Egység, 1993 (12-15. szám)

1993-09-01 / 14. szám

Nem hiszem, hogy az elmúlt négy és fél évtized alatt megjelent Magyarorszá­­gon könyv, tanulmány, cikk stb., amely­­bői olyan - mégha érintőlegesen is - tár­­gyilagos képet kaphatna az olvasó a cio­­nizmus születésének, fejlődésének, irány­­zatainak, ellenzőinek, megszállottjainak, harcosainak, megújuló törekvéseinek, s napi időszerűségének történetéről. E progresszív, senki ellen nem irányuló szellemi mozgalom hazája, a modernkori Izrael, amelyhez elszakíthatatlan kötélé­­kék fűzik a szerzőt. Az Ország élete, har­­cai, sikerei, széthúzásai, geográfiai jel­­lemzése, a több, mint hetven országból érkezettek, a hazatértek kultúrájának, hi­­tének, hitetlenségének kavalkádja, s a roppant összetett izraeli lét igenlése, a gá­­luti zsidó hitvallomásának is tekinthető. Hiszen az egész világ zsidósága büszke e térség egyetlen erős és szilárd demok­­ráciájára, amely a maga nemében egye­­dülálló az abszolutizmus és a diktatúrák virágzásának régiójában. “A fiam, aki a haditengerészetnél szolgált, s a körülmények szerencsétlen alakulása folytán kénytelen volt eljönni Izraelből, magával hozta az ország iránti olthatatlan szerelmét, a vágyat, hogy újra megpróbáljon ott élni, és nem utolsó sor­­ban tüneményes izraeli menyasszonyát. Egyszer azt mondta: “Izrael nem más, mint az egész zsidó történelem egyetlen lézernyalábbá tömörítve." Nem is hang­­zik rosszul. De persze nem mindenki ítél­­kezik ilyen sarkosan. Az izraeliek bele­­születtek ebbe: ételük és italuk az egész­­séges szemlélet. Nem mondom gyávának azt a néhányat, aki belefárad ebbe, és az emigrációt választja: azt gondolom róluk, hogy egyszerűen csak emberek. Tiszte­­lem a többséget, amely tántoríthatatlanul követi azt a sugárnyalábot, családot alapít és végzi a dolgát: jókedvű, ha oka van rá, és harcba száll, ha arra van szükség: akárcsak azokat a zsidókat, akik világ­­szerte a visszatérők bátor csapataihoz csatlakoznak... A hit pedig a sebes változással járó féktelen csatározások ellenére is életben van ezen a földön. Úgy képzelem, a hit és a föld ugyanannak az éremnek két 01- dala: azé a sékelé, amely Izrael minden egyes, új szabadságot nyert gyermekét jellemzte a Sinai-hegyi első népszámlá­­láskor. Egy izraeli szólással zárom le ezt a pillanatképet az izgalmasan tündöklő Cionról: Jihje b’széder. Rendben lesz.” (201. old.) a Talmud jogszabály gyűjteménye és ág­­gáda - világa. Majd betekintést nyerhe­­tünk a Talmud lezárásától, szinte napja­­inkig tartó szellemi fejlődésbe. Maimo­­nides életművébe, a Joszéf Káró szer­­késztette, s a mai vallásos életet is meg­­határozó Sulchán Áruch-ba, s az elmúlt századok kommentár-irodalmába, s mindezek hatására mindennapi életünk­­be. “Az Örökkévaló szolgálatát ma is Mó­­zes törvényei írják elő számunkra. Nincs szankció, amely betartásukra kényszen­­tene. Mózes törvénye abban is egyedül­­álló, hogy ma is, akárcsak hosszú évszá­­zadokkal ezelőtt, kizárólag erkölcsi ha­­falómmal bír. Ez a hatalom - mert való­­ban az - őrizte meg életét és azonosságát, annak a nemzetnek, amelyet