Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
7.3 1872. április 2-án, a választási törvény megvitatásakor Al. Roman általános választójogot javasolt. Elvetette azt a kifogásul szolgáló érvet, hogy a néptömegek még nem elég érettek ahhoz, hogy a választásra alkalmasak legyenek. “Védőbeszédjéből fény derült rokonszenvére a nép forradalmi megmozdulásai iránt“225. Roman a következő állásponton volt: “Én a népet mindig érettnek tartom a szabadságra. Az önkényuralmi rendszerek, a mindenfajta reakciósok és zsarnokok nem tartották soha érettnek a népet a szabadságra, mert éretlen lévén, még könnyebben kizsákmányolható mindaddig, amíg végül, teljesen jogfosztottan, a tömegek arra kényszerültek, hogy egyedüli jogukhoz, az erőhöz folyamodjanak és így bosszulják meg néhány nap alatt évszázados szenvedéseiket“226. Ugyancsak Roman a következőket vallotta: “Úgy gondolom, hogy a hazát valamennyi lakosa jelenti és akkor az azonos feladatok, azonos jogokat követelnek. Ha az állam vagy haza mást jelent, akkor felhívom a Tisztelt Ház figyelmét arra, hogy az effajta eljárás megszünteti a nemzetiségek soraiban a jövőbe vetett hitet és mi lesz akkor, ha eljutnak arra a meggyőződésre, hogy ebben a hazában, ebben az államban kizsákmányoltak lehetnek, de boldogok soha?“” Hasonlóképpen nyilatkoztak az általános választójogról Al. Mocioni és a baloldali magyar ellenzék képviselői is (Helfy, Kállay, Almássy és főként Mocsáry), akikről éppen emiatt a Federatiunea nagy elismeréssel szólt. Mocsáry Lajost Al. Roman “a nemzetiségek régi barátjának“