Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-06-01 / 10. szám
Sem Izraelben, sem a zsidó világ más központjaiban nem fogadják el azoknak a rabbiknak vagy rabbiságoknak a betérítéseit, akik az előírásokat nem veszik komolyan, és nem ragaszkodnak szigorúan a háláchá utasításaihoz, nem győződnek meg elég alaposan a betérni szándékozó indítékairól és megszerzett ismerétéiről. Ugyanígy nem fogadható el a betérítési okmány, ha olyan rabbi írta alá, akit nem ismernek el a háláchá szigorű betartójaként. Ezért hát sem Izraelben, sem másutt semmiféle világi hatóságnak nincs joga ahhoz, hogy nem zsidókból egy - vagy akár több - tollvonással zsidókat “csináljón”. A reform-”rabbik” és egyéb sarlatánok mesterkedései tehát eleve kudarcra vannak ítélve. Ha sikerül is a “református” - vagy akár konzervatív - betéritést valamilyen úton-módon bejegyeztetni az izraeli belügyminisztériumban, a rabbinátus akkor sem ismeri ezt el, márpedig ebben az ügyben az izraeli főrabinátusé az utolsó szó. “Félzsidó” nincs A “félzsidó” fogalma, amelyet az utóbbi években egyre gyakrabban használnak, nem létezik. Akit zsidó anya szült — vagyis akinek az anyja zsidó volt, amikor ő megszületett -, az zsidó, tekintét nélkül arra, ki az apja. Akinek viszont az anyja nem zsidó, az maga sem zsidó, még ha az apja rásekol is Jehupicban. Ezeken az alapvető kérdéseken el lehet disputálgatni a kávéházban vagy bizonyos egyesületek vitaklubjában, de ettől a tények tények maradnak. Ahogyan a betért azonnal egyenrangú zsidóvá válik, úgy a kitért zsidó halachikus vonatkozásban zsidó marad. A háláchá tartalmaz egy klauzulát arról is, hogy mi a teendő a betért “visszatérése” - gér secházár leszúró - esetén, de ezt csak szélsőséges esetekben alkalmazzák. Gyakorlatilag könnyebb elbírálás alá esik egy kitért zsidó visszafogadása a zsidóságba - ha szándéka őszinte és komoly -, mint egy nem zsidó betérése. * * * A Talmud szerint (Jevámol 24.) a Messiás idejében nem fognak több prozelitát befogadni, akárcsak Dávid és Salamon királysága alatt. Közeleg ez az idő. Akik komolyan elszánták magukat a betörésre, és szándékuk nem kötődik semmiféle érdekhez, azoknak azt tanácsoljuk: igyekezzenek, nehogy lekéssék a vonatot! Ezt a tanácsot a cikk írója magánemberként adja, mivel nem rabbi, így nem kötelessége lebeszélni a jelentkezőket... Naftali Kraus saját kárán meg nem tanulja, hogy jobb lett volna betartani a szabályokat. IDŐZÍTETT BOMBA Nyilvánvaló hát, hogy a betérés lényege a zsidóság elsajátítása, elfogadása és kötelezettségvállalás a törvények betartására. A körülmetélés és a mikvában való megmerítkezés fontos, de csupán külsődleges, technikai eleme a zsidóság elfogadásának. Ha a férfi nem hajlandó körülmetéltetni magát, vagy ha egy nő nem hajlandó elmenni a mikvába, ezzel kinyilvánítja, hogy betörési szándéka nem komoly. Ha azonban elvégzi ezeket a teendőket, s ugyanakkor kijelenti vagy érzékelteti, hogy formalitásnak tekinti őket, s nem tartja fontosnak a zsidóság alaptörvényeinek betartását, akkor mindez fikció csupán. Az angol királyi ház férfi leszármazottad is körülmetéltetik, mert abban hisznek, hogy ez egészséges dolog - de ettől még az angol hercegek nem lesznek zsidók. Magyarországon ma a leggyakoribb indíték a betörésre a vegyes házasság: a már létrejött és a leendő egyaránt. Mindkét helyzet szerencsétlen a zsidóság szempontjából, és mindkettő magában hordja a kudarcot, ha a betérés csak formális. A betérés mint a vegyes házasság katalizátora, abszurdum. Ha viszont a vegyes házasságban élő, nem zsidó asszony - akinek így a gyermekei sem zsidók - komoly, alapos mérlegelés után