Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-09-01 / 14. szám
Schöner Alfréd főrabbi: BEN-GURION REJTÉLYE Gondolatok Herman Wouk ÉN ISTENEM* c. könyvének olvasása közben egyáltalán, mi a “státusunk” a világban? Hogyan határozhatjuk meg önmagunkat, milyen módon identifikálható a zsidóság? Hallgassuk meg Wouk-ot, mit mond 6, a vallásos életet élő, de világi ember, a zsidóság törvényeit óvó, de a Broadway-en is dolgozó világhírű szerző, a tradíciót nemcsak élő, de megélő, nemzetközi hírnévnek örvendő író. “...Izraeliták vagyunk, utódai a kicsíny népnek, amely háromezer évvel ezelőtt a Sinai-sivatag felől érkezett Kánaánba, tarsolyában az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékével, a Mózes nevű törvényalkotó és felszabadító vezetése alatt. Zsidóknak neveznek bennünket, örökségünket pedig judaizmusnak, zsidóságnak, mert nemzetünk politikai hányátlása és bukása idején azt a törzset, amely legtovább kitartott, és - a Tóra jövendőlésének megfelelően - fennmaradt a száműzetésben élő töredékből, Judának, Jehudának hívták” (16. old.) E népnek, vallásnak, kultúrának az u.n. kiválasztottsága pedig abból áll, hogy Isten törvénye szerint éljen, s a “...nemzet iránti odaadással őrizni Isten ismeretének és szeretetének lángját.” (22. old.) Alapvetően fontos, hogyan viselkedünk embertársainkkal szemben, s helyzetünk a földön attól is függ, hogy bemutassuk a világnak, mivel gazdagítottuk az emberiséget.” Mi a Tórát tettük le a világ asztalára, a helyes életvitel és minden dolgok mózesi látomását. Ez a mi létünk: életünk tartalma. Míg őrizzük a Iángot, úgy vélem, jogunk van népként fennmaradni Isten és ember előtt.” (35. oldal) Wouk roppant művelt, olvasott embér, aki járatosságra tett szert a zsidó stúdiumok tárgyköréből. Ennek köszönhető, hogy szemléletesen mutatja be a szombat jelentőségét, állandó időszerűségét. A tórai szöveg vonatkozó idézete mellett mindenképpen figyelemre méltó a pihenőnap lényegéről levont következtetése is. A Természetünnepek című fejezete a peszách, sávuot, szűköt mezőgazdasági hátterének analízisét, e jeles napok erkölesi mondanivalója teszi árnyalná. Hangsúlyozza a kivonulás tényének - tehát “Ben Gurion, Izrael bölcs, kemény építőmestere, azt kérdezte, amikor ábrándósán lebegő, fehér hajával, tábornoki ál- Iával fogadott az irodájában:- Ti amerikai zsidók különböztök minden zsidóságtól, ami valaha is létezett. Nem vagytok idegenek, vagy másnál idegenebbek az országotokban, hiszen Amerika csupa bevándorlóból áll. Oda tartoztok, és mindig is boldogulni fogtok. De hogyan fogtok fennmaradni, mint zsidók? Gondolkodás nélkül feleltem:- A vallásunk által. Az öreg szocialista rejtélyes mosollyal rám sandított, kezét egy barokk bőrkötésű könyvre téve:- A Biblia itt van az íróasztalomon, és otthon az ágyam mellett is. Izrael országát a Bibliára fogjuk felépíteni. De, ami a vallást illeti... az bizony megfoghatatlan rejtély.” - írja Herman Wouk az Én Istenem című, magyarul most megjelent könyvében. (178 old.) Erről a REJTÉLYRŐL szól a mű, s azokhoz beszél, akik az Utat keresik, s akik kíváncsiak arra, hogyan járható be az az út, amelyet zsidóságnak neveznek. A szerző is tudatában van, hogy világszerte süllyedőben van a zsidó tudás, ezért célja, hogy érdeklődést keltsen a zsidó vallás iránt. Vezérelve az őszinteség: “Az olvasó észre fogja venni, hogy a zsidóság és a judaizmus vonzó és hatásos vonásaival foglalkozom.... Minden nemzedékben túlzások és hazugságok tömkelege foglalkozott a zsidók hibáival, hiszén ők sem tökéletesebbek, mint a többi ember.... E könyvben, amennyire tudok hitemről és népemről szeretnék szólni, s az igazat fogom írni.”-vallja Wouk. (13. old.) Fejezetcímeiben, egész könyvének 10- gikus szerkezeti felépítésében végigjárja történelmünk évezredeit. Könnyed stflusával, párhuzamteremtő készségével, 10- gikus okfejtésével megfogalmazza a bennünk is kimondva - kimondatlanul annyiszór felvetődött kérdést. Kik vagyunk * Megjelent a Chabad Lubavitch - Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület kiadásában, Budapest 1993. A könyv kapható a kiadónál, a Szochnut budapesti irodájában és másutt. egy évre egy nemzsidónak - szimbólikuson bár, de jogilag érvényes szerződéssel -, és ezáltal az “idegen tulajdonban levő föld” megművelése nem ütközött a háláchá utasításaiba. * * * Vallási okokból sokan ellenezték ezt a megoldást, amit maga Kook főrabbi is csupán ideiglenesként ajánlott. Az utóbbi években pedig egyre növekszik azon vallásos települések, kibbucok és mosávok száma, melyek nem élnek a “földeladás” könnyű megoldásával, hanem mindent megtesznek az ősi micva szószerinti betartására. Erre a modem mezőgazdaság sokféle lehetőséget nyújt. Egyrészt bizonyos növényeket el lehet vetni még a kritikus időpont előtt és az aratást, illetve a betakarítást is meg lehet oldani a háláchá szellemében. Másrészt kikísérletezték bizonyos zöldségfélék föld nélküli, ú.n. hidrofónikus termesztését, és így a paradicsőm, uborka, stb. egy vízzel és különböző ásványi sókkal telített tartályban terém meg, ez pedig teljes összhangban van a háláchával. * * * A Smita-törvény másik vetülete: a fogyasztó társadalom szükségletei. Ugyanis nemcsak vetni és aratni nem szabad a Smita évben, hanem még a szabadon, a “magától” termő növények, mint pl. a gyümölcs leszedése és értékesítése is tilos. Ezt a fán kell hagyni, hogy bárki - ingyen - vehessen belőle, vagy pedig ingyen kell szétosztani a nélkülözők között úgy, hogy egy közös kasszába (Ocár Bét- Din) folyik be a pénz. Mivel mindez nagyon komplikált és a gyakorlatban nehezen keresztülvihető- a vallásos közösség eleve lemond a Smita évben a zsidó termelők által forgalombahozott gyümölcsről és zöldségről, és inkább az arab piacon vásárol, mivel ott biztos nem ütközik háláchikus problémákba. így a Smita év első napjaiban létrejön egy olyan üzleü lánc, mely szigorú rabbinikus felügyelet alatt áll és kizárólag arab termékeket árul. Az elmúlt években- és az idén is - az Intifáda m iatt ez egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Mint már említettem a Smita év törvényei kizárólag Erec Jiszráél földjén köteleznek. A galuti zsidók ez alól, akárcsak a papi tized (máászér) törvényei alól, mentességet élveznek. Erről egy más alkálómmal számolunk be. Naftali Kraus 3
