Egység, 1990 (1-2. szám)

1990-12-01 / 2. szám

A szombat bejövetele után tilos a menórában lángot gyújtani! Chánuká ötödik estéje december 15- én, szombaton lesz. Ne készítsük elő a menórát - és ne gyújtsuk meg a Chánu­­ká־gyertyákat csak a szombat kimene­­tele (budapesti idő szerint 16.45) és a hávdálá szertartása «tán! Mialatt a gyertyák égnek, ne végez­­zünk semmiféle munkát! Ez az idő arra való, hogy szemléljük a gyertyákat, és ״hallgassuk, mit mesélnek”. A gyerekek pénzt kapnak a 7örá-tanu­­lás jutalmául. A mákkábeusok idején a ta­­nulás tilos volt, ezért titokban művelték. Chánuká ideje különösen jó alkalom a jótékonyság gyakorlására. Ezzel fejez­­hetjük ki köszönetünket az Örökkévaló­­nak mindazért, amit tőle kapunk. A chánukágelt jól jön egy kis soron kívül! adakozáshoz. • MIÉRT ESZÜNK TEJES ÉTELEKET CHÁNUKÁ IDEJÉN? Tudjátok-e, hogy Chánuká idején te­­jes ételeket szokás enni? A Hásmóneus-szabadságharcot köz­­vétlenül megelőző események során a zsidó asszonyok jelentős szerepet ját­­szottak. ״Jóchánán főpap leánya nagyon szép volt, az ellenséges király azt követelte tő•: le, hogy vele háljon. A leányzó megígér­­te, hogy teljesíti a kívánságát. Készített neki sajtból való eledelt, hogy megszom­­jazzék, bort igyék, lerészegedjék, elalud­­jék és álomba merüljön. Úgy is történ t, és levágta a fejét, és bevitte Jeruzsálembe. Mikor az ellenség hadvezére látta, hogy királyuk elveszett, elmenekültek. Azért szoktak némelyek chánukákor tejes ételt enni, annak a csodának az emlékére, mely a tejes étel által történt.” (A Sül­­chán Árúch kivonata. Bp. 1988. 139. fe­­jezet, 1.) Az olajban sült fánk evésének szoká­­sa emlékezés arra az olajoskancsóra, amelyben csak egy napra elegendő olaj volt, s az mégis nyolc napon keresztül égett. A csoda emlékére ünnepeljük Chánu­­kát sajttal töltött fánkkal. Csak vigyázni kell, hogy túlságosan meg ne szomjazzunk tőle - nehogy lerészegedjünk... • A CHÁJMUKÁI SZERTARTÁS Chánuká minden estéjén meggyújtjuk a menóra fényét, hogy felidézzük a csodá­­kát, amelyet az Örökkévaló tett annak idején és manapság. Vannak, akik az ablakba teszik a me­­nórát, hogy másoknak is hírt adjon Isten csodatételciről. Vannak, akik a nyitott ajtóba állított székre helyezik, a mezúzá­­val szemben, hogy a házat körülvehesse a parancsolatok szelleme. Vannak, akik gyertyát gyújtanak a menórában. Mások olívaolajba helyezett kanócot gyújtanak meg, mert a Temp­­lomban olívaolajjal törént a csoda. Menóránk vízszintesen és egyenesen álljon, s a nyolc gyertgya helye egyenlő távolságra legyen egymástól! Egyik gyér­­tya se legyen magasabb a másiknál! Kü­­lön helye legyen a ״sámmás” nevű gyertyának! Ezt ne állítsuk a többivel egy sorba vagy egy szintre! Az első lángot a menóra jobb szélén gyújtjuk meg. A második estén balról teszünk hozzá egy gyertyát az elsőhöz, és minden este balra növeljük a gyertyák számát. A gyújtást azonban mindig az újonnan elhelyezett gyertyánál kezdjük, a bal oldalon, és mindig balról jobbra haladunk a gyertyák meggyújtásával. Acsalád minden tagja legyen ott a chá­­nukáilángokmeggyújtásánál.Minden fiú­­gyermeknek legyen saját