Bognár Krisztina - Kiss József Mihály - Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói 1635-1777 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 25. (Budapest, 2002)
V. Bognár Krisztina: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói III. Károly és Mária Terézia uralkodása idején (1712–1777)
Collegium Generale, a Stephaneum, a Marianum és az Adalbertinum lakóiról található a legtöbb adat. Kollégiumi tagságra vonatkozó utalás egyébként az összes hallgató 51%-nál (1201 fő) került bejegyzésre. A fokozatot szerzetteknek a nagyszombati szemináriumok közötti megoszlását következő táblázatunk részletesen bemutatja: Kollégiumok Fő Seminarium, Collegium Generale 437 Collegium S. Regis Stephanis, Stephaneum 341 Seminarium Marianum, Mariano-Szelepcsényianum 212 Seminarium S. Adalberti 197 A valamilyen szeminárium, kollégium tagjaként ismert diák közül a legtöbben (437 fő, 36,4%) a Seminanum Generale növendéke volt. Ez az adat nem meglepő, hiszen a kollégium nevében is vállalta, hogy Magyarország egész területéről fogadja a hallgatókat. A második legnépesebb közösséget a Stephaneum lakói alkották (341 fő, 28,4%). A Pázmány Péter által tovább fejlesztett, még Oláh Miklós által alapított első nagyszombati szeminárium elsősorban az esztergomi egyházmegyéből érkezetteket nevelte, bár más püspök is tehetett alapítványt saját kispapjai számára. A Szelepcsényi György érsek kezdeményezésére felállított Marianumhoz 212 hallgató (az ismertek 17,6%-a) tartozott. Az alapító szándéka szerint szegény nemes ifjak kerülhettek csak a szemináriumba, akik közül nem mindenki volt teológushallgató. A négy nagy kollégium közül a legkevesebben az Adalbertinumban kaptak elhelyezést (197 fő, 16,4%). Ennek az intézménynek Kollonics Lipót prímás a görög katolikus kispapok nevelésének feladatát szánta. Utódai alatt ez az elképzelés nem valósult meg, bár a jezsuiták igyekeztek az érsek szándékának megfelelően feltölteni a kollégiumi helyeket. Keleti ritusú jelöltek hiányában a sajátos vonásokat nem mutató szeminárium nem tudott a többi, nagyobb múltü intézet versenytársaként fellépni, ami a hallgatók számában is megmutatkozik. A nagy hagyományokkal rendelkező kollégiumok mellett időszakunkban elenyésző számban szerepelnek a promóciós kötetekben a más konviktusokból, szemináriumokból érkezett diákok. Az ismert esetek alig 1%-át jelenti az a 14 hallgató, akik nem az előzőleg felsorolt intézmények növendékeiként szereztek fokozatot a vizsgált időszakban Nagyszombatban, (nemesi konviktus: 5 fő, Pázmáneum: 3 fő, Szécsényi szeminárium: 3 fő, bécsi, olmützi konviktus: 1-1 fő, győri szeminárium: 1 fő,216) . 2I6A Pázmáneum, valamint a bécsi és olmützi konviktus feltüntetése arra utalhat, hogy a 108
