Egység, 1991 (3-7. szám)
1991-09-01 / 6. szám
דסב , ,A Teremlő, a Tóra és a zsidóság - egy egységet alkot” (Zohár) MINDEN ZSIDÓ LAPJA Az EGYSÉG szerkesztősége, a Chábád Ház és Baruch Oberländer rabbi a lubavitsi rebbe pesti küldötte üdvözli a lap olvasóit és az összes magyarországi zsidót a hagyományos újévi üdvözlettel הנשל הבוס ובתכת : _T_^ T T T ; a jó angyal kénytelen áment mondani... (Talmud, Sábbát 119. alapján.) Úgy látszik, ezeknek az angyaloknak a tiszteletére énekli a zsidó ember pénteken este, a templomból hazatérve a Sálom áláchem, máláché húsárét... kézdetű dicshimnuszt, miközben a szombat fényeiben, a ház asszonya által gyújtott gyertyákban gyönyörködik. Ezt a lelki örömöt, szellemi felemelkedést csak az tudja értékelni, aki már átélt ilyent, nem csupán hallomásból ismeri. Minden zsidó nő, legyen férjes asszony vagy leány, aki már el tudja mondani az áldást, gyertyát gyújt tehát a szombat tiszteletére: ezzel válik részévé Szombat Királynő udvartartásának. A szerkesztő kásokat, identitását őrző zsidó nőből árad. A midrási legenda szerint pénteken este két angyal csatlakozik a zsidó emberhez, aki hazafelé tart a zsinagógából a Szombat Királynő illendő fogadása után: egy jó és egy rossz. A két láthatatlan kísérő hazáig követi a zsidó embert. Ha annak otthonában a szombat fényei csillognak, a lakás ragyog, az asztal terítve, az ágy megvetve, akkor a jó angyal azt mondja: ״Adja Isten, hogy a jövő héten is így legyen!” - s erre a rossz angyal kénytelen áment mondani. Ha azonban a lakás sötét, az asztal nincs megterítve, nem várták illőképpen a szombatot, akkor a rossz angyalé a szó, aki azt mondja: ״Bár a jövő héten is így lenne, bár mindig így lenne!” Erre pedig CION FÉNYEI ״Ha megőrzitek a szombat fényeit, megmutatom néktek Cion fényességét.״ (Midrás, B’háálotchá) A péntek esti, szombatfogadó gyértyagyújtás az ősidők óta a zsidó nő előjoga. Amikor az asszony, akit a héber kifejezés a ház fejének, legfontosabb részének nevez, áldó kezét a szombati fényt árasztó gyertyák fölé emeli, a béke angyalai lebegnek a zsidó ház fölött. A gyertyagyújtás - a zsidó nő joga, kötelessége, micvája, ars poeticája - egyike annak a három fő parancsolatnak, amelyet a zsidó nő köteles betartani. A nő, az anya, aki példamutatóan viselkedik, ellátja a házat, neveli gyermekeit, a ház fénye, szeme világa. A péntek esti gyertyák annak a belső fénynek és szellemi ragyogásnak a visszfényei, amely a hagyományok szerint élő, a szókadni Istentől.״ Isten szeretete is ilyen. ״Szeretlek benneteket, mondja az Örökkévaló” (Máláchi 1:2.), és ezt semmi sem változtathatja meg (Vájikrá Rábá 7.). Ahogyan a tsuvá lelke legbensejéig áthatja a megtérő lényét és mindennapi életét, viselkedési normáit is, úgy fogja áthatni az áldás, melyben a tsuvá által részesül: boldog és édes, ״gyermekkel, egészséggel és javakkal” áldott új évre íratik be. tébbnek és legalaposabbnak kell lennie, hogy a múlt ne ámyékoljha be a jövőt. A tsuvá - amelynek ebben rejlik csődája - eltörli a múlt foltjait is. Az ember nem tud változtatni a múlton, de Isten, aki időn és téren felül áll, felruházta a tsuvát egy csodálatos tulajdonsággal: ezáltal a múlt nemcsak semlegesíthető, hanem jóvá is tehető. Áldott emlékű bölcseink így mondották: ״A szándékkal elkövetett vétkek ilyen esetben érdemmé változnak.” (Jomá 86b.) A tsuvá ereje, amely által a múlt felett uralkodik, az idődén forrásból ered. Áthatja a megtérő egész lényét, lelke isterű magváig hatol, amely szintén az idő felett áll, és így örökké hűséges Istenhez, hiszen az ״isteni szikra” hordozója. A zsidó és Teremtője örök kapcsolatára utal a ljadi rabbi Snéur Zálmán, a Tánjá szerzője, amikor azt mondja: ״A zsidó nem akar és nem is képes elsza-A MEGTÉRÉS TECHNIKÁJA A Szlichot ideje, a megtérés tíz napja a búcsúzó év végén és az új év elején a tsuvát, a megtérést állítja a zsidó élet középpontjába. A tsuvá szellemében búcsúztatjuk az óévet, s fogadjuk az újat. A tsuvá két fontos elemből áll: a múltban elkövetett bűnök őszinte megbánásából és a jövőre vonatkozó elhatározásból. A tsuvá ״visszatérést” jelent, s ez is jelzi, hogy célja egy korábbi, tiszta állapót helyreállítása így lehetővé válik, hogy a bűnbánó visszatérjen eredeti - vagyis vétkezése előtti - állapotába hogy ״olyan elfogadható 'és kívánatos legyen Isten szemében, mitnt azelőtt volt...” (Tánjá. Igeret HáTsuvá 2. fejezet). A megbánásnak a lehető legőszinRabbi Menachem Schnee rson