zsidóságnak hívnak....” (148. old.) Rendkívül érdekes és főleg tárgyila-A háború című könyv szerzője gos kép rajzolódik ki előttünk napjaink zsidó szellemi irányzatairól. Wouk szem­­léletesen mutatja be az ortodoxia gondo­­latának spirituális lényegét, a zsidóság fennmaradásában játszott elévülhetetlen érdemeit, s nem utolsó sorban arra mutat rá, hogy e szellemi mozgalom, s életfor­­ma lényege nem a “maradiság”, hanem a hagyomány iránti feltétlen alázat. Meg­­ismerhetővé válik az új “chászidok” cél­­kitűzése, embert és lelket mentő hivatása, s az a vonzerő, amely tízezreket kerít ha­­talmába. “A legismertebb és a legerősebb csoportot ma a Brooklynban élő lubávicsi rebbe hívei alkotják. Hagyományuk libe­­rális: a mostani rebbe a Sorbonne-on ta­­nult. Iskolahálózatuk modem tanítási esz­­közöket használ és fejlett szakképzési rendszert alakítottak ki.” (159. old.) magának a szabadságnak -, a kinyilatkoz­­tatás misztériumának, tehát a törvénynek és a sivatagi vándorlásnak, azaz az állan­­dó és biztonságot teremtő otthon megbe­­csillésének, örök időszerűségét. “Izraelben még a nem vallásosok szá­­mára is a legnagyobb nemzeti ünnepekké váltak... A szavak szárazak és unalmasak a kovászoskeresés, vagy a pálmaágas fel­­vonulás cselekvő élményeihez képest. Száz előadást is meghallgathatunk, négy­­ven könyvet is elolvashatunk a judaiz­­musról, mégis kevesebbet tudunk meg róla, mintha egyetlen évben megüljük az ünnepeket, a velük járó kötelezettségek­­kel és örömökkel együtt.” (53. oldal) A szerző szinte lírai húrokat penget, amikor a Nagy ünnepek - Ros Hásáná és Jóm Kipur- fennségét ecseteli, bemutat­­va e napok drámaiságát, s az önvizsgálat és bűnbánat jelentőségét a hívő lélek éle­­tében. “De mivel bolygónkon a fennma­­radás forrása a remény, higgyük: a zsidók talán az ősi nép bölcsességével ragasz­­kodnak a nagyünnepekhez, függetlenül attól, hogy a judaizmus többi aspektusá­­val, milyen viszonyban vannak. Mert Jóm Kipur szelleme spóra, melyből ősi hitünk újra felépülhet: mert csíra, amely az egész struktúrát hordozza, és halha­­tatlan.” (61. old.) Az ú. n. kisebb ünnepek után, az ima és a zsinagóga jelentőségének méltatása következik, s megtudhatjuk, vájjon miért kell nekünk héber nyelven imádkozni. Felele vednek az étkezés, az öltözködés és a lakóhely jelképei, a kóserság szabá­­lyai, a hagyományhűség fokozatai. A Törvény szellemében kapnak hangsúlyt a zsidó élet fontos fordulópontjai, mint a körülmetélés, a bár micvá, a bát micvá, a tradicionális házasságkötés, esetleg a válás, majd az elmúlás. Wouk külön fe­­jezetet szentel a halál fogalmának, zsidó szempont szerinti, értemezésére. A könyv harmadik része A Törvény címet viseli. Itt kirajzolódik a Tóra fo­­galma, a hallhatatlan törvényalkotó, Mó­­zes személye, az írás lezárását követő fe­­lülmúlhatatlanul gazdag vallási irodalom Figyelem! 14-18 éves leányok korlátozott számban jelentkezhetnek New York-i zsidó középiskolába. Egy éves ösztöndíjat biztosítanak számukra. Bővebb felvilágosítás: Boruch Oberländer rabbinál. Tel.: 268-0183.

Next

/
Thumbnails
Contents