Egység, 1992 (8-11. szám)

1992-04-01 / 9. szám

A MESSIÁS-VÁRÁS A ZSIDÓSÁG EGYIK ALAPTÉTELE mint száz évvel előtte rabbi Ákivá, a nagy tanaita bizton állította, hogy Bár Kochbá, a legendás szabadságharcos - akinek minden adottsága megvolt ehhez - testesíti meg a Messiást. Amikor azon­­ban a szabadságharcot leverték, és Bár Kochbát meggyilkolták a rómaiak, nyil­­vánvalóvá vált rabbi Ákivá tévedése. * * * A későbbi korokban nem egy jelölt akadt, aki a zsidóság Messiás-várását próbálta kielégíteni. Volt köztük persze ál-Messiás is, aki súlyos csalódást és megrázkódtatást okozott híveinek, sőt az egész zsidóságnak. Már a Talmud bői­­csei szigorúan elítélték azokat, akik kü­­lönféle módokon megpróbálták kiszám í­­tani, mikor jön el a Messiás. Voltak, akik a Dániel próféta könyvében található számításokkal operáltak, de általában úgy vélték, hogy nem kell ezzel különöseb­­ben foglalkozni: a megváltás bekövetke­­zik a maga idejében, “amikor hallgatunk rá”; vagyis amikor a zsidók kiérdemlik. így azután a poszttalmudikus zsidó irodalom nemigen foglalkozik a Messiás kilétével, eljövetelének idejével vagy azonosíthatóságának kritériumaival. A Zo­­hár szerint minden nemzedékben meg­­születik a potenciális Messiás: egy zsi­­dó, aki megfelel a követelményeknek. Csakis a nemzedéktől függ, hogy felfe­­di-e kilétét, elhozza-e a megváltást, vagy pedig dolgavégezetlenül távozik a világ­­ból. Már a Talmud (Szánhedrin 98b.) rögzít egy vitát, melynek során a különböző tanházak - jesivák - növendékei próbál­­jak eltalálni, mi lesz a Messiás neve. Érdekes módon mindegyik a saját meste­­rét, rabbiját - Silót, Jánájt, Cháninát, Menáchémot - nevezi meg. * * * Az elmúlt évtizedekben, úgy tűnik, valamelyest gyengült a Messiás eljövete­­lébe vetett hit. Nemzedékünk szellemi vezetője, a lubavicsi rebbe valószínűleg ezért kezdeményezett akciót a Messiás eljövetelének siettetésére, a megváltásba vetett hit elmélyítésére. Arra ösztökéli híveit és velük együtt a világ zsidóságát: tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy a Messiás mihamarabb - még ma - el­­jöjjön. Szemléletesen bizonyítja: renge­­teg jel mutat arra, hogy “az idők végén” vagyunk, és a zsidó nép megérett a meg­­váltásra, s azt is megmondja, mit tehe­­tünk, hogy siettessük a Messiást. Az említett, aggadikus jellegű talmu­­di passzusban láthattuk, hogy a Messiás maga mondja: abban az esetben jön el “ma” - vagyis hajlandó sietni -, ha a zsidók “hallgatnak rá”, vagyis Isten Tórá­­ja szerint élnek és cselekednek. Tehát a Messiás eljövetelét, a megváltást a mic­­vák teljesítésével, a zsidóság megtartásá­­val lehet teljesíteni. Ben Jichák származik majd - visszahozza Izrael száműzötteit: felszámolja a gálutot, fel­­építi a Harmadik Szentélyt, és visszave­­zeti a zsidó népet a Tórá hoz, vagyis önmagához. A Szentély pusztulása utáni első száz évben a megváltás igénye, a Messiás­­várás olyan élénken élt a zsidó népben, hogy bölcseink egész sor intézkedést hoztak a Messiás érkezése utánra a Szentély-szolgálat folytonosságának biz­­tosítása érdekében. A Talmud elbeszéli, hogy Jehosuá ben Lévi, a neves Erec Jiszráél-i talmudista, egyszer találkozott Élijáhu prófétával, és megkérdezte tőle, mikor jön a Messiás. A próféta elirányította őt magához a Messiáshoz, “aki Róma kapujában ül”. Josuá odament. A Messiás barátságosan köszöntötte. “Mikor szándékozik eljön­­ni, uram?” - kérdezte Josuá, ő pedig ezt a meglepő választ adta: “Ma.” Josuá bol­­dogan vitte haza a hírt, de a Messiás nem jött el sem aznap, sem másnap. Amikor legközelebb találkozott Élijáhuval, elpa­­naszolta neki: “A Messiás hazudott nekem! Azt mondta, hogy ma jön, de nem jött!” A próféta egy zsoltárverssel adott magyarázatot: “Ma - ha hallgattok rá...” (Zsoltárok 95:7.) Ha tehát a zsidók zsi­­dókként viselkednek, és megtartják a Tóra utasításait, akkor “ma” jön a Messiás, vagyis az Örökkévaló sietteti a megvál­­tást. Ha nem, akkor a maga idején jön el, az idők végén. (Szánhedrin 98a.) * * * * Nem Josuá ben Lévi volt az egyetlen, akinek a Messiás csalódást okozott. Több A zsidó nép várja a Messiást A várako­­zás Isten küldöttjére, aki megváltást hoz majd, szinte egyidős a zsidó diaszpórával. Bölcseink szerint “azon a napon született meg a Messiás, amelyen a (Második) Szentély elpusztult”. Sokan úgy értelmezik ezt, hogy akkor vált kézzelfoghatóvá, reálissá a megváltás igénye. Le kell szögeznünk, hogy a Messiás­­várás igenlése és a hit egyik alaptétele­­ként való felfogása lényegbevágó különb­­séget jelent a zsidóság és a belőle faka־ dó, neki hátat fordító és őt üldöző kérész­­ténység között. A zsidóság nem fogadta el a kereszténység “megváltóját”. A zsi­­dóság mai napig fennálló szétszóratása addig fog tartani, amíg az általunk várt Messiás meg nem érkezik. Minden zsidó, aki az üldözések, az inkvizíció, a keresztes hadjáratok és Auschwitz ellenére nem adta föl zsidóságát, velünk együtt várja a Messiást. Talán tudat alatt, de várja. * * * Ki hát a Messiás, akit várunk? Az égből alászálló angyal? Természetelle­­nes úton világra jött lény, aki látványos mutatványokkal fog elkápráztatni ben­­nünket? Ánya szülte emberfia, aki isten­­nek adja ki magát? Nem! A zsidó Messi­­ás-fogalom teljesen szellemi jellegű. A Megváltó azért jön, hogy a zsidó népet magasabb szellemi síkra emelje. A Mes­­siás eljövetele feltételezi a világbékét, amikor ember emberre nem támad fegy­­verrel, és a kardokból ekevasat ková­­csolnak. A Messiás - aki Dávid házából MINDENNAP VÁRJUK A MESSIÁST

Next

/
Thumbnails
Contents