Egység, 1993 (12-15. szám)

1993-09-01 / 14. szám

-----------------------ccvscc------------------------MILYEN LESZ A ZSIDÓ MESSIÁS?

kaszokat a Bibiiá ban, a Talmudban, a Midrásban és a Z0 húrban. Egyes hagyómányok ellentmondani látszanak a többinek, s úgy tetszik, a jóslatok alig többek költői képeknél. Eleve kudarcra ítéltnek tűnik a kísérlet, hogy összecsengést, magyarázatot találjunk e tanításokban.

Az egyik alapvető ellentmondás abban a kérdésben van, hogy vajon csodák közepette következik-e el a Messiás kora. Sok tanítás emellett szól, például Dániel prófétáé: “Jött valaki az ég felhőin ...” (Dániel 7:13.) Mások prózaibb látásmóddal szemléltetik a kérdést: “Királyod érkezik hozzád... alázatos, és szamáron ül...” (Zakariás 9:9.)

A Talmud felismerte ezt az ellentmondást, és azt mondja, hogy kétféle módja van a messiási kor eljövetelének. Ha kiérdemeljük a csodákat, akkor csődák kíséretében jön el. Ha nem leszünk érdemesek erre, akkor természetes körülmények között köszönt be az az idő.

Akár kiérdemeljük a csodákat, akár nem, az Örökkévaló mindenképpen a messiási kor felé vezérli a történelem folyamatát. A csodákat kiérdemelve persze hamarabb jutunk el a célhoz, mint a történelem taposta ösvényt követve.

Bölcseink között akadtak, akik a Messiás csodákkal kísért eljövetelén munkálkodtak, a többség azonban tudomásul vette, hogy ki kell várni az Örökkévaló megszabta időt, amikor a történelem erői a csodák segítsége nélkül hozzák el ezt a kort. Ezért tanította Smuél ámorá: “A mai és a messiási idők között csak a zsidó népnek a nem zsidók által történő elnyomása, leigázása képezi a különbséget.” Bölcseink más helyütt is azt tanítják, hogy a megváltás nem egyszerre következik be, hanem fokozatosan, a maga természetes módján.

Persze a messiási korra vonatkozó hagyományok többsége vagy allegorikus, vagy olyan körülményeket feltételez, amelyekről csak az Örökkévaló gondoskodhatik, tehát nem mindegyik szükségszerű feltétele a megváltásnak. Ezért előfordulhat, hogy a Messiás bármikor, minden figyelmeztetés nélkül eljön.

Egy tökéletes társadalomban nem létezhetnek többé betegségek. Ezért mondja a jóslat: “Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szőkellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve.” (Ezsaiás 35:5.)

A zsidó Messiás - a keresztények “megváltójával” ellentétben - még nem jött el. Reá várva igyekszik a zsidóság tökéletesíteni önmagát és a próféták által megrajzolt világképet, hogy alkalmas legyen fogadására.

Kereshetnénk szociológiai kapcsolatot a két jelenség között. Félretolhatnánk a problémát azzal, hogy véletlen egybeesésről van szó. Ám van olyan magyarázat, ami ma már az egész világra vonatkozik ugyan, nekünk, zsidóknak azonban különleges szerepünk van benne.

Kétezer évnyi szenvedés és könyörgés után ismét ősi hazánkban élhetünk.

Ennek a ténynek a másik két jelenséggel való összekapcsolódását megint csak véletlen egybeesésként lehetne elkönyvelni, ha nem lenne egy bökkenő.

Ezt előre megjósolták.

Ha előítéletek nélkül tekintünk mai világunkra, láthatjuk, hogy szinte kivétel nélkül megvalósulóban vannak a zsidó- Ságnak a messiási időket megelőző korszakra vonatkozó próféciái. A legszkeptikusabbak sem állíthatják, hogy ez merő véletlen lenne. A tisztán látó ember felismeri az Örökkévaló keze nyomát.

Mi, akik hiszünk az Örökkévalóban, tudjuk, hogy Ó irányítja az emberiség sorsát. Bár az egyén szabad akarattal rendelkezik, az Örökkévaló a Maga céljai felé tereli a történelem menetét. A társadalom közösségi céljait így többnyire Ő határozza meg. A találmányok és felfedezések az isteni akarat eredményeképpen jönnek létre. A kormányok az Örökkévaló vezetésével az Ő céljai érdekében munkálkodnak.

A történelem végső célja a társadalom tökéletesítése. Mivel mindent az Örökkévaló teremtett, mindennek a folytonos tökéletesedésre kell törekednie. Ez vonatkozik az ember földi világára is, amely az Örökkévaló szolgálatának színhelyéül teremtetett.

Ezt a végső célt nevezzük messiási időnek: ez a történelem folyamatának központi magva. A Messiás eljövetele a zsidóság alapvető hittétele. Ez a vágy és várakozás teszi derűlátóvá a zsidókat az emberiség jövőjét illetően.

Mégis zavarba jönnénk, ha végiglapóznánk a messiási korral foglalkozó szaVajon mit hoz a jövő?

Vannak borúlátók, akik szerint az emberiség a véghez közeledik. Vagy annyira elszennyezzük bolygónkat, jósolják, hogy el fogunk tűnni róla, vagy a túlnépesedés fog lesüllyeszteni bennünket a nyomor legalsó fokára. Mások úgy látják, hogy az ember hamarabb is megoldja a dolgot, a fejlett civilizáció áldásaként atomháborút zúdítván saját fejére.

Másrészt vannak derűlátók, akik utópisztikus jövőt jósolnak az emberiség számára. Szerintük a termonukleáris kohók termelte határtalan energia, a legfélelmetesebb betegségek legyőzése és az összes társadalmi probléma megoldása olyan világot fog elhozni, amely legmerészebb mai álmainkat is túlszárnyalja.

Az emberiségnek még soha nem voltak ilyen tágas lehetőségei. Soha nem állt még rendelkezésére ekkora hatalom, amelyet tetszése szerint jóra vagy rosszra fordíthat

Felgyorsult világban élünk. A kétezer évvel ezelőtt élt ember a kétszáz évvel ezelőtti világban még nem talált volna nagy különbséget az akkori élet és a sajátja között. A kétszáz évvel ezelőtt élt ember azonban, ha a mai társadalomba pottyanna, olyan világgal találkoznék, amely legvadabb képzeletét is felülmúlja.

Olyan világba érkeznék, amelyben a Holdra eljutni nem a lehetetlenség leírására szolgáló költői kép, hanem megfelelő anyagi alapokkal bíró kormányprogram; amelyben atomokat hasítanak, és feltárják az élet titkait; amelyben a nemrégiben még egész kultúrákat megtizedelő félelmetes járványok nem pusztítanak többé; amelyben az ember egyidejű kommunikációs kapcsolatban van a világ minden részével, s órák alatt repül el a legtávolabbi országokba is; amelyben az igavonó állatok gyakorlatilag a múlt emlékei, s elektromos személyzet szolgálja az embert.

Vajon mit jelent ez?

Miért éppen most történik mindez? Hogy lehet, hogy az emberiség történetének előző évezredei folyamán élt nagy géniuszok nem voltak képesek forradalmásítani a tudományt? Miért váratott magára századunkig a robbanásszerű fejlődés?

S hová vezet mindez?

Vajon összefügg-e egymással az információrobbanás és az embereknek a társadalmi igazságosság iránti megnővekedett érzékenysége?

6