Berzeviczy Klára: A magyar katolikus klérus elitjének képzése 1855-1918. A Hittudományi Kar hallgatói - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 21. (Budapest, 2000)
A Királyi Magyar Tudományegyetem Hittudományi Kara
egyetem alapításának gondolatáról, s megfelelőbbnek látta a katolikus egyetemi pozíciók erősítését".42 Az egyetemi hitszónoki tisztség megszűnése és ú j jáélesztése 1802-től a hittan, vagy régi nevén vallásbölcselet a Bölcsészettudományi Karon rendes tantárggyá válása után, a tanszék tanára töltötte be a hitszónoki tisztséget is. A tanszék 1850 és 1854 között nem működött. Ezt követően 1868-ig, nagyváradi kanonoki kinevezéséig Róder Alajos volt a tanszék tanára. Róder távozása után a Bölcsészettudományi Kar kívánsága az volt, hogy a hitszónoki és a vallásbölcseleti tanári tisztség a Hittudományi Karhoz tartozzon. A javaslatot még a rektori tisztet betöltő Róder Alajos tette, alapvetően jó szándékkal, úgy vélte, hogy mivel a Bölcsészettudományi Kar már nem propaedeutikus (előkészítő) jellegű, ezért kellene a két tisztséget a Hittudományi Karhoz csatolni. Mivel az egyetem jellegéről és a Hittudományi Kar sorsáról már ekkor elkezdődtek a viták, így a teológiai kar a javaslatban a katolikus érdekek csorbítását látta és ragaszkodott az eredeti állapot fenntartásához. Ezután az Egyetemi Tanács módosított a javaslaton, mely így az egyetemi hitszónoki tisztség és a vallásbölcselet előadásának egymástól való elválasztását, valamint az utóbbinak a Hittudományi Kar egyik tanára általi betöltését tartalmazta. A Hittudományi Kar ezt a javaslatot sem fogadta el. Ezután Zsihovits Ferenc helyettesként még 1869 novemberéig ellátta a hitszónoki tisztet, azonban minisztériumi finanszírozás hiányában a tisztség nem válhatott önálló állássá, és megszűnt4’ A tisztség felújításának kérdése majd 30 évvel később, 1897-ben merült fel. Boltizár József érseki helynök kérésére a kar két tanárát, Bita Dezsőt és Berger Jánost bízták meg a hittanári kinevezések múltjának kutatásával. Ok előterjesztésükben a hitszónoki állás újbóli betöltésének sürgetését javasolták. A kérdés megoldását abban látták, hogy a Kar tanárai közül valaki, vagy ha erre alkalmas személy nem lenne, akkor egy budapesti jezsuita töltse be a tisztséget. Az 1897. június 1-i VII. rendes kari ülés a javaslatot elfogadta, és ilyen értelmű felterjesztést küldött Vaszary Kolos hercegprímáshoz, aki a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel, gr. Csáky Albinnal tárgyalt is az ügyben, de eredmény mégsem született.44 A kari reform ügyét tárgyaló 1899/1900 évi V. rendkívüli ülés (1900. március 24-én) Kiss János javaslatát elfogadta arról, hogy a lelkipásztorkodástantól különítsék el a homiletikát (hitszónoklattan), és kérelmezzék a hitszónoki állás újbóli betöltését. A kar 1900. június 16-i memoranduma ismét sürgette a hitszónoki állás visszaállítását, és úgy vélte, hogy a homiletika elméletét és gyakorlatát is a hitszónoknak kellene előadnia. Újabb lépés az ügyben 1905-ben történt, mikor a Kiss János dékánból, Breznay Bélából és Prohászka Ottokárból álló kari bizottság 42 Szögi 1991: 22-24.0., idézet: 27.o. 44 Mózessy 1997: 11-12.0. és Artner-Hermann 1938: 430-3l.o. 44 Mózessy 1997: 13.o. 15
