Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-03-01 / 12. szám
EGY TERMÉSZETTUDÓS CHÁSZID A szerző a magneto-hidrodinamika professzora az izraeli Negev egyetemen. 1972-ben sikerült elhagynia a Szovjetuniót. Könyvében, amelyet megtéréséről írt, elbeszéli, hogyan találkozott a lettországi Rigában Notkéval, a lubavicsi chásziddal, aki a Tártját tanulta, és képes volt órákon át foglalkozni a “semmiből” való teremtés magyarázatának problematikus kérdéseivel, az idővel mint a fizikai világ egyik dimenziójával vagy éppen a lélek felsőbbrendűségével test és lélek viszonylatában. Return (Visszatérés) című könyvének alábbi részletéből megismerhetjük a hatvanas évek szovjet zsidóságán belül a vallásosok életét és annak a nem könnyű útnak néhány állomását, amelyet Branover professzor a zsidósághoz való teljes visszatéréséig megtett. gal mának pontos meghatározása, sőt maga fogalom is még hosszú ideig rejtély maradt számomra. Márciusban, kilenc nappal Peszách előtt fiunk született. A Here Dániel nevet adtuk neki. Az első nevet apám emlékére kapta, a másik a feleségemnek, Fanyának tetszett nagyon. Az Állampolgársági Nyílvántartó Hivatal tisztviselője kerek-perec megtagadta a kettős név bejegyzését. Hiába fordultunk a felsőbb hatóságokhoz, arra hivatkozva, hogy Azerbajdzsánban négy-öt nevet is bejegyeznek, nem beszélve az elmaradhatatlan “ogliról”. A kisfiút Here néven anyakönyvezték, és mi Gekának becéztük. A köriilmetéléskor persze mindkét nevét megkapta. A körülmetélés napja előtt elmentem Notkéhoz, hogy meghívjam, de nem tudott eljönni. Mikor a kicsi már majdnem egy hónapos volt, Nochem Besszer beszélt nekem a pidjon habén rítusáról, amelynek során jelképesen kiváltják az elsőszülött fiút egy kőkéntől, a zsidó papság tagjától. Azt tanácsolta, forduljak Notkéhoz, mert ő is kohén. E szokás különösnek tűnt nekem, szinte abszurdnak. Furcsa, de a körülmetéléssel kapcsolatban nem volt ilyen érzésem. A szokatlan dolgokat sokszor furcsának, idegennek érzi az ember. De elfojtottam kétségeimet, meghívtam Notkét és Beszszert, s minden a háláchá szabályai szerint történt. Attól fogva Notke ellentmondást nem tűrően benyomult az életünkbe. Fanya nem is igen örült ennek. Visszagondolva nagyon hálás vagyok Notkénak, aki ellenállhatatlanul vonzott, ő testesítette meg számomra a zsidóság lényegét, a Tórát, a zsidó életmódot. Notke közvetítésével teljesen új világ nyílt meg előttem. Ráadásul kiemelkedő személyiség volt, noha Szombatonként rendszeresen jártam zsinagógába. Általában a fenti nagy terem végében álldogáltam, de egyre többször mentem le a chászidók templomába is. Két nyugdíjas közt volt a helyem: Smuél Áron Rafelszon tanított arra, hogyan igazodjam el az imakönyvben, az azóta elhunyt Nochem Besszer pedig megválaszólta naiv kérdéseim sokaságát Besszer, mint később megtudtam, titokban fiúk és lányok tucatjait tanította a Tórára és a háláchára. E nemes, szemérmes, jó emberek felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a zsidósághoz vezető utam megtalálásához, amiért végtelenül hálás vagyok nekik. 1964 elején egy szombaton odajött hozzám egy negyven év körüli férfi. Fekete bajusza és rendkívül élénk, hamiskásán csillogó, kék szeme volt. Duzzadt az erőtől és a lelkesedéstől. Azt akarta, hogy menjek föl hozzá: sok fontos és érdekes dolgot fog mondani, és jó zsidó könyveket ad, ígérte. Rögtön azt tudakolta, szoktam-e tfilint rakni. Mivel azt sem tudtam, mi az, még jobban erőltette, hogy menjek el hozzá. Mielőtt elment, azt mondta, bárkitől érdeklődhetem felőle a zsinagógában, mert “mindenki ismeri a bajuszos Notkét”. Vegyes érzelmekkel maradtam ott. Nem voltam hozzászokva, hogy nyilvánosan, tanúk előtt zsidó könyveket ajánlgassanak nekem. Veszélyérzetem támadt, és felmerült bennem, vajon nem provokátor-e az illető. Másrészt viszont volt benne valami nagyon vonzó. Megkérdeztem Rafelszont, aki azt mondta: “Ez egy chászid, menjen csak vele.” Nem tudtam, mit jelent az, hogy “chászid”. Azt hittem, a zsinagóga egyik részét nevezik “chászidimnak”. Szégyelltem megkérdezni, úgyhogy a “chászid” fo-AKI AZ EGYSÉGET SZERETI... Kedves olvasónk, aki kapja, 01- vassa és szereti lapunkat álljon itt meg egy szóra! Még többezer magyar zsidó szeretné kapni, olvasni és élvezni az Egységet. A szerkesztőségben megvan a nevük és a címük, de sajnos nem áll módunkban nekik is elküldeni a lapot, mert a papír, a nyomtatás és a postázás költsége olyan magas, hogy ezt a többletkiadást nem tudjuk fedezni. Öntől nem kértünk és nem kérünk pénzt az Egységért. Arra azonban talán megkérhetjük, hogy legyen segítségére egy-két zsidó testvérének, hadd kapják ők is az Egységet. Küldje be adományát szíve szándéka szerint a mellékelt csekklapon,* és mi küldjük a lapot annak, akit megnevez. Ha nem nevez meg senkit, akkor saját címlistánk alapján küldjük ki, ahogyan ezt a lapszámot is ilyen segítség révén juttatjuk el több mint kétszáz új olvasónkhoz. Kérjük, tegye lehetővé, hogy minél több hittestvérünk élvezze a zsidó Egységet. Legyen az Egység valóban “minden zsidó lapja”! Itt is köszönetét mondunk mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat, és hozzájárultak nevük közzétételéhez: Pataki György 10 000 Deblinger Edward 5 000 Dr. Pap János 5 000 Glück Miklós, Tokaj 2 500 Dr. Kéri Lajos 2 000 Sebes Gábor 2 000 Sugár György, Solymár 2 000 A kiadó *Alapítványunk számlaszáma: Chábád Lubavics Zsidó Nevelési És Oktatási Alapítvány, MKB 203-29172-7007. A befizetett adományok adómentesek. Kérjük azokat a kedves olvasóinkat, akiknek a címe megváltozott, hogy írják meg nekünk új címüket, amelyre az Egységet kérik. Címlistánkat csak akkor tudjuk kijavítani, ha a régi címet is feltüntetik! Kérjük, hogy azok is jelentkezzenek, akiknek eddig nem a pontos címére - tévés irányítószámra vagy házszámra - küldtűk a lapot! A szerkesztőség