Egység, 1992 (8-11. szám)

1992-06-01 / 10. szám

HOGYAN (NEM) LEHET BETÉRNI A ZSIDÓSÁGBA? A zsidóság egyedülálló nemzetvallás, amely nem térít, de lehetővé teszi a csatlakozást azok számára, akik elfogadják feltételeit * Betérések a történelem folyamán * a betérés alapszabályai * Csak szak­­avatott, három, világszerte elismert rabbiból álló kollégium téríthet be * Miért követelik meg a be­­térttől azt, amit a született zsidótól nem várnak el? * A vegyes házasság tragédiáját nem lehet további tragédiával tetézni * A betérési probléma Izrael­­ben: ki álijázhat, kit ismer el zsidónak a belügymi­­nisztérium, és kit a rabbinátus? * A zsidóság nem ismeri a “félzsidó” fogalmát: a mérvadó az anya “Jaj, rabbi úr, adjon már egy papírt, hogy zsidó vagyok! Mibe kerül az magának?..." A rabbi úr próbálja magyarázni, hogy az nem csak úgy megy, a dolgoknak megvan a maguk menete, jöjjön a hölgy a jövő héten... A hölgynek - okkal vagy ok nélkül - az a benyomása támad, hogy a rabbi úr és ő egyre gondolnak. A következő héten hát, amikor újra megjelenik, egy bélelt borítékot próbál a rabbi úr kezébe vagy zsebébe csúsztat­­ni. A rabbi úr megsértődik. Ez a jelenet persze csupán a fantázia szüleménye, és termé­­szetesen nem Budapesten játszódik. A világon sehol sem adnak papírt a betérésről - legfeljebb Amerikában, néhány úgyneve­­zett reformrabbinál, de azoknál sem “csak úgy”, hanem több száz dollár ellenében, méghozzá előzetesen kialkudott tarifa szerint. Újabban Moszkvában, Vilnában és Rigában is árulnak jó pénzért zsidóságot igazoló okiratokat. Ezektől azonban a nem zsidó nem válik zsidóvá. Akkor hát mitől? Lehet-e egyáltalán csatlakozni a zsidóság­­hoz, vagy bele kell születni? Mi is tulajdonképpen a zsidóság: vallás, faj, kaszt, vagy egynyelvű nép, nemzet, amelynek tagjai egy területen élnek? Ezeket a kérdéseket érdemes megtárgyalni már csak a sok tévedés, félreértés, félremagyarázás eloszlatása kedvéért is. Nincs alkalmasabb idő erre Sávuotnál, a Tóra-adás ünnepénél. Ezen az ünnepen, a Sínai-hegy lábánál, a Tan átvé­­tele alkalmából, a Tóra által lett zsidóvá a zsidó nép. Sávuot ideje azért is alkalmas a betérésről való elmélkedésre, mert a hagyomány szerint ekkor olvassák fel a zsinagógákban Rut könyvéi, amely a moábita Rut betérését írja le. “Néped népem, Istened Istenem” - mondja Rut Noéminak, ezzel egyszer s mindenkorra meghatározva a zsidóság nemzetvallás jellegét. A zsidó vallás, a judaizmus, a zsidó nép vallása, sőt ma már - amikor újra van zsidó állam - a zsidó nemzeti állam vallása is. A MEGVÁLTÁS TUDATÁBAN Rabbi Menachem Schneerson A megváltás idejé­­ről szóló fejtegetései­­nek végefelé Maimoni­­des így ír: “Abban az időben nem lesz sem éhínség, sem háború, sem irigység és vetél­­kedés.” (Misné Tora, Hilchot Mláchim 12:5.) A zsidó népet, sőt az egész világot a sze­­retet és az egység kö­­télé kei fogják össze­­fűzni. Minden létezőt át fog hatni Isten transzcendentális egyetlenségének tudata, s ennek következtében igen magas szinten jelenik meg az egység fogalma. A megváltás idejének egysége iehetővé teszi, hogy az egyes ember fölülemelkedjék saját személyiségének korlátain, “...mert tele lesz a föld az Örökkévaló ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.” (Ezsaiás 11:9.) A szakaszban szereplő hasonlat, amelyre a Rámbám a Hilchot Mláchim összefoglalásában utal, azt fejezi ki, hogy az óceánt teremtmények végtelen sokasága alkotja. Az egész óceánt látjuk, nem pedig az őt alkotó egyedi entitásokat. Hasonlóképpen a megváltás idején az egyes teremtmények el fogják veszíteni külön azonosságtudatukat, mert eltölti őket az Örökkévaló áhítatteljes ismerete. Az elkülönült egyedek közt létrejövő egység ilyenformán nagyon erős és tökéletes lesz. Mikrokozmikus léptékkel ezek a fogalmak mai életünkre is vonatkoztathatók. Miután a megváltás küszöbén állunk, már is érzékelhetőek és alkalmazhatóak az elkövetkező időszak szellemi jelenségeinek előjelei. Erre vonatkozik Az atyák bölcs tanításainak 1:12. szakasza: “Légy Áron tanítványai közül való: békeszerető, békére törekvő, aki szereti teremtett társait, és a Tóra felé vezeti őket!” Ez a parancs a zsidó nép minden tagjának szól. A Tóra azt mondja: Áron halála az egész zsidó nép gyásza, férfiaké és nőké egyaránt, mert mindenki részesült fáradhatatlan törekvéséből, hogy békét és harmóniát teremtsen köztük. Hasonlóképpen minden zsidónak azon kell lennie, hogy utolérje Áront a többiek szeretetében és a róluk való gondoskodásban. A fenti tanítás szóhasználata - “Légy Áron tanítványai közül való..." - hangsúlyozza: tudomásul kell vennünk, hogy más “tanítványok” is vannak rajtunk kívül, s az az út, amelyen mi próbáljuk vezetni zsidó társainkat, nem feltétlenül az egyetlen lehetséges megközelítési mód a háláchá keretén belül. Ki kell emelnünk, hogy az áhávát Jiszráél - Izrael, vagyis “zsidó felebarátunk” szeretete - elengedhetetlen a megváltás idejére י való felkészüléshez. A szétszóratás az értelmetlen gyűlölködés miatt sújtotta a zsidókat (Jomá 9b.), ezért meg kell szüntetnünk a szétszóratás ’ okát azáltal, hogy a szeretetet terjesztjük népünk tagjai között. Ez pedig magával hozza a szétszóratás megszűntét is. Ily módon, a megváltás szellemében folytatva életünket, hozzászokván ehhez a gondolkodásmódhoz - s ami még fontosabb, ehhez a viselkedésformához -, siettethetjük a megváltás elérkeztét. Bárcsak mihamarabb bekövetkeznék!

Next

/
Thumbnails
Contents