Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-03-01 / 8. szám
4. Az ünnepi étkezés Purim megünneplésének negyedik parancsolata: “enni, inni, vigadni”. Purim napján családi ünnepi vacsorát kell tartani. Ezt a szeudát délután kezdik, és késő estig folytatják. Purim az egyetlen olyan ünnep, amelyen a mértéktelen ivás szokásos korlátozását szabad felrúgni. “Addig kell inni, amíg nem tudunk különbséget tenni «az átkozott Hámán» és «az áldott Mordecháj» között” - mondják a bölcsek (Megilá 7b.). Szokás Pulimkor maskarába bújni, álarcot és jelmezt viselni. Ennek több magyarázata van. Az egyik azon a tényen alapul, hogy az Örökkévaló neve egyetlenegyszer sem szerepel a M égi Iában. A több szálon futó történet részleteiben mégis összetéveszthetetlenül felismerhető az isteni Gondviselés keze. Ha közelebbről megvizsgáljuk az eseményeket, többnyire felfedezhetjük, hogy minden “véletlent”, minden, látszólag jelentéktelen történést a Mindenható keze rendezett el. Az álarc azt a módot fejezi ki, ahogyan az Örökkévaló részt vett Purim eseményeiben: jelen volt, de nem lehetett tisztán felismerni, mintha álarcot viselt volna. HOGYAN LETT A BARÁTFÜLÉBŐL HÁMÁNTÁSKA? Egy purimi sütemény nevének oknyomozó története múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben az immár Barát-féle vendéglő étlapján a “Freunds gefüllte Tasche” mellett a “Barát füle”, s így terjedt el a név. J. Srágá azt is elmondja, hogy kellemes nosztalgia fűzi a barátfüléhez, amelyet áldott emlékű édesanyja készített. Tegyük hozzá: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a “barátfüle” “előtagjában a barát ‘szerzetes’ jelentésében szerepel; talán a papok, szerzetesek konyhájára utalva e tésztáiéle finomságát jelöli...” * * * 1920-ban cukrászda nyílt a pesti Király utcában, a zsidó negyed kellős közepén. A tulajdonos egy munkácsi zsidó volt, aki Purimra mákkal töltött, háromszögletű süteményt készített, s ezt a “barátfüle” mintájára monfülének - vagyis “mákosfülének” - nevezte el. A “gefüllte” ekkorra véglegesen “füle” lett, mert a munkácsi hitsorsos jobban tudott jiddisül, mint magyarul, de nem volt nyelvész, tehát eszébe sem jutott, hogy a “fülnek” valami köze lenne a töltelékhez... Az csak természetes, hogy amikor a derék zsidó később álijázott, és Jeruzsálembe helyezte át cukrászdáját, héberre fordította specialitásának nevét. Mivel még mindig jiddisül tudott a legjobban, nem a magyar “mákost” vette alapul, hanem a német “Mohnt”, s ebből csinált “Homont” - így lett a sütemény ozné Hámán, vagyis “Hámán füle”... S. Ájálá ennek eredetét is feltárja. A 19. század második felében még sokan beszéltek Budapesten, főleg Budán, németül. Volt akkoriban Budán egy vendéglő, amelynek a tulajdonosát Freundnak hívták. Az ő specialitása volt a lekvárral töltött tészta, amelyet előbb vízben kifőztek, majd olajban kisütöttek, s az étlapon mint Freunds gefüllte Tasche - azaz “Freundféle töltött tasak” - szerepelt. A kiegyezés után gyorsan terjedő magyarosítási hullám Freundék menükártyáját is elérte - J. Srágá megjegyzi, hogy a kétnyelvű étlap a Néprajzi Múzeumban megtekinthető -, sőt maga Freund is Barátra magyarosította a nevét. A vállalkozó széllémű, de a magyar nyelvben nem túlságosan jártas fordító nem tudta, hogy a “gefüllte” magyarul “töltöttet” jelent. A hasonló hangzás alapján így jelent meg a Magyarországon a zsidók Pulimkor kindlit, illetve flódnit szoktak enni. Most nem erről a két, viszonylag ismert süteményről fogunk értekezni, hiszen aki már evett ilyeneket, az jól ismeri ízüket, ta- Ián elkészítésük módját is. Aki pedig nem, az nem is tudja, mit veszített. Izraelben az elmaradhatatlan purimi sütemény a mákkal, illetve lekvárral töltött ozné llámán, vagyis “Hámán füle”. Jiddisül homentás a neve, ami “Hámán-tasakot” jelent. A háromszögűre összehajtott, rendszerint mákos töltelékkel bélelt tészta a magyar derelyére hasonlít. Jogos a kérdés: vajon miért nevezik az ünnepet kísérő süteményt Hámán fülének? Hámán ugyan központi - meglehetősen negatív - szerepet játszik a purimi eseményekben, mégis túlzás lenne azt állítani, hogy kannibál módra állunk bosszút rajta, és a fülét rágcsáljuk Purimkor... * * * A rejtvényt egy magyar zsidó nyelvész, J. Srágá fejti meg számunkra. Szerinte maga Hámán is csak a mák jóvoltából került a sütemény “megilájába”: a homentás a német-jiddis Mohntasch névből ered, ami “mákos táskát,” vagyis “mákkal töltött derelyét” jelent. Srágá ezután rámutat, hogy a derelye magyarul “barátfüle” néven közismert, s
