Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-12-01 / 11. szám
A MIKVE - A RITUÁLIS FÜRDŐ Lis Harris “világi” zsidó nő, a The New Yorker című hetilap műnkatársa. Az alábbiakban egy fejezetet közlünk Holy Days (Szent napok) című könyvéből, amely egy brooklyni lubavicsi chászid család világát mutatja be. A könyv a Macmillan kiadónál jelent meg 1985־ ben, és rövid idő alatt bestseller lett nyíre a “tiszta” szóval adják vissza holőtt “erkölcsi tisztaságot” is jelenthet. Kaplan megállapítja, hogy e szavak mindennapi értelmezése a mikvébe merülökre vonatkoztatva félreértést okoz. Sem a sábbát beköszönte előtt fürdő férfiak, sem a menstruáció után megmerítkező nők nem tekinthetők “piszkosnak” a szó általános értelmében. A férfiak ilyenkor szabadulnak meg minden szennytől, amely a hétköznapi, sivár munkanapok világában rájuk tapadhatott, a nők pedig a testiség szentségének elismeréseként tisztítják meg magukat. A Talmud szerint minden víznek az Édenből eredő ősi folyó a forrása, s aki a mikvébe merül, "helyreállítja kapcsolatát az Édennel”. * * * Szerettem volna megtudni, miként vélekedik Sheina (a szerző barátnője, aki a lubavitsi chászid világ közéleti teendőivei foglalkozik. A fordító.) a mikvéről, de restelltem kérdezni, mert úgy éreztem, ez magánügy. Egy napon azonban akaratlanul is szóba került a dolog. Sheina elmondta: egy barátnőjével már évekkel ezelőtt eltervezték, hogy az Albany avenue és Union street sarki, régi, romos, női mikvét rendbe hozatják, modemizáltatják. Bevonták a tervbe a környék asszonyait is, és elnyerték támogatásukat. Az új mikve elképzelése a közösség tervévé alakult át, és több hónapon át tartó vita, tervezgetés, gyűjtőakció - és természetesen a lubavicsi rebbe kötelező jóváhagyása - után megkezdődtek az építkezési munkálatok. Sheina mindjárt magával is vitt helyszíni szemlére. Az új mikve a régi szomszédságában volt épülőben. Valójában három fürdő lesz az új épületben, mind a legszigorúbb vallási előírások szerint. Mint minden mikvében, itt is kétféle vizet fognak használni: mindegyik medencében esővíz keveredik a közönséges városi vízzel. Vallási szempontból az esővíz biztosítja a mikve kóserságát, törvényességét. Ragyogó csempék borítják a falakat: az öltözőszobák és a zuhanyozók felszerelése folyik. A lubavicsi mun - kások, kezükben kalapáccsal és malteroskanállal, vidáman köszöntik Sheinát, és beszámolnak a munka haladásáról. Sheina amolyan önkéntes felügyelőként 3 Majdnem bizonyos, hogy az ortodox zsidó élet egyetlen aspektusa sem kelti fel annyira a kívülállók kíváncsiságát, mint a családi tisztaság törvénye, amely a zsidó férfiak és nők közötti szexuális kapcsolatot szabályozza. “Férfi és nő" ebben az értelemben “férjet és feleséget" jelent. Nem léteznek a nőtlen férfiakra és hajadonokra vonatkozó zsidó szexuális törvények, kivéve azokat, amelyek tiltják közöttük a nemi érintkezést, és gondoskodnak arról, hogy a törvény megszegésére ne kerülhessen sor. A zsidó törvénykezés három kategóriára bontható: ezek a törvények, a tanúságtételek és a rendeletek. A törvények morális és etikai alapjai lehetővé teszik, hogy az emberek ne öljenek, ne csaljanak, ne lopjanak és így tovább. A tanúbizonyságok sora a szertartások és az ünnepek rendje, amelyek az élet erkölcsi alapigazságaira emlékeztetnek. Rendeletek például az étkezésre vonatkozó szabályok, amelyekre nincsen kifejezett magyarázat, de betartásuk mint isteni parancsolatoké mindenképpen elvárható. Ez utóbbi kategóriába tartozik a rituális fürdő. A zsidók egyszerűen kötelesek tiszteletben tartani a rendeleteket, akár megértik őket, akár nem. Ezek természetesen a legsérülékenyebb szokások, melyeket a modem zsidó világ jelentős része elutasít, beleértve sokakat azok közül is, akik egyéb követelményeket, szabályokat és megszorításokat elfogadnak. Mindig volt valami ködös fogalmam arról, hogy a zsidó vallásra áttérőktől megkövetelik a mikvében való megmerítkezés szertartását, de nem értettem pontosan, miért. Meglepetéssel értesültem róla, hogy a chászid férfiak is rendszeresen megmerítkeznek szombat előtt, sőt máskor is, és hogy a nem zsidók által gyártott edényeket és evőeszközöket a vallásos zsidók ugyancsak megmerítik az első használat előtt. Aryeh Kaplan, a nemrég elhunyt, népszerű, fiatal ortodox rabbi szem ináriurnáin egyebek között foglalkozott a mikve szépségével a misztikum jegyében. Az Éden vizei: a mikve misztériuma című vékony kötetében elemzi a támé és táhor héber szavak jelentését. A tómét általában “tisztátalannak” fordítják, noha “erkölcstelent” is jelenthet; a tábort többgaiktól. A zsidó törvény úgy rendelkezik, hogy a gyermek ahhoz a néphez tartozik, amelyhez az anyja. Ennek egyik oka az, hogy az embrió az anya méhében alakul ki, abból táplálkozik: ezért tartozik az anya népéhez. A zsidó nép esetében ez azt jelenti, hogy a gyermek csak akkor zsidó, ha az anyja zsidó. Vannak, akik szembefordulnak ezzel a vitathatatlan természeti ténnyel, és úgy vélik, hogy az apát kell figyelembe venni a gyermek hovatartozásának meghatározásánál. Ez a szemlélet nemcsak minden logikai alapot nélkülöz, de effektive elorozza az anyától a gyermeket, akit kilenc hónapon át méhében hordott, akiért a szülés fájdalmait elviselte, és akit boldogan a világra hozott. Felháborító igazságtalanság! Nem folytatódhat a dolgok természetes rendjének felborulása. A világ összes asszonyának, zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt tiltakozniuk kell gyermekeik elrablása ellen. Nevetséges, hogy emberek ilyen gyalázatosságot követhetnek el az anyák ellen és Isten ellen, aki felruházta az anyákat a gyermekáldás kizárólagos jogával! Itt az ideje, hogy helyreálljon a világ rendje: ne nevezzék a sötétséget világosságnak, és a fényt árnynak! Itt az idő, hogy visszanyerje méltóságát és értékét a nők szent feladata, amelyet az otthon támaszaként, a zsidó élet és hagyomány kovászaként, formálójaként és fenntartójaként töltenek be. A rutin ellen... A zsidó családi élet törvényeit, szabályait sokféleképpen lehet magyarázni. Ezek isteni törvények, amelyeket a zsidó embernek be kell tartania, anélkül hogy okaikat kutatná. E törvények lehetővé teszik, hogy a zsidó ember elkülönüljön nem zsidó környezetétől, és elkerülje az asszimiláció buktatóit, veszélyeit. Rabbi Méir, a híres Talmud-bölcs, igen prózai és logikus okot talált a niddá törvényekre. A megszokás, a rutin arra vezethet, hogy a férj megunja feleségét, és megundorodik tőle. Ezért mondta a Tóra: “legyen hét napig tisztátalan”; majd ha alámerült a mikvében, és megtisztult, akkor ugyanolyan kedves lesz férjének, mint esküvőjük napján... (Niddá 31). Az elkülönülés tehát egyfajta hatóanyag, amely megőrzi a házasélet frissességét, üdeségét, és megóvja azt a mindent megölő rutintól, az unalomtól. S. Ájálá
