti zsidóság deportálásának felfüggesztésére vonatkozó iratanyag és a nyomtatásban megjelent dokumentumok teljesnek mondható gyűjteménye. Szerkesztőségünkben kapható. 2
