Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
III. Tamás Lajos, a tudós és tanár
222 reformációig kizárólag az egyházi szláv volt a románok szertartási nyelve és következésképpen, a középkori szokásoknak megfelelően a kancelláriák és bíróságok hivatalos nyelve. Nyugaton, amelyhez Magyarország is tartozott, e szerepkört a latin töltötte be. Ez volt a XIX. század első feléig a magyar országgyűlés, továbbá a fő- és köznemesség nyelve. A magyarországi latin oklevelekhez hasonlóan, melyek számos szót őriztek meg, a moldvai és havasalföldi kancelláriák szlavón iratai is a román nyelv sok elszórt nyomát tartották fenn. “A havaselvi és moldvai szlavón oklevelek magyar eredetű szavai már mint a középkorvégi rumén nyelv befogadott alkatelemei kerültek a kancelláriák hivatalos nyelvébe“. A legrégibb eredetű magyar kölcsönszavak a két vajdaság megalapításával majdnem egyidőben jelennek meg. Ezek jelenlétére utal Tamás különböző fogalomkörbe tartozó példákon keresztül. Például a földművelés terén: biri$ = béres, boghie, boaghe = boglya; az állattenyésztés terén: i$taláu = istálló, coci$ = kocsis, sársam = szerszám; az iparágak és foglalkozások terén: aciu = ács, astálu? = asztalos, misará$ = mészáros; a ruházat és népviselet terén: sabáu = szabó, bumb = gomb, caput = kabát stb Ugyancsak ez időben készítette el a már említett Magyar-román közigazgatási szótár-ki (1941) és adta ki 1942-ben Kolozsvárott Fogarasi István kátéja. Fejezet a bánsági és hunyadmegyei ruménség művelődéstörténetéből című könyvét. Ebben a reformációnak az erdélyi románságra gyakorolt hatását tárta fel és egyben közzétette egy XVII. századi román káté faximile szövegét is. Fokozza müve jelentőségét, hogy erre a forrásanyagra elsőként figyelt fel. Ezért szeretnék kicsit bővebben szólni róla. Fogarasi István kátéjának publikálása 1648-ban nemcsak a magyar-román kapcsolatok történetében fontos mozzanat, hanem egyben egy adott korszak törekvéseit is tükrözi. A reformáció és az ellenreformáció koráról van szó! Miként a középkori katolicizmus, a reformáció is igyekezett a románságot az ortodox bizánci-szláv szellemében a nyugati kultúrának megnyerni. Számos országgyűlési végzés és fejedelmi rendelkezés bizonyítja, hogy János Zsigmondtól kezdve egészen Apafi Mihályig Erdély protestáns fejedelmei, főurai és nemesei nagymértékben támogatták a román nép vallási, erkölcsi, művelődési és társadalmi felemelkedésének ügyét. Ezt bizonyítják azok a
