Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
74 Al. Roman részvétele a parlament 1873-as ülésein egyre ritkábbá vált rossz egészségi állapota miatt. Említést érdemel azonban /#~5. december 6-i felszólalása, amelyben a segesvári német lakosságot támogatta az 1868-as XLIV. számú törvénycikk módosítása céljából. Ez sok tekintetben megsértette jogaikat. 1874. január 26-án, amikor Vincentiu Babe§ képviselő felmentése szerepelt az országgyűlés napirendi pontján, Roman védelmére kelt és elítélte általában a sajtópereket, amelyek “olyanok, mint a középkorban a boszorkányperek, azaz túllőnek a célon“229. 1874. július 20-án a Lónyay által benyújtott és az ellenzék által meghiúsított javaslat után két évvel, Szapáry belügyminiszter új választási törvényjavaslatot nyújtott be, amelyet a kormánypárti többség megszavazott. Az 1874. évi Szapáry-törvényjavaslat nemzetiségi vitájában kivált az erdélyi választási visszásságok lepleződtek le. Al. Roman beszédében támadta báró Kemény Gábort, aki korlátozni akarta a választójogot. 1874. november 5-én ismét szót kért az Országgyűlésben. A közjegyzői okiratok hivatalos nyelvéről szóló képviselőházi vitában a végre nem hajtott 1868. évi nemzetiségi törvény kérdése körül elvi vita alakult ki. Az úgy előzményeiről tudnunk kell, hogy a Képviselőház határozatával szemben, miszerint a felek magánokirataiban az általuk kívánt nyelv legyen az eredeti, a Főrendiház úgy határozott, hogy minden esetben csak a magyar lehet az okirat hiteles nyelve. A Központi Törvényelőkészítő Bizottság esetenként meghatározandó kompromisszumos megoldást ajánlott, mire a kérdés ismét foglalkoztatta a Képviselöházat. A kialakult vitában Roman rámutatott arra, hogy miután a nemzetiségi törvényt amúgy sem tartják be, a tárgyalt kérdésnek nincs gyakorlati jelentősége. Az 1875-1878-as parlamenti ciklusban a román nemzetiségi képviselők nehezebb körülmények közepette végezhették munkájukat. Kezdetben, főleg Deák és Eötvös tevékenysége nyomán, még több liberális szellemű törvény született (mint példái az 1868: XLIV. te., amely biztosította a nemzetiségek művelődési és egyházi autonómiáját). Az évek múltával azonban elhalványodtak a liberális jelleget célzó intézkedések és —9 Neamju. Gelu: Activitateo parlamentarö a lui Alexomlru Romon 1866-1887. Anuarul Institutului de istoric din Cluj. 1969. 105.
