Egység, 1992 (8-11. szám)

1992-03-01 / 8. szám

öltözetben; a lovat a király egyik főem­­bere vezesse, és fennhangon hirdesse: ez jár annak, akit a király ki akar tüntetni! Áhásvéros ráparancsolt az elképedt Hámánra, hogy az általa elmondottakat rögtönvést tegye meg a zsidó Mór­­dechájjal, anélkül hogy bármit is kifelej­­tene a teendőkből... * * * Szegény Hámán, mire hazakerült a “felvonulásból”, már azt sem tudta, hol áll a feje. Ilyen hangulatban érkezett meg az Eszter által rendezett második számú lakomára, ahol a királyné végre felfedte kilétét, megvádolta Hámánt a zsidóirtás gyilkos tervével, hangsúlyozva, hogy ez ellene is szól. A megdühödött király azon nyomban utasítást adott, hogy Hámánt akasszák fel arra a bitófára, amit Mór­­dechájnak ácsoltatott. A király ennél is tovább ment: meg­­engedte a zsidóknak, hogy védekezze­­nek a pogromcsikok ellen, így Hámán népirtási terve végképp meghiúsult. * * * így mentette meg Eszter királyné a perzsa birodalom zsidóságát Hámán sá­­táni tervének keresztülhúzásával, és így született újabb örömünnepünk, Purim, a csodálatos megmenekülés emléke. Naftali Kraus Az ősi forrás című könyvéből. Kapható a Chábád Egyesületben udvaroncait, hogy olvassanak fel neki az udvari archívum köteteiből. Egyhamar eljutottak Mordecháj történetéhez, a két összeesküvő leleplezéséhez.- Mi volt a jutalma ennek a Mór­­dechájnak? - kérdi a király. A válasz megdöbbenti:- A világon semmi... * * * Ebben a pillanatban - a késő éjjeli órákban - érkezik a királyi palotába Hámán miniszterelnök, hogy engedélyt kérjen... Mordecháj felakasztására. Elő­­ző nap megint felháborította őt a zsi­­dócska magatartása: mindenki fél, remeg a nagy hatalmú Hámántól, csak Mór­­decháj zsidó marad ülve, és oda sem fütyül, amikor a fennhéjázó pasa elhalad előtte. Felesége és barátai tanácsára Hámán egy ötven rőf magas akasztófát ácsoltatott, és most engedélyt akart kérni az akasztásra. Áhásvéros azonban ekkor már rósz­­szat sejtett Hámán felől, azonkívül meg is akarta jutalmazni az összeesküvést le­­leplező Mordechájt. Ezért, mielőtt Hámán szóhoz jutott volna, megkérdezte tőle, mi jár annak, akit a király ki akar tüntetni. Hámán biztos volt benne, hogy róla van szó. Ugyan kit akarna a király kitün­­tetni, ha nem őt? Rögtön kifejtette, hogy a kitüntetettet végig kell lovagoltatni Susán főútvonalain a király lován, a koronázási jénél a népirtás elhárítása érdekében. Eszter először húzódozott, de nagybáty­­ja meggyőzte: “Ki tudja, nem ezért let­­tél-e királyné...” “Ne gondold, hogy te majd megmenekülsz a zsidók sorsától a királyi palotában...”Eszter végül rászán­­ta magát, hogy beavatkozzék a “biroda­­lom ügyeibe”, és igyekezzék megmente­­ni testvéreit. Eszter, akit a király “kegyesen foga­­dott”, meghívta az uralkodót és Hámánt egy másnap tartandó ivászatra, hogy ott majd előadja kérését. Másnap pedig azt kérte, hogy a király és Hámán jöjjön el egy másik alkalommal, amikor majd “teljesíti a király kívánságát”, vagyis végre elárulja származását. * * * Azon az éjszakán, közli a Megilá, Áhásvéros álmatlanságban szenvedett. Vajon miért? A Midrás elárulja a nagy titkot: a király féltékeny lett Hámánra. Mi az, hogy Eszter meghívja