Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-03-01 / 8. szám
zsmIú ünnepek 1. A Megila fel©lvasása Az ünnep megtartásának legjellemzőbb vonása, hogy Purim előestéjén a zsinagógában meghallgatjuk az Észter-tekercs, közismertebb nevén a Megilá felolvasását. A következő reggélén, Purim napján, a sáchrit istentiszteleten is felolvassák a Megilát. Mind a férfiak, mind a nők kötelesek meghallgatni a Megilá felolvasását. A gyerekek is menjenek el a templomba, hogy teljesítsék ezt a kötelezettséget. Szokás zajongani, kereplőt csörgetni, valahányszor Hámán nevét említik felölvasás közben. Ez abból a bibliai utasításból ered, hogy “töröltessék ki Ámálék neve”, aki az egyiptomi kivonulás után a zsidók első számú ellenségének számított. (Hámán Ámálék családjából származott.) 2. A “sláéhrilónesz ’ Purim fontos eleme az egység és a barátság, amely lehetővé tette a csoda megtörténtét, s erre emlékezésül ételajándékokat szokás küldeni a barátoknak és rokonoknak. Ezt a parancsolatot teljesítendő mindenkinek legalább kétféle, elkészített ételt kell küldenie legalább egy embernek. Az ajándékot egy harmadik személlyel kell elküldeni, mivel a Megilá misloách mártottál, “ajándék küldéséről” beszél. Ezt héberül slách mánotnak - közismerten sláchmónesznák - hívják. 3. Adomány a szegényeknek A szűkölködőkkel való törődés egész évben kötelességük a zsidóknak. Mégis különösen Pulimkor fontos, hogy hozzásegítsük a szükséget szenvedőket saját ünnepük meg üléséhez, ezzel is kinyilvánítva, hogy egy nép vagyunk, amelyet közös kötelék fűz össze. Még a szegénynek - aki maga is rászorul az adományra - is kell adnia. Mordecháj és Eszter rendelte el, hogy így ünnepeljük Purimot. A parancsolatot akkor teljesítjük, ha legalább két szűkölködőnek adományozunk. Maimonides törvényei szerint a szegényeknek küldendő ajándék parancsolatának teljesítésére több figyelmet kell fordítani, mint Purim összes többi parancsolatára együttvéve. A kicsi gyerekeket is meg kell tanítani e parancsolat teljesítésére. PURIM Purim egynapos ünnepe ádár 14. napján van. A szökőévekben - mint idén is - a második ádár hónapban ünnepeljük, ebben az évben március 19-én. Arról emlékezünk meg ezen az ünnepen, hogy a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség, amelynek kiirtására Hámán gonosz tervet szőtt, megmenekült. Ezt a polgári időszámítás kezdete előtt 450. körül történt eseményt Eszter könyve örökíti meg. A Purim név a “sorsvetést” jelentő pur szóból ered, mert Hámán így választotta ki az időpontot, amikor rá akarta szabadítani hordáit a zsidókra, hogy kiirtsa őket. Az évszázadok folyamán még sok uralkodó akadt, akinek országában zsidók éltek, és meg akarta valósítani Hámán aljas tervét. A diaszpóra számos országában a helyi uralkodó kénye-kedvétől függő zsidók bizonytalan sorsát foglalja magába Purim története. Ez a történet, amelyben az események váratlan fordulata folytán az elnyomó fegyvere visszafelé sült el, s így a zsidó közösség képes volt megvédeni magát az erőszak ellen, évszázadokon át a reménység és bátorítás zsarátnokaként izzott az elnyomott és meggyötört zsidóság lelkében. A Purim történetéről szóló cikkünk a 2. oldalon olvasható. ESZTER BÖJTJE Purim ünnepének előestéjén, ádár 13-án a perzsiai zsidók engedélyt kaptak a királytól, hogy harcba szánjanak Hámán ellenük törő erőivel. Imádkozással és böjttel küzdöttek. Ennek emlékére szokás minden év ádár 13-án böjtöt tartani. A böjt napkelte előtt kezdődik, és napnyugta után 35 perccel ér véget. NÉGY MICVÁ PURIMRA A purimi szertartás alapja Eszter könyvé nek alábbi részlete: “Mordecháj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött... a zsidóknak... és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg ádár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját... Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adómányokat küldenek. A zsidók megfogadták, hogy ... sem ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot* a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben...” (Eszter 9:20-2327 ״.) Bár semmi nem tiltja, hogy Pulimkor dolgozzunk, mégis méltóbb az ünnephez, ha nem a szokásos munkánkat végezzük, hanem illő módon megszenteljük a napot. *Mivel Susánban, a perzsa birodalom fővárosában ádár 15-én tartották az ünnepet, azokban a városokban, amelyek Susánhoz hasonlóan “Józsué napjai óta” fallal voltak körülkerítve, egy nappal később, ádár 15-én ünnepeltek. Ezt a napot Susán Purimnak hívják. Jeruzsálemben ádár 15-én tartják Purim ünnepiét.
