Ács Tibor: Hadi tanfolyam a Bölcsészeti Karon és a Pesti Egyetemi Légió 1848-1849 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 22. (Budapest, 2001)
Okmánytár (1–62. okmány)
főhadnagynak kegyelmes elfogója, akinek szuronyja előtt a határőr kardja lehullott. Még egy erdő vonal volt előttünk, mire aztán Kis-Zombor kellemes fekvésű helységhez elértünk. A ráczoknak marosparti tanyáját ekkor már feldúlták a Turszkiak, kik midőn minket véletlenül és váratlanul az erdőből előtűnni láttak, első perczben azt hitték, hogy rácz-csapat volnák, hamar összeszedöltek, miglen veres szalagjainkat és a szabad-csapatok zászlaját megpillantva a kölcsönös találkozásra kezöket örvendve nyujták. Az napon ott delelve és tüzelve, és Kinizsiről femlékezve, ki a holtakkal tánczolt, örömmel mulattunk mi is a holtak között. Az elesetteket társaimmal megszámlálgattam, 83-at találtunk, kiket saját szemeinkkel megnézegettünk, de az erdő bokrai között még sok szerte mászott és elvérzett. - A Turszkiak 110-et tettek foglyokká, kik fegyvereiket elhányva, kegyelemért esengtek, ide értvén még 5 sebesitett foglyot, kit mi az erdőből hajtottunk elő. Nekünk egy szekerészünk esett el. és kettő megsebesült. Az egyik Palotán be állott légiotag, kinek lábhűsát fúrta át a golyó. Istenemre mondom, gyakran nem akartam újságjainknak hinni, midőn illy arányban adták elő csatáink eredményét, de most el kellett saját szemeimnek hinnem, a mit gyakran tudósítóknak hinni nem akartam, hinni nem tudtam. Ezt szüli a bátorság, a vitézség, a visszatarthatatlan előre haladás, mert minél inkább bír e tulajdonokkal a csapat és sereg, annyival többet pusztít, és annyival kevésbé sérül. A helyszínen azonnal ott termett közötte a győzőknek Derra Kálmán őrnagy és második dandár-parancsnok és véle Návai Tamás, Csanád-megyei főispán. Megéljenezte és hálával üdvözölte őket örömében a légió, úgy szinte saját parancsnokát Keményfi József honvéd századost is, ki éppen a csatának emlékezetes napján kapta gr. Batthyány Kázmér vezér-főispán és teljhatalmú biztostól az őrnaggyá kineveztetését. De majd megfeledkezém a zsákmánykocsiról, - azokat már egészen a csata végével hozatta elő Keményfi József parancsnokunk. Árverés utján eladogattuk, a mi sok ruhanemű és egyéb pereputy volt. Az 56 pfrt német bankokban talált és bejött összeget a bánáti szegényeknek szánták közérzelemmel a csapatok. A két kocsinak egyike lovastul a légiónak maradt, a másik a szabad-csapatnak, a többi kocsikat pedig a Turszkiak hajtották el, dohánnyal megrakottan. így hát poggyászainkat és betegeinket már saját kocsinkon szállítjuk ezentúl. Mit mivelénk eztán a parancsok szerint, - és mit most, az még nem újságba való, mert ismét csak kezdő tény; én pedig bevégzett tényekről akarom a lapokat tudósítani, vagy pedig azok részletes fejtésével, mit naplómban - a mennyire, az idő engedi - tesznek, szabadságharcunk történetét gazdagítani.* Tavasi, legio-tag! *A tudósitó űr szabadcsapatokról is teszen emlitést - s azok tudtunkra tevleges részt vettek ezen expeditioban, - kár lenne e történeti hűség tekintetéből is a 155
