Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-03-01 / 12. szám
cwrse« ( A chaszidizmus története Magyarországon 1. RABBI BARUCH TITKA A magyarországi chaszidizmus nem rendelkezik olyan mély gyökerekkel, mint orosz vagy lengyel elődei. Mégis vannak jelei annak, hogy a mozgalom első nemzedékének egyes tagjai már megfordultak a Kárpátok alatt. Cikksorozatunk illusztris szerzője, Grünwald Lipót (Jekutiél Jehudá Grünwald, Máramarossziget, 1890-CoIumbus, Ohio, 1955) szemléltetően mutatja be a “magyar” chászid dinasztiák kialakulását és a körülöttük kavargó ellentéteket. lem, mivel még nem ismer közelebbről?” - S ekkor a cádik felfedte az ámuló mészáros előtt, hogy ő bizony nem is sakter, hanem a berdicsevi rabbi. A mészáras lélegzete elállott nagy meglepetésében s attól a perctől fogva valóságos “báál-tsuvá” (megtért) lett belőle. A nevezett cádikok terjesztették a chaszidiszmust Magyarországon, s a Lengyelországhoz közeli vidékekről gyakran sokan elzarándokoltak hozzájuk, hogy ügyes-bajos dolgokban tanácsukat s segítségüket kérjék. így beszéli például Rabbi Judel abaújszinai rabbi, hogy egyszer a következő eset fordult elő. Egy asszony sok éven át “águná” állapotban volt, mert férje egy folyóban nyomtalanul odaveszett, és ennek következtében nem volt szabad újból férjhez mennie. Nagy bánatában elment a híres R. Jirmijah akkori nagymártoni rabbihoz, hogy tanácsát kikérje, miként szabadulhatna meg az águnaság mindinkább szorító bilincseiből. De a sajnálkozó rabbi nem talált felmentést a szerencsétlen asszony számára. Történt azonban azután, hogy a kétségbeesett asszony egyik cádik létezéséről szerzett tudomást, s késedelem nélkül hozzásietett, s segítségért könyörgött hozzá. A cádik emígy szólt a kesergő asszonyhoz: “Wie soll ich Dir helfen, wenn die Fische ihm schon lange aufgegessen haben?” (Hogyan is segítsek már rajtad, amikor a halak már régen megették a férjedet?) - S ezt a esetet a sennyei rabbi a híres, s nagytudományú R. Joáb hunfalusi rabbi elébe terjesztette a következő szavakkal:"... s az asszony az egyik távol lakó, nagy hírnévnek örvendező chászidhoz fordult, akiről a nép azt tartja, hogy valóságos próféta...” Egy ugyanilyen csodálatos esetet találunk följegyezve a nagyhírű R. Mose Szofer világismert pozsonyi rabbinak Chátám Szofer című, nagy tekintélyre szert tett responsumgyűjteményében: A legenda azt meséli, hogy amikor a berdicsevi cádik Nagykárolyba érkezett, be akart menni a helyi rabbi dolgozószobájába, hogy megismerkedjék vele. De a rabbi nem akart szóba állni vele, még az arcába sem mert nézni, s amikor a vendég jövetelét jelentették neki, a rabbi az ablakon át az udvarra szökött, annyira félt szembenézni a cádikkal... A nép a rabbi elutasító viselkedésére ügyet sem vetett, és a cádik befolyása még sokkal hathatósabbá vált. Mádon is voltak buzgó chászidok. A legenda szerint egyszer a berdicsevi cádik Mádon lévén, első útja az ottani zsidó mészáros házába vezette. Amint a mészáros meglátta az előkelő külsejű hitsorsost, legott kérdezte tőle: “Talán sakter ön, atyafi?” A cádik csodálkozva néz a mészáros arcába, emez pedig folytatja: “Egy