Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-03-01 / 12. szám
JIGÁÉL JÁDIN NAGY FELFEDEZÉSE más alatt a zsidók tfilint légoinak, a zsidó államban pedig, ahol szabadok vagyunk, Jigáél Jádin nem teszi meg ezt...» Elszégyelltem magam. Föltettem a tfilint, elmondtam a Smát, és megköszűntem a chászidnak, hogy megtehettem ezt. Arca földerült. Amikor eltettem a tfilint, egy idős asszony odajött hozzám, és azt mondta:- Ez az ember nem ismeri magát, de én igen. Maga Jádin tábornok, a régész. Láttam, hogy tfilint légolt, és nagy örömet szerzett vele. - És elmondta a történetét.- Az én fiam is lubavicsi chászid volt, az egyetlen vallásos ejtőernyős az egységében. Mindennap tfilint rakott. A hatnapos háború alatt halálos sebet kapott. Haldokolva feküdt a sivatag homokján, és bajtársai megkérdezték, mi az utolsó kívánsága. «Légoljatok tfilint...» - sóhajtotta a fiam, és meghalt. Akkor az összes ejtőernyős, tisztek és közlegények, sorra föltették a fiam tfilinjét. Az idős hölgy megmutatta a fia képét, nekem meg eszembe jutott, hogy nálam is van fénykép a nemrég felfedezett ősi tfilinről. Elővettem, és megmutattam az anyának: ő látta elsőként a leletet Ránézett a képre, és mindketten zokogni kezdtünk...” Néhány évtizeddel ezelőtt Izrael-szerte elterjedt az alábbi történet. Főszereplője Jigáél Jádin, Izrael vezető régészeti szakembere, az izraeli hadsereg volt vezérkari főnöke. Jádin professzor kiásott egy pár tfilint a Második Templom idejéből, s nem sokkal később előadást tartott a legalább kétezer éves lelétről Tel-Avivban. Az előadás végén mesélte el az esetet, amelyet Jeruzsálemből ideutaztában, a vonaton élt át. A vonat megállt Kfár Chábádon, és felszállt rá egy sereg lubavicsi chászid. A lubavicsiak szokása szerint egyikük végigjárta az utasokat, és kérte őket, hogy rakjanak tfilint. “Amikor hozzám érkezett - mesélte Jádin professzor-, mondtam neki, hogy nem akarom, mert nem vagyok vallásos, és nem szoktam imádkozni. A chászid nem tágított, én pedig beszédbe elegyedtem vele: megkérdeztem, honnan jött. Azt a választ kaptam, hogy mindössze két évvel ezelőtt érkezett Oroszországból. Megkérdeztem: - Oroszországban is felraktad a tfilint? - Komolyan rám nézett, és azt felelte, hogy a bár micvája óta mindennap légolt tfilint Azt gondoltam: «Ez az ember, aki harmincnyolc éves lehet, kommunista uralom alatt született és nevelkedett. Az orosz elnyoa tfilin, annak jótékony célra adakoznia kell. A tfilin ellenőrzése A naponta használt tfilin rituális szempontból tiszta, hiszen kóser helyen tartjuk, ezért nem szorul vizsgálatra. Előfordulhat azonban, hogy a “házakban” lévő “fejezetek” - a tokokban lévő pergamenbekercsekre írt bibliai szövegek — az izzad- Ságtól vagy más hasonló dologtól kárasodást szenvednek. Nem árt tehát, ha időről időre megvizsgáltatjuk egy szakértő szoférral, Tóra-másolóval. Akkor is meg kell vizsgálni a tfilint felvétel előtt, ha előzőleg nedves helyen volt. Előfordulhat, hogy az apánktól vagy nagyapánktól örökölt tfilin tekercskéi meghibásodtak. Ilyenkor ki kell nyitni a tekercseket, hogy a szofér meg tudja őket vizsgálni. Hagyományunk előírása szerint rendszeres időközönként, minden hét évben kétszer kell ellenőrizni a tfilin állapotát, de vannak, akik évente megvizsgálják. Ha nincs módunk szoférhoz fordulni, a tfilint addig használhatjuk, amíg szemmel látható rongálódás nincs rajta. le. Ha tálitot hordunk, azt a tfilin után vetjük le. Nincs előírás arra, hogyan kell eltenni a tfilint. Mindenki úgy teheti el, ahogyan a legjobbnak látja. A tfilin tisztelete * A tfilint állva kell feltenni. A tfilin felrakása közben nem szabad mással foglalkozni: ne beszélgessünk, és ne kapcsolódjunk be a közös imába se. * A tfilin tiszteletét azzal is meg kell adnunk, hogy külön, csak erre a célra szolgáló zsákocskában, megbecsült helyen tartjuk. * Bölcseink hagyományához hűen szókás a tfilint felvételkor és levételkor megcsókolni. * Vigyázni kell, hogy a tfilin ne menjen tönkre: megtartsa szögletes formáját és fekete színét. Ha bármi baja történik, hozzáértő emberrel azonnal meg kell javíttatni. * Szokás, hogy aki a tokjából kivett tfilint leejti, böjtöt tart. Aki nem tudja vállalni a böjtöt, annak a rabbival kell megbeszélnie, mit tegyen, hogy jóvátegye hibáját Akinek tokostul esik ki a kezéből zik. Sok gyülekezetben az áskenáz szokást követik, így erről beszélünk részletesebben. ;-----7^ Tekerjük a szíjat a kezünk köré úgy, hogy hüvelykujjunk és mutatóujjunk között haladjon át! Ezután tekerjük középső ujjunk középső íze köré, majd kétszer az alsó íz köré! A középső ujj körüli három tekerés mindegyik szokás szerinti feltevésnél közös: azt jelképezi, hogy Isten és a zsidók között háromszoros kapcsolat van. Bizonyos értelemben háromszoros jegygyűrűt képez. Fejezzük be a tekeréseket! A szíj végét tenyerünk köré tekerjük, és lazán megkötjük, hogy a helyén maradjon. A kézen lévő tekerésekkel kapcsolatos szokások különbözőek. Az egyetlen kötelező előírás a középső ujj körüli három tekerés. Leghelyesebb, ha a saját zsinagógánkban szokásos módot követjük. A mai budapesti zsidóság nem rendelkezik önálló hagyománnyal, hiszen sok család a régi Magyarország különböző vidékeiről származik, és - helyesen - a családon belül öröklődött a tfilinrakás módja. A kárpátaljai, Szabolcs megyei eredetű családi szokások például valószínűleg a chászid hagyományt követik. Szép szokás, hogy a tfilin megérintésekor a Smá Jiszráél imával emlékeznek meg a rá vonatkozó parancsról. A tfilin sei jád érintésekor a “..kösd kezedre jelként”, a tfilin sei ros érintésekor a “a... legyenek homlokdíszül szemeid között” imarészt mondják, és megcsókolják a tfilint. A tfilin levétele Levételkor az egész folyamatot fordítva végezzük el. Először az ujjúnkról tekerjük le a három hurkot, majd a fejre való tfilint, végül a kézre valót vesszük 4 A kézen lévtf tekerések. Áskenáz szokás. Lubavicsi chászid szokás.
