Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-06-01 / 10. szám
“...meghaltak ... Máchlon és Kiljon ... mondta Noémi a két menyének: ‘Menjetek, forduljatok vissza, mindegyik az anyja házába.’ ... De Ruth azt felelte: ‘Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visaszatéijek tőled. Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállók meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem... Csak a halál választ el engem tőled.’” és az asztali áldásban a betért együtt mondhatja a született zsidókkal: “...amit adtál őseinknek...’’, mert befogadásától kezdve új embernek számít; bölcseinkkel szólva “a betért olyan, mint a ma született gyermek” (Jevámot 22.). Ha a Tóra hoz szólítják, akkor is mondhatja: “...aki kiválasztott bennünket a népek közül, és nekünk adta Tóráját...” - válaszolja Maimonides Ovádjá, a prozelita kérdésére. Láthatjuk, hogy a betért teljesen egyenrangú a született zsidóval. Megkülönböztetni csak pozitív értelemben lehet. Nem szabad kérdezgetni arról, hogyan élt “azelőtt”, nem szabad emlékeztetni, mit csinált, amikor még nem volt zsidó, mert ezzel megbántanánk, érzékenységét sértenénk. Mindez azonban csak azokra érvényes, akik kötelező érvénnyel elfőgadták a zsidóságot, és a szabályok betartásával tértek be. Melyek hát ezek a szabályok? A“LEBESZÉLÉS” Szögezzük le: a szerző nem rabbi, és nincs felhatalmazása arra, hogy nem zsidókat betérítsen. Fontosnak tartjuk, hogy részletesen megtárgyaljuk ezt a kérdéskört, amely Magyarországon ma nagyon is aktuális problémákat rejt magában. Az itt ismertetett alapelvek azonban nem hatalmazzák fel leírójukat a pászkenolásra, és nem helyettesítik sem a Sülchán Aruchot, sem a megbízható, avatott vallási szaktekintélyt, vagyis a házsidók betérését. Megelégszik azzal, hogy aki zsidónak született - vagyis zsidó anya gyermeke -, maradjon meg zsidónak, és gyakorolja ősei vallását. TÖRTÉNELMI NAGYSÁGOK A BETÉRTEK KÖZÖTT Aki meggyőződéssel vallja a zsidóság igazságát, és őszinte szándékkal közeledik hozzá, azt a zsidóság jó szívvel befogadja, ha hajlandóságot mutat a zsidóság megismerésére és a tudnivalók elsajátítására. A Tóra harminchat helyen figyelmeztet a gér, pontosabban a gér cedek szeretetére, érzékenységének tiszteletben tartására, megbántásának, múltja felhánytorgatásának tilalmára. A betértet ugyanolyan elbírálásban kell részesíteni, mint a született zsidót. A zsidó történelem egy sor Talmudtekintélyt és egyéb nagyságot ismer - hogy csak Onkeloszt, Ákilászt, rabbi Ákivát, rabbi Méirt vagy még előttük Smáját és Ávtáljont említsük -, akik betértek leszármazottai voltak. A Talmud szerint előfordul, hogy a betértek “rossz fényt vetnek” a született zsidókra, mivel odaadóbban tartják be a parancsolatokat, és a született, de kevésbé hithű zsidók szégyenben maradnak mellettük. Annyira ment a betértek elismerése, szeretete és egyenjogúsítása, hogy a napi Amidá imában, a Tizennyolc áldásban, külön áldást biztosítottak számukra “az igazakkai, a jámborokkal és népünk nagy őregeinek maradékával” együtt. Az imában Lehetnek izraeli állampolgárok a más valláshoz tartozók, de nem lehetnek a zsidó nép tagjai. A GÉR CEDEK A zsidósághoz lehet csatlakozni, ha a betérni szándékozó elfogadja azt az alapelvet, hogy a betérés a zsidó vallás féltételei, szabályai, kritériumai alapján történik, nem pedig az ő szubjektív elképzelései szerint. A zsidóság elismeri a betérés lehetőségét: a Talmudban a Mászechet gérim traktátus ennek szabályaival foglalkozik. A Rut esetéből levezetett szabályok figyelembe veszik a betérés módozatait és a betérni szándékozó indítékait is. A bibliai időkben kétféle prozelitát - héberül gért - különböztettek meg: a gér tosávot és a gér cedektt. Gér tosáv volt az a nem zsidó, aki a zsidók között, Izrael területén élt, de nem tért be, és nem fogadta el a Tórát. Elég volt, ha betartotta a hét noáchita törvényt: Noách fiainak hét törvénye az emberi civilizáció alappilléreit képezi. A gér íosávok kötelesek voltak elfordulni a bálványimádástól, illetve a Moloch-kultusztól, de nem voltak kötelesek kósert enni, szombatot tartani és így tovább. A zsidók nem keveredtek velük. A Szentély pusztulása óta nem létezik a gér tosáv fogalma. A gér cedek kategóriájába tartoztak a szabályosan betértek, akik elfogadták a zsidóság vallási és erkölcsi kódexét, a Tórát, és betartották a parancsolatokat. Ilyen volt Rut, akitől Dávid királyunk származott, és akit bölcseink “a királyság anyjának”, ima sei málchutnak tituláltak. A Talmud több ismert személyiséget említ, akik a bibliai időkben tértek be: Jitrót, Ráchávot, Nebuzrádánt, a babilóniai király hadvezését és másokat. A Midrás szerint már az Atyák idejében is voltak betértek, akiket Ábrahám és Sára tanított meg az egyetlen, láthatatlan Isten tiszteletére (Brésit Rába 39.) Egy másik midrási forrás szerint Ábrahám és Sára maga is “betért” volt, hiszen ők voltak az első monoteisták a földön (Bámidbár Rába 8:9.). Néha egész népcsoportok tértek be, mint például az egyiptomi kivonuláskor a zsidókhoz csapódott csőcselék, az erev ráv. amelynek tagjai a Tóra-adáskor váltak zsidókká. Voltak, akiket elutasítóttak, mert betérési szándékuk nem volt őszinte: Dávid és Salamon királysága alatt 150 000 betérni szándékozót tartottak nyilván, de nem fogadták be őket, mert attól tartottak, hogy csupán a virágzó zsidó királyság előnyei vonzóak számukra. Az elmondottakból kiderül, hogy a zsidóság nem térít: nem foglalkozik “lélekhalászattal”, és nem szorgalmazza nem
