Egység, 1990 (1-2. szám)
1990-12-01 / 2. szám
tak melléjük Izráel fiai közül. Mattathiász és az ő fiai szorosan összezárkóztak. Beszéltek neki a király emberei, és így szóltak hozzá: »Elüljáró, hírneves, nagy ember vagy ebben a városban. Melletted fiaid meg testvéreid. Jöjj ide mindenkinél előbb, tedd meg, amit a király páráncsői, ahogy megtette valamennyi nemzet, Júdea több fia, kivált, akik megmaradtak Jeruzsálemben: akkor barátjai közé fog sorolni a király téged és házad fiait, arany meg ezüst és tömérdek ajándék lesz kitüntetésiek.« Megfelelt nekik Mattathiász, így szólt hangos szóval: »Ha valamennyi népe birodalmának ráhallgat is a királyra, hogy ki-ki elszakadjon ősei vallásától, ha valamennyi rááll is az ő parancsolatjaira, én és az én fiaim és az én testvérem a mi őseink rendelése szerint fogunk járni. Isten őrizzen, hogy elhagyjuk a törvényt és a parancsolatokat! A király törvényére nem hallgatunk, vallásunktól mi el nem térünk, sem jobbra, sem balra.«” ״Ki is kiáltotta a városban, kiáltó szóval: »Aki buzgólkodik a törvényért, és állja a szövetséget, jöjjön utánam!«” ,Aztán hozzájuk gyülekezett a jámborok gyülekezete, Izráel fiainak nagy csoportja, mind, aki szívesen követi a törvényt. Odavonult hozzájuk mind, aki elmenekült az üldözés elől, és segítségükre szolgált nekik. Sereget alkottak, és leverték a gonoszokat keserű mérgükben, le a törvénytagadókat zord haragjukban. A maradék elfutott az idegen néphez, hogy megmentse életét...” ״Hanem elközelgettek azok a napok, amikor Mattathiásznak meg kellett halnia...” ״Kiállott helyette fia, Júda, kit úgy hívtak: Mákkábi, a Pöröly. Vele együtt mind a testvére és mind, aki az ő apjához csatlakozott, s örömmel harcolták Izráel harcát...” , Antiochus király, mikor meghallotta ezeket a híreket, felháborodott: parancsot küldött, és egybeterelte birodalma minden hadinépét szerfölött hatalmas sereggé...” ״Látta Júda és testvérei, hogy megsokasod tak a bajok, hogy a seregek az ő területekükön táboroznak, megtudták, mit parancsolt a király népük végső vesztéré. Egyik is, másik is azt mondta a mellette állónak: »Gátoljuk meg népünk és szentélyünk kipusztítását!«” ״Összegyűltek szent gyülekezetbe, hogy elkészüljenek a háborúra, és imádkozzanak és könyörögjenek irgalomért meg könyörületért...” ״Ezután Júda főembereket rendelt a nép fölé, minden ezres, százas, ötvenes, ti״Bizony sokan sereglettek hozzájuk a népből, mind, aki elhagyta a törvényt. Gonoszságot míveltek az országban, és rejtekbe szorították Izráelt, hol csak megbújhatott...” ״Júdea városaiban körös-körül pogány oltárokat építettek, és a házak ajtajában és a tereken tömjéneztek. Ami törvénykönyvet találtak, elszaggatták és tűzbe vetették. Akinél a frigy könyvét meglelték, aki a törvényt követte, azt a király halálra ítélte...” ״De sokan meg is keményítették szívüket, hogy nem esznek tisztátalant. Készén voltak inkább a halálra, mintsem hogy megfertőzzék magukat amaz étélekkel, és megszegjék a szent frigyet, és meg is haltak. Nagy harag viharzott végig Izráelen...” ״Azokban a napokban támadt elé Mattathiász, János fia, ki Simeon fia volt vala, a jeruzsálemi Jojarib nemzetségből való pap. Modemben lakott. Öt fia volt neki: János, melléknevezetre Gaddisz, Simon, más néven Thasszis, Júda, kit Mákkábinak ismertek, Eleázár vagy Havaran. Jonatán vagy Szapfusz. Látta Mattathiász a sok istengyalázást, ami Júdeábán és Jeruzsálemben történt, és fölsóhajtott...” ״És megszaggatta ruháit Mattathiász, megszaggatták ruháikat fiai, zsákot öltöttek magukra, és gyászoltak keserűséggel...” ,Ám megjelentek a király emberei, a hithagyásra kényszerítők, Módéin várósában, hogy áldozzanak lakói. Sokan állzsM« ünnepek A HÁSMÓNEUS-FELKELÉS A MÁKKÁBEUSOK KÖNYVE ALAPJÁN Több mint 2100 évvel ezelőtt történtek azok az események, amelyeknek emlékéré Chánuká ünnepét üljük. Ekkor Iázadtak fel Júdea zsidó polgárai a hitüket és vallásukat kiirtással fenyegető szír iái görögök elnyomása ellen. A szabadságharc élén Mátitjáhú modiini pap és öt fia állt - akik közül a legbátrabb Jehúdá Mákkábi néven vált híressé -, s a zsidóság az ő vezetésükkel rázta le a betolakodók igáját, és kergette ki az országból Antiókhosz Epiphanész katonáit. Most, Chánuká ünnepén, amikor ízrael élethalálharcot folytat az arab térrorizmussal, a diaszpóra zsidósága pedig az asszimüáció veszélyével küzd, érdémes felidézni a mákkábeusok küzdelmének néhány részletét. ״Nincs szebb a hősiesség egész történetében vagy a vallások históriájában, mint az elbeszélés a maroknyi zsidó harcosról, akik készek voltak élni vagy dicső halált halni, hogy a kinyilatkoztatott igazság és a zsidó eszme ne vesszen el a zsidó világban” - írja dr. J. H. Hertz, a brit birodalom egykori, magyar származású főrabbija. íme, néhány részlet a Mákkábeusok könyvé nek első négy fejezetéből, dr. Der csényi Móric kissé archaikus fordításéban (a helyesírást némileg a maihoz közelebb igazítva): ,Aztán írt a király (Antiochus) az ő egész birodalmának, hogy mindnyájan egyazon népbe tartoznak, és hogy mindenki elhagyja az ő külön törvényeit. Valamennyi nép elfogadta, ahogy a király parancsolta. Izráel fiai közül szintén soknak tetszett az ő bálványimádása, és áldoztak a bálványoknak, és megszentségtelenítették a szombatot...” ״Megint küldött a király írott páráncsőt követei ú t ján Jeruzsálembe és Júdea többi városába, hogy kövessék az országuktól idegen hagyományokat, rekesszenek ki a templomból égőáldozatot, tömjénáldozatot és italáldozatot, szentségtelenítsék meg a szombatot meg az ünnepeket, fertőzzék meg a szentélyt és a szentségben élőket, építsenek pogány oltárokat, szent ligeteket, bálványokat, áldozzanak disznót és egyéb tisztátalan állatot. Felügyelőket is rendelt az egész nép fölé, és meghagyta Júdea városainak, hogy áldozzanak amúgy, városról városra...”
