Berzeviczy Klára: A magyar katolikus klérus elitjének képzése 1855-1918. A Hittudományi Kar hallgatói - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 21. (Budapest, 2000)
A Királyi Magyar Tudományegyetem Hittudományi Kara
januári 30-i, a hitszónoki tisztség megszűnéséről és visszaállításának módjáról szóló jelentése alapján a kar, a vallás- és közoktatásügyi minisztert az állás betöltésére, és a szükséges tanszék átszervezés megtételére kérte. A tisztség visszaállításához szükséges miniszteri döntést 1908. október 26-án a II. rendes kari ülésen ismertette a dékán, Dudek János. A hitszónoklattani tanszékre a kar Glattfelder Gyulát hívta 45 meg. A tanrendi reform A Kiegyezéstől az I. világháború végéig terjedő időszakban, a Hittudományi Kar létét, és az egyetem jellegét érintő egyházpolitikai harcok idején, a karon belül az oktatás szempontjából jelentős változtatásokat terveztek. A tanrendbeli változások kérdése (mint ez egy korábbi fejezetben ismertetésre került) 1861-ben felmerült ugyan, de ezután ismét hosszabb időre lekerült a napirendről, és csak hosszabb előkészítő munka után, évekkel a századforduló után született meg a végleges döntés. A teológiai kar hallgatóságának túlnyomó többségét, az egyes püspökségek által a fővárosba tanulni küldött papnövendékek alkották, bár tanulmányaik folytatására világiak is beiratkozhattak. A kar hallgatóinak félévenként kollokviumokat kellett tenniük és szabályozták az általuk elvégzendő tanegységeket. A képzés négy évig tartott, az oktatást a kar nyolc, majd kilenc tanára látta el. A magántanári rendszer hosszú ideig nem létezett, a karon az első magántanári habilitációt az 1890/91-es tanév végén Kiss János tette. A tanárok kinevezése és a tanulmányi ügyek felett a hercegprímás gyakorolt felügyeleti jogot. Az oktatás nyelve, a kar 1861-es, korábban említett döntése alapján, a latin volt.45 46 A tanítás nyelvének kérdése a következő évtizedek során is gyakran felmerült. Az Egyetemi Tanács 1872. május 11-i VI. rendes ülésén Toldy Ferenc rektor indítványozta, hogy a teológiai kar oktatási nyelve a következő tanévtől magyar legyen. Erre azonban nem került sor, mert a kar ezt kivihetetlennek és célszerűtlennek tartotta.47 * Az 1880-as évek elején többször került szóba újabb tanszékek létrehozásának igénye. A kar a keleti nyelvek tanárának, Ruzicska János bencés szerzetesnek 1881. szeptemberi elhalálozását követően, Kiinger István javaslatára kérelmezte az egyházjog elválasztását a keleti nyelvek tanításától. E cél elérése érdekében egyenlőre lemondtak a liturgikai tanszék felállítására vonatkozó igényről, de egy 3 tagú bizottságot - Bita Dezső, Breznay Béla és Kiinger István tanárok személyében - bíztak meg a külföldi teológiai oktatás tanulmányozásával, mely a hazai oktatás korszerűsítéséhez vezető első lépésnek tekinthető. 1882 februárjában megtörténhetett a tanszékek elválasztása, így ezután két külön tanszék oktatta az egyházjogot és a keleti nyelveket.46 45 Mózessy 1997: 13-15.0. 46ELTE 1985: 203.O. és Artner-Hermann 1938: 393.0. és 445.o. 47 PPKE Hittud. Kar Levéltár 1/a 3. doboz 1872. VI. 8., VI. r. ülés és Artner-Hermann 1938: 427.o. 4li Artner-Hermann 1938: 437-38.0. és 560.O. 16