tehenet akarok ugyanis vágatni, s nem várhatok, amíg a sakter kijön a városból; vágja le tehát ön, s szívesen megfizetem a fáradságát.” “Jól van - válaszoló az inkognitóját megőrzött cádik -, jól van, levágom a tehenet, de előbb egy kérésem volna. Kénytelen vagyok ugyanis még ma egy ismerőssel egy bizonyos összeget küldeni a feleségemnek, hiányzik azonban még tíz forintom. Legyen szíves nekem a hiányzó tíz forintot kölcsön adni, sietni fogok a kölcsönzött pénzt mielőbb megfizetni.” “Bocsásson meg, sakter - viszonzá erre a mészáros -, nem értem önt: hogyan adjak én kölcsön pénzt, mikor most látom először csak életemben?” “Vagy úgy? - vágott vissza a berdicsevi cádik a mészárosnak. - Egy állatot kóserra levágni valamivel fontosabb dolog, s ebben a tekintetben ismeretlenül is teljesen megbízhatónak talált engemet. Tíz forint kölcsön erejéig pedig, ami bizony sokkal könnyebb dolog, s csekélyke összeg, már megvonja bizalmát tő-Csak lányoknak A ZSIDÓ OTTHON - A NŐ TFILINJE A lányok azt mondhatják: “Mindez nagyon szép. A tfilin csodálatosan összeköti az embert Istennel - de csak a fiúkat. És mi lesz velünk?” A parancsok legelsősorban azt a célt szolgálják, hogy általuk kapcsolatot teremtsünk Istennel. Ennek legmélyebb formája, ha Hozzá hasonlítunk. Egyetlen dolog van, amelyben a nők annyira hasonlítanak a Teremtő Istenre, hogy nincs az a férfi, aki ekkora hasonlóságban csak reménykedhetnék is. Csak nő képes testében teremteni. Csak nő képes gyermeket kihordani. Ebben az értelemben a nő - az alkotó - bármelyik férírnál nagyobb mértékben részesedik Isten tulajdonságaiban. A tfilin dobozát bájitnak hívják, ami “házat” jelent A nőnek is megvan a maga “bájitja”: az otthon, amelyben családjáról gondoskodik. Úgy is mondhatnánk, hogy a nő “tfilinje” az otthona. A nők ezáltal a “tfilin” által hasonulnak Istenhez, ugyanúgy, ahogyan a férfi is tfilinje által hasonul Hozzá. Az egész világ Isten háza: ezt a sajátosságot sechinának, Isten Jelenlétének nevezzük. Érdemes megjegyezni, hogy a “sechiná” héber szó nőnemű. A kabbalisták ugyanezt Ákeret HáBájitnak, “a ház asszonyának” nevezik. A zsidóságnak két alappillére van: az otthon és a zsinagóga. Ellentétben más vallásokkal, amelyek a templomot tartják fontosabbnak, a zsidóság szemében az otthon és a zsinagóga egyenrangú. Legfontosabb szertartásaink között több is van, amely kizárólag az otthonhoz kapcsolódik: a széder, a szuká, a szombati asztal, Chánuká fényeinek meggyújtása. A zsidóság folytonosságát mindenekelőtt az otthon biztosítja. Bölcseink tanítása szerint: “Ha nincsenek jerkék, kosok sincsenek.” A bájit, az otthon a nő “tfilinje”. A nő ezzel járni hozzá az isteni Akarat megvalósulásához. Érdemes megemlítenünk, hogy a Tóra átadásakor Isten így szólt Mózeshez: “Mondd el Jákob házának, és tanítsd meg rá Izrael fiait!” “Jákob háza” - Bét Jáákov - alatt bölcseink a zsidó nőket értik. Mózesnak elsősorban velük kellett szót értenie. Ha a Tóra elsőként nem a zsidó otthonba hatol be, nem létezik zsidó folytonosság. A Tóra szelleme a tfilin bájitjába foglalt tekercseken ugyanaz, mint a zsidó bájitban: az otthonban, a nő felségterületén. 6