menórája. A fények meggyújtásához használ­­junk külön gyertyát, amelyet sámmás­­nak (״szolgagyertyának”) nevezünk. A ״sámmásra” azért van szükség, mert ti­­los egyik gyertyát a másikról meggyújta­­ni. így kell gyújtani: először meggyújtjuk a sámmást, s ezt kézben tartva mondjuk az áldásokat. A menóra fényének meggyújtása után elmondjuk vagy elénekeljük a Há­­nérót hállálú... kezdetű imát. A gyertyáknak minden este napszáll­­ta után harminc percig égniük kell. Pél­­dául ha az első estén budapesti idő szerint 15.55-kor gyújtottuk meg őket, akkor 16.25-ig kell tartania fényüknek. Chánuká negyedik estéje december 14-én, pénteken lesz. A menóra lángját feltétlenül a szombati gyertyák meg­­gyújtása, 15.45e/ó'tt gyújtsuk meg! zes csapat mellé egyet-egyet. Vüradatra Jú­­da és háromezer embere ott állt a síkon”״ ״Júda megfúvatta a kürtöket. Össze­­csaptak: szétmorzsolódtak a pogányok a síkon, és futásnak eredtek...” ״Nagy szabadulás lön aznap Izráel­­nek...” , Júda és testvérei ekkor így szóltak: »íme, tönkrevertük ellenségeinket, men­­jünk föl, tisztítsuk meg és avassuk föl új­­ra a szentélyt!«” ״Rendbe is állt az egész sereg, és föl­­ment Ción hegyére. Látták, szentélyük puszta, kietlen, az áldozati oltár fertőzet, a kapukat tűz hamvasztotta, az udvaron fölbur jánzott a gaz, akár az erdőben vagy valamely hegyen, a melléktermek ro­­mokban hevernek. Megszaggatták ruhá­­jukat, jajveszékelésre fakadtak, és hamut hintettek fejükre...” ״Kiválasztott feddhetetlen, tiszta papokat, kik a törvényért buzgólkod tak. Azok megtisztították a templomot, és el­­hordanák amaz undok fertőzet köveit tisztátalan helyre. Szereztek nyers köve­­két, mint az írás kívánja, és új oltárt épí­­tettek, amilyen a régi volt. Megépítették az egész templomot, bensejét kijavítot­­iák, és az udvarokat is fölavatták. Újon­­nan elkészítették a szent szereket. Aztán beállították a mécstartót a templomba, az égőáldozatnak, aztán a tömjénáldo­­zatnak való oltárt, továbbá az asztalt. Ál­­doztak a tömjénáldozati oltáron, és meggyújtották a mécstartó mécseit. Tündökölt a templom. Az asztalra kirak­­tak kenyeret, és fölvonták a függönyö­­két. Tökéletes rendbe tettek mindent, úgy, amint akarták...” ״Feltetszett a kilencedik hónap hu­­szonötödik napjának hajnala. Kiszlév hava volt ez... Akkor áldoztak először a törvény szerint az új égőáldozati oltáron, mely most készült. Ugyanabban a hónap­­ban és ugyanazon a napon, amelyen meg­­szentségtelenítették a pogányok, avatták föl újra énekkel, citerával, hárfával és kymbalonnal. Az egész nép arcra borult, imádkozott, és áldotta az eget, hogy jó végre segítette őket...” ״Nyolc napig tartott az oltár avató­­ünnepe, és örvendezve mutatták be égő­­áldozataikat és hálaadó hódolati áldozataikat. A templom homlokát föl­­ékesítették aranykoszorúkkal és paj­­zsocskákkal. Felette nagy örömöt ült a nép, mert megszűnt a pogányság okozta szégyen. Elrendelték Júda és testvérei, az egész Izráel gyülekezete, hogy az oltáravatás napjait évről évre megülik a maga idejében, kiszlév 25. napjától szá­­mítva nyolc napon át, örömmel és víg­­sággal...”•

Next

/
Thumbnails
Contents