őt, még­­hozzá kétszer is? “Mi ez a nagy szere­­lem köztük - tépelődik a király - csak nem összeesküvést szőnek ellenem? S ha így volna - hát nincs egy jóakaróm, aki felfedné előttem tervüket? Talán volt ilyen... valaki, aki jót tett velem, de nem jutalmaztam meg... Most hát nincs, aki kockázatot vállalna a hálátlan uralko­­dóért...” Mikor idáig jutott gondolataiban, kérte HOVÁ SZÖKIK A SZÖKŐÉV? Az idei, 5752. év nem tizenkét, hanem tizenhárom hónapból áll. Az alábbiakban megismerkedhetünk a zsidó naptár rejtelmeivel probléma a következő: a holdhónap 29 és fél napból áll, ami 12- vei szorozva 354 napot tesz ki - 11-gyel kevesebbet, mint a szoláris év 365 napja. Ez a különbözet három év alatt már 33 napot jelent, s emiatt Peszách - “húsvét” - kifejezetten tavaszi ünnepe lassan a télbe hátrál. A szökőév visszazökkenti a zsidó naptárt a rendes kerékvá­­gásba. A két-három évenként beiktatott plusz hónap segítségé­­vei a lunáris naptár összhangba kerül a napév évszakaival, így Peszáchra mindig tavasszal kerül sor. A szökőév azonban nemcsak számokat és matematikai kép­­leteket rejt magában. Tágabb értelmezésben azt jelenti, hogy valami új következik a zsidóság életében. A lubavicsi rebbe, rabbi Menachem Schneerson hangsúlyoz­­za a szökőév szellemi jelentőségét: szerinte ez az időszak fontos személyes üzenetet hordoz mindenki számára. A szökőév azt jelképezi, hogy a javulás útjára lépés, a isuvá - a megtérés - és a bűnbánat befolyásolja életünket. Nemcsak a jövőre van hatással, hanem a múltban elkövetett hibák következményeire is. A szökőév megmutatja, hogy behozhatjuk az elvesztegetett időt: sohasem túl késő! Nincs veszve semmi, még ha elhanya­­goltuk, elhagytuk is a zsidó életet. A héber “tsuvá” szó szerint “visszatérést” jelent: a múlt negatív eseményei megtisztulnak általa, és valami jóvá, pozitívummá alakulnak át. Nálunk, zsidóknál, minden másképpen van: a naptár is, a szökőév is. Nem egy napot teszünk hozzá az évhez, hanem egy teljes hónapot. Naptárunk abból az időből ered, amikor Izrael fiai Egyip­­tómban megkapták az első parancsolatot. A Tóra utasítása szerint a zsidóknak a Hold járásához kell igazítaniuk a napok számítását, nem pedig - ahogyan már akkor általános volt - a Napéhoz. A hónapok számítására a lunáris kalendárium - a Hold­­naptár — alkalmasabb, mint a szoláris, a Nap szerinti. A hóna­­pok kezdete és időtartama könnyebben megállapítható a Hold fázisainak megfigyelésével. A Nap járása nem mutatja a hóna­­pokat, hiszen a “naphónapok” számítás eredményei: úgy jöttek létre, hogy az év időtartamát elosztották tizenkettővel. Természetünk szerint is jobban kötődünk a Holdhoz, mint a Naphoz. Akárcsak a Hold, amely az egymást követő fázisok során növekszik és fogy, mi is hol fényesebb, hol sötétebb időszakokat élünk át, a növekedés és a csökkenés szakaszait. A Nap mindig fénylik, de az ember nem mindig mutatkozik töké­­letesnek és ragyogónak. Az emberi természet a Holdat tükrözi: neki is megvan a maga sötét oldala; jó és rossz, magasság és mélység, fent és lent között ingadozik. A holdév azonban nem tart lépést az évszakokkal, és zavart okoz az ünnepek menetrendjében, különösen Peszáchkor. A

Next

/
Thumbnails
Contents