Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)

I. A magyarországi román studiumok elindítói

134

Doamne, ma späsiäste Cu sfmtu tau nume Fä-mi judeti pre lume Si'ntreg mä feriaste

Könyvének utolsó fejezetében, Iosif Siegescu Dosoflei költői hatásával foglalkozik és megállapítja, hogy “verselése, amely a román nyelv szellemének egyáltalában nem felelt meg, nem tudott senkire hatni“'“". Mégis jelentős helyet foglal el Dosoftei a román irodalomban, mert zsoltároskönyve az első verses emlék a román irodalom történetében. Tehát nem annyira költői, mint inkább irodalomtörténeti szempontból fontos.

Dosoftei korának legnagyobb egyházi költője. Azt a célját azonban, hogy zsoltárait az ortodox egyházban meghonosítsa és éneklés végett a nép szájába adja, nem tudta megvalósítani.

Dosoftei után több zsoltárfordítással találkozunk. Ezek közül azonban - Siegescu nézete szerint - egyre sem hatott Dosoftei. Elsőként a A lui sint Davidcrcii .>/ prorocu! o sutié si cincidzeci de so/tari cári au scris cu miinile lui Viski János din Boldogfalva, 169~ (Szent Dávid király és próféta százötven zsoltárja, ami I69~-ben, Boldogfalván, Viski János kezei által irattaton) című fordítást említi, amely - mint Siegescu példákkal illusztrálja - Szenczi Molnár Albert zsoltároskönyvének egyszerű szó szerinti fordítása. Szenczi Molnár Albertnál a következő szöveggel találkozunk:

Az egek hirdetik igazságát Az istenek mert ítél igazat Én népem hallgasd meg szólok néked Izrael ezt jól eszedbe végyed Én tenéked erős Istened vagyok Áldozatiddal keveset gondolok.

A román fordításban pedig ezzel:

322 Uo. 31.

Cserunle veszteszk dereptate