Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-09-01 / 14. szám
Csak Izraelben KÖZELEDIK A SMITA ÉV kap a be nem tartott Smita évért]... akkor majd nyugszik a föld és lerója szombatjait. A pusztulás egész idején nyugodni fog majd, amennyit nem nyugodott szombatjaitokon, amikor még rajta laktatok ...” (3Mózes 26:32-36.) Az a kifejezés, hogy az Ország “lerója szombatjait”, vagyis a Smita törvény megszegőit büntetésből száműzetik és így a pusztává vált ország visszakapja a neki járó adósságot - arra késztette bölcseinkét, hogy ezt a Misnában tételesen fogaimázzák meg, ilymódon: “Száműzetés (gálut) jön a világra - vagyis a zsidókra - a bálványimádás, a paráználkodás, az oktalan vérontás és a Smita év törvényeinek megszegése miatt” (Az Atyák bölcs tanításai V. 9.) Érdemes odafigyelni: a Misna a három sarkalatos főbűnt közös nevezőre hozza a Smita év megszegésével, azt a hármat, amelyekért a zsidó ember akár az életét is köteles feláldozni, hogy el ne kövesse őket... A Talmud-bölcsek ennek alapján úgy vélték, hogy a hetven esztendeig tartó babilóniai gálut annak a 70 Smita évnek a következménye, amit a zsidók nem tartottak be országukban. * * * A későbbiekben a zsidók már hűségesen betartották a Smitára vonatkozó rendelkezéseket. Olyannyira, hogy a környező pogány világ állandó gúnyolódását is kiváltották. A Midrás elmondja, hogy a római hódítás napjaiban a cirkuszi előadások kedvelt témája volt a szegény zsidó, akinek nincs mit ennie a Smita évben és ezért a tevék elől még a bogáncsot is eleszi... A második Szentély pusztulása után a zsidók szétszóródtak a világban és csupán kis részük tudta betartani a Smita év törvényeit. Nem egy Talmud-bölcs akadt, mint pl. Reb Jánnáj, aki egy-egy alkalomra felfüggesztette a Smita törvények érvényességét, azért hogy a zsidók megfizethessék a súlyos római adókat. A probléma csak az új palesztinai telepítési munka során - vagyis a múlt század végén és századunk elején - merült fel újra a gyakorlatban. Ekkor, hogy a kezdeti nehézségekkel meg tudjanak küzdeni, néhai Ávráhám Jichák Hákohén Kook országos főrabbi ideiglenes megoldást talált, olymódon, hogy az egész Ország megművelhető földjeit eladják A Ros Hásánákor kezdődő 5754-ik zsidó év, a “hetedik” év, vagyis Smita év lesz. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben szünetelnek Izrael földjén a mezőgazdasági munkák - ahogy azt a Tórában elő úja. Ez is egy ősi törvény - akárcsak a Tóra minden törvénye -, mely azonban kizárólag Izrael földjén érvényes. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy teljes éven keresztül nem vetnek, nem szántanak és nem aratnak, azaz nem végzik el a földművesek szokásos munkáját. Ez a föld “szombat”-ja. Minden hetedik évben a földnek is pihennie kell, akárcsak az embernek, minden szombaton. A Tóra, ismervén a gyarló emberi térmészetet és kishitűséget, felteszi a kérdést és egyben meg is felel rá: Ha majd azt fogod mondani, jó, jó, Smita év, nem vetünk és nem aratunk, de mit fogunk enni ebben a bizonyos “Szombat-évben”? A Tóra válasza egyértelmű: ne féljetek. Isten áldása lesz a hatodik év termésén, olyannyira, hogy még a következő, a nyolcadik évben is abból fogtok enni, amíg csak nem lesz új termés, már a Smita év után... * * * Bölcseink a mezőgazdaságot, a térmést - a hittel hozzák összefüggésbe. Emuná - vagyis a Hit - a földműveléssel kapcsolatos. Ugyanis a földműves hisz a Teremtőben és elveti a magot, abban a reményben, hogy az kikel és abból kenyér lesz. (Toszfot, Sábbát 31. idézve a Jeruzsálemi Talmudot.) Ez a nem-vetés a hit próbatétele. Próbáljuk elképzelni, milyen megpróbáltatás az, amikor egy egyszerű parasztember egy teljes évre félreteszi az ekét és a kaszát és mindössze abban bízik, hogy az isteni áldás olyan bő termést ad majd - egy csapadékban nem különösen gazdag országban -, hogy abból három évig el tudja látni élelemmel saját magát és családját Tartozunk az igazságnak azzal, hogy elmondjuk: eleink nem mindig tartották be a Smita évet és Mózes figyelmeztetésében élénk színekkel ecseteli követkézményeket: “Elpusztítom én az Országot ... és elszórlak benneteket a népek közé ... országtok elpusztul és városaitok romhalmazzá lészen. Akkor lerója majd az Ország a szombatjait [vagyis kárpótlást az Örökkévalót és a parancsolatok betartását szolgálják. Másszóval bármi történjék egy zsidó életében, semmi sem érintheti az Örökkévaló iránt érzett szeretetét és odaadását, sem pedig mindennapi életét és a Tórának, a parancsolatoknak megfelelő viselkedését. Mondanom sem kell, hogy a Smá napi elmondása nem a kivételes zsidók számára van fenntartva, hanem minden egyes zsidónak szóló parancsolat. Felmerül a kérdés, hogy mindez valóban teljesíthető-e, s ha igen, mi a magyarázazata. Kétségtelen, hogy az emberi értelem korlátozott, és nem képes átlátni az Örökkévalónak a Tórá ba foglalt bölcsességét. Másrészt viszont maga a Tóra is “bölcs és értelmes népként” említi a zsidókat, és valamelyes segítséget nyújt ahhoz, hogy - ha korlátozott mértékben is - megértsük az Örökkévaló dolgait. A Tóra egyik legalapvetőbb tanítása, hogy az Örökkévaló nem vár el az emberi lénytől olyasmit, ami túlmegy az ember teljesítőképességének határán. Ez teljesen érthető, hiszen még a tökéletesnek nemigen mondható ember sem várja el a maga készítette szerszámtól, hogy többre legyen képes, mint alkotója. Az Örökkévaló, az ember Teremtője hát bizonyosan tudja, mire képes az ember. Következésképpen ha egy zsidó bármilyen hitbeli próbatétellel kerül szembe, bizonyos lehét benne, hogy rendelkezik a megfelelő képességgel, és megállja a próbát. Minél nehezebb a próba, annál hathatósabb ez a képesség. A próbatételre nem azért kerül sor, mert az Örökkévaló kíváncsi rá, hogyan viselkedik az illető, hanem azért, hogy kiteljesedhessenek képességei, amelyekkel maga sem volt tisztában addig. A felszabadult és működésbe hozott képességek attól kezdve hozzátartoznak ahhoz az eszköztárhoz, amelyet saját maga és a közösség javára hasznosít. Sokat beszélhetnénk még erről a témáról, de úgy vélem, ennyi is elég, hogy rátalálj az említett problémák megoldásához vezető útra: nem arra, amelyre céloztál, hanem ellenkezőleg, a Tórá hoz és a parancsolatokhoz való még erősebb kötődésére, a Sulchán Áruchhiü összhangban folytatva mindennapi életedet, beleértve a megélhetési, társkeresési és egyéb ügyeket is, a dolgok rendje szerint, teljes bizalommal az Örökkévalóban. így biztos lehetsz benne, hogy beteljesedik az isteni ígéret: “Az Örökkévaló, a te Istened meg fog áldani minden cselekedetedben.”
