Farkas Gábor Farkas: A Nagyszombat Egyetemi Könyvtár az alapításakor, 1635 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 23. (Budapest, 2001)

Az Egyetemi Könyvtár ősállománya

re vezet, ha megvizsgáljuk a könyvek használatát, és annak formáit. Nem mindegy, hogy valamikori tulajdonosa végig olvasta a könyvét vagy csak belenézett. Az eddigi tapasztalat azt mutatta, hogy gyakori a tartalmi kiemelés és megjegyzés a lapszélen. Néhányszor, főleg neves tulajdonos esetében, találtunk család- vagy a magyar történelemhez kapcsolódó feljegyzéseket. Az eddigi elemzések nem hoztak új eredményeket az olvasmánytörténetben. Inkább negyed- és nyolcadrét köteteket forgattak egykori tulajdonosaik, mint súlyos fóliánsokat. Általában latin klasszikusokból sajátították el a grammatikai ismereteket és főleg a kézikönyvek kategóriájába tartozó müvek olvasásánál érvényesültek gyakorlati szempontok. Érdekes megfigyelni a jezsuiták cenzú- rázási szokását az állomány néhány kötetében: protestáns szerző vagy szellemi közreműködő (pl. Philipp Melanchthon) nevét áthúzták vagy kivakarták a címlapon. Janus Pannonius híres munkája pajzán epigrammáinak sikamlósabb részeit betintázták illetve Johannes Valerianus: "Hieroglyphica" című művében található ruhátlan alakokat ábrázoló metszeteket retusálták.35

A rezidencia időszakából már ismerünk könyvbeszerzéseket. A tan- könyvjellegű állományon még kevésbé érződött a tridenti zsinat után kialakult katolikus szellem. Főként a latin klasszikus szerzőkön alapuló grammatikai oktatásnak köszönhetően Cicero, Plinius, Quintilianus, Caesar, Curtius, Vergilius, Sallustius, Valerius Maximus művei alkották a gyűjtemény zömét. Ezeket egészítette ki friss és modern kiadásban egy öt tagból álló, prozódiával és ortográfiával foglalkozó kolligátumos kötet, Aldus Manutius helyesírási munkája, Paulus Manutius olvasókönyve, Marius Nizolius itáliai humanista Cicero-kommentárja, Andreas Rodriquez Eborensis portugál költő szentenciagyűjteménye és a görög nyelvű antológiák alapkönyvei, kiegészítve Rotterdami Erasmus Adagia-jáva! és egy kiváló Plutharcus-kiadással. Ezzel párhuzamosan Jacobus de Voragine Legenda Aurea-ja, Kempis Tamás Krisztus követése, Szent Ágoston, Clairvaux-i Szent Bernât, Dionysius Carthusiensis, Angelus de Clavasio egy-egy korai kiadású műve foglalt helyet az akkori könyvtár polcain. Görög nyelvben való jártasságos Plutarchus és Phocylides művein keresztül szerezték meg.36 Az oktatás során a jezsuita oktatók Alvarez és Suarez tankönyveiben fellelhető humanista grammatika, poétika és retorika elveit érvényesítették, s antik szerzőktől vett példákon át igyekeztek az ismereteket elmélyíteni a tanulókban. Az 1632-es katalógusban négy példányban

sine periculo ad studia litterarum humaniorum promovenda úti poterunt." - MPSJ IV. 452. A kíváncsiskodó kutatásról: "Nemo curiose investiget libros ad se non pertinentes. " - Adattár 16/1. 11-12.

35 Az olvasmánytörténeti megközelítésre I. Madas-Monok 1998. 165-184. - Janus Pannonius: Ant.Tyrn. 1622/1. és Valerianus: Ant.Sell. 1/11.

36 Mészáros 1981/1. 139-140. - Phocylides: Ant. Túr. 1/29. és Plutarchus: Ant. Túr. 1/31.

XXI