Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
137 hagyja el, inkább beleegyezik Vioara és Valeriu házasságába. így Ilié is megbékél és közhk a fiatalokkal, hogy odaköltözhetnek hozzájuk. A színdarab nyelvezete egyszerű, mindenki számára érthető. Találkozunk magyar eredetű szavakkal is, mint például horcáe^ti (horkolsz) és larmá (zaj). Iosif Siegescu 1905-ben kiadta Budapesten - mondhatni - föművét, A román helyesírás története címmel, amelyről több korabeli lap is megemlékezik. Az Unirea című, Balázsfalván megjelenő lap a következőket írja róla: “egyike azoknak a legjobb könyveknek, amelyek manapság nyomtatásban megjelennek. Ha valaki meg akar ismerkedni azokkal az átalakulásokkal, amelyeken a román írás átment és nem ismeri Siegescu úr könyvét, csak félmunkát végzett“325. Az előszóban Siegescu ismerteti néhány mondatban műve tervezetét. Utal arra, hogy miért írta munkáját magyar nyelven. Azért, mert elsősorban a magyarországi románoknak szánta, és szükségesnek tartotta, hogy a magyarok, akik az angol, a német és a francia irodalmat jól ismerik, megismerkedjenek a román nép irodalmával, szellemi képességeivel. Célja volt a magyar hatás kimutatása is a román írás fejlődésében. Az anyag összeállításához loan Ciocan egyetemi jegyzeteit használta fel, akinek ezúton háláját fejezi ki, Seneca szavait idézve: “Gratus non est, qui remotis arbitris gratias ágit“ (Nem köszönet az, amit külsőleg nem nyilvánítunk). Az első fejezetben a román nyelv legrégibb maradványaival foglalkozik és érinti azt a fontos kérdést, hogy vajon a románok kezdettől fogva latin betűket használtak-e az írásban, amint azt Al. Lambrior és Áron Densusianu állítja, vagy a román írás kezdetét a bolgároktól átvett betűk jelentik-e, amelyek már a XII században használatosak voltak. Tekintettel arra, hogy a XVI. és XVII. századbeli kódexek és könyvek majdnem mind cirill betűkkel íródtak, Siegescu arra a helyes megállapításra jut, hogy a románok első írása cirill betűs volt, amelyet az egyházban és a társadalmi életben 1860-ig használtak Megemlíti a XVI. század legfontosabb kódexeit és írásemlékeit. Mivel ezek nagyrészt - ahogyan írja - “unicumok“ és nehezen hozzáférhetőek, képekben is bemutatja őket: Codicele Voronelean (Voroneti kódex), a Psaltirea Unirea. B1 aj. 1906. 15. 125 3:5
