Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
133 8 szótagos zsoltár nagyon sok van. Példaként Siegescu a 88 zsoltárt idézi: Mila ta, Dumnediáu sfinte Voi cánta'n veaci tiáind minte Nrod de rod voi spuna in tiara Pe sfinta ta adevará... Iosif Siegescu elemzi a rímet is Dosoftei verseiben. Utal arra, hogy a román és általában a neolatin nyelvek szavai a következőképpen végződnek: vagy egy hangsúlyos szótagra, mint a arunca, vagy egy hangsúlyos szótag után következő hangsúlytalanra, mint cáutare, luminá, vagy egy hangsúlyos után két hangsúlytalan szótagra, mint descintece, iubirile stb. Dosoftei azonban erre nincs tekintettel “A rímei nagyon rosszak. Ö csak a végszótagra volt tekintettel. Nem vette észre azt, hogy ha a verseit jól akarja rímeltetni, a hagsúlytalan szótagokra és a mássalhangzókra is kell súlyt fektetni“'21. Dosoftei legnagyobb hibájának azt tartja, hogy a névszókat majdnem mindig névszókkal, az igéket pedig a legtöbbször ugyanabban az időben lévő igékkel rímelteti Példaként a 4. zsoltárból idéz: Té ndurá si miluieste------- ige Pre misiel ce te doriaste Ce sa cunoasiteti pre omul-------- főnév Ca si i-au numunat Domnul Nagyon sokszor találunk rím helyett egyszerű asszonanciát vagy csak hanghasonlóságokat, mint például: Cu lacnmile miale de-mi moi asiternutul De cánd nu cerci de mine, si nVam stins cu tótul. Dosoftei verseinek tanulmányozása során, Siegescu arra a megállapításra jut, hogy proparoxitonos szavak egyáltalán nem fordulnak elő, noha a román nyelvben elég sok ilyen szó van. Rímelése nagyon egyszerű, a a b b Csak az 53 zsoltár képez kivételt, amelynek rímképlete abba: 321 Uo. 29.