határozza el, hogy ha már zsidó férfihoz ment feleségül, életét a zsidósághoz köti, akkor a rabbik manapság enyhébb elbírálásban részesítik, hiszen a vegyes házasság de facto már megtörtént. Az izraeli bevándorlás szempontjából a dolognak - úgy vélem, sajnos — nincs jelentősége. Ugyanis a jelenleg érvényben lévő izraeli hazatérési törvény, a Chok HáSvut szerint az igazolhatóan zsidók családtagjai automatikusan megkapják a beutazási engedélyt, az állampolgárságot és mindazokat a jogokat, amelyek a zsidó új bevándorlókat megilletik. A törvény liberálisnak tűnik, de időzitett bombát rejt magában. A családtagja révén bevándorolt nem zsidó ettől állampolgár lesz ugyan, de nem válik zsidóvá: a zsidóságot ugyanis nem állami intézmény, a belügy- vagy a befogadási minisztérium állapítja meg, hanem a rabbinátus. A belügyminisztérium tisztviselője ezekben az esetekben nem tölti ki a személyi igazolvány “nemzetisége”, illetve “vallása” rovatait. Amikor azután az illető vagy a gyermeke házasodni készül, és a rabbinátu&al akad dolga, kiderül, hogy nem zsidó - amit ő eddig is tudott és az időzített bomba robban. Köztudott, hogy a betérés elismerten vallási aktus. rom istenfélő, tudós rabbiból álló bét dint, amely betérítési ügyekben az egyetlen illetékes fórum. A zsidóság alapszemlélete a betéréssei szemben a lebeszélés. Már a Talmud leszögezi: ha egy nem zsidó be akar térni, megpróbálják eltéríteni szándékától, elmondván neki, milyen nehéz zsidónak lenni, mennyi bú-baj, córesz, üldöztetés jut ki a zsidóknak. Ha mégis erősködnék, hogy be akar térni, megpróbálják földeríteni, milyen indítékok vezették erre a lépésre. Az anyagi érdek vagy házassági szándék nem megfelelő indok, ellenkezőleg, ok az elutasításra. A zsidóság csak olyanokat hajlandó befogadni, akik meggyőződésből fordulnak felé. Ha a bét din számára világossá vált, hogy a szándék igaz, akkor elmagyarázzák a jelöltnek a betérés módját. Először is tanulnia kell. El kell sajátítania a judaizmus alapjait, mégpedig nem egy-jólrosszul összeállítgatott - “tankönyv” alapján, hanem oly módon, hogy megtanulja, mi az, amit magára vállal. A betérés lényege ugyanis nemcsak a férfiak körűimétélkedése és a rituális fürdőben való megmerítkezés, hanem a zsidóság elfogadása és annak kijelentése, hogy a betérő kötelezőnek tartja magára nézve a zsidóság parancsolatainak szigorú betartását: a szombat, a kóser étkezés, a családi élet tisztaságának törvényeit, és a többit is. Amit szabad a zsidónak... Nemcsak Magyarországon, hanem a világ más tájain is gyakran fölmerül a kérdés: miért követelünk meg a betérőktől olyasmit, amit nem várunk el a született zsidóktól (sőt egyes “rabbik” sem tartanak magukra nézve kötelezőnek)? Az amerikai alkotmány előírásai szerint az állampolgárságért folyamodónak öt évet kell várnia, le kell vizsgáznia angol nyelvből, valamint az Egyesült Államok földrajzából és történelméből. Az Amerikában született csecsemő azonban automatikusan amerikai állampolgár lesz, még ha egész további életében egy szót sem beszél angolul, nem tudja, hány államot jelképez a csillagos-sávos lobogó, és merre hömpölyög a Mississippi. Az amerikai törvényhozást nem lehet elfogultsággal vádolni: az állam szeretné, ha a bennszülöttek is tisztában lennének a tudnivalókkal, de nem áll módjában rákényszeríteni őket. A bevándorlókkal más a helyzet. Hasonló a helyzet Magyarországon az autóvezetői jogosítvány esetében is. Aki a vizsgán kanyarodáskor elfelejti bekapcsolni az irányjelzőt, azt irgalmatlanul elvágják. Akinek viszont már megvan a jogsija, az azt csinálhat, amit akar - amíg a rendőr el nem kapja, vagy a
