Ács Tibor: Hadi tanfolyam a Bölcsészeti Karon és a Pesti Egyetemi Légió 1848-1849 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 22. (Budapest, 2001)
Okmánytár (1–62. okmány)
István tüzér, Pálfi Pál tüzér, Szálé Rudolf tüzér, Zuber Kálmán tüzér, Major Férd. a 61-ik z.-aljhoz, Magyar Pálé erdélyi honvédekhez, Virágházi Kár. erdélyi honvédekhez, Szép Lajos a Hunyadiakhoz 50 z.-aljhoz, Házai Ede, ugyanoda. Meghalt Újvároson, Lovass Sánd. a 35. z.-aljhoz, Töpler Kár. alorvosként távozott, Darlang József a huszárokhoz, Szappanos György Lehel huszárokhoz, Tóth János Lehel huszárokhoz, Nagy Samu, Bodrogközi Lajos hadnagyul kineveztettek más z.-aljaknál. Mind ezek közül, azok, akik az én vezérletem alatt, jelenleg Palotán, mezőhegyes szomszédságában, a Maros partján a dúló ráczokkal szemközt állanak, küldik üdvözletüket szüleik, rokonaik és barátaiknak, a haza iránt híi, az ellenség ellen bőszült, a szülék iránt kegyeletteljes indulattal, általam. Keményfi József (ezelőtt Hartmann) honvéd százados a pesti egyet. Légió parancsnoka (Közlöny, 1849. március 13. (51.) szám. 810.o. 38. Kiszombor, 1849.március 22. Tavasi Lajos főhadnagy tudósítása az 1849.március 22-i kiszombori ütközetről A kis-zombori csata márcz. 22-én miként végződött? „Rajta magyar! előre!” hangzott, s már leterítve hevert néhány rácz, és kit az elöhnenők lelőttek, azt ha még kis élet volt benne, a dzsidáék lyukaszották át. Haladás közben egy kis erdei ösvényen két megrakott kocsira bukkantunk két két lóval befogva. A zsákmányoláshoz láttak volna néhányan, mert csábító kofferek voltak a kocsikon, de a légió vezére újra csak elkiáltja magát a sűrűségben - dobunk nem lévén, mivel még a dobos is, Stalajkó Mihál fegyvert kérve és ragadva, a legvakmerőbb csatározók között legelöl volt. - „Előre! rajta! mi hátunk mögött van, úgyis a miénk már, keressük azt, mi elől van!” A ráczok a sortűz után még mindig csak látva és hallva, hogy az erdő annyival inkább megelevenedik, és utánuk mozdul vastöviseivel, hol fegyvert, hol ruhát elhányva - s a mi legfurcsább, még azt is engedve a tövises fák között testökről letépetni, amije a németnek nincs. Szilaj futásnak eredtek, de tiizből tűzbe futottak, mert a mint a hajtóvadászatnak czélja volt, mi épen a tömötebb sorokban akkor átkelt Turszkiakra kergettük őket. Ki onnén megmenekült, ismét ránk jött, és igy kézről kézre adtuk őket egymásnak. De még közepében voltunk az erdőnek, midőn szemeinket egyszerre egy kis nyílás vidámitá; kis erdei rétecskének a szegletében ott állott már három legió-tag előtt egy határőr főhadnagy - neve Zavisics, mint fogoly. O a szurnyok előtt eldobta kardját, mellyel most Turánszki Tamás legiobeli őrmester visel, „hitért és nemzetiségért, országért és szabadságért” rácz felírással. Kis György nevű legio-tizedes volt a 154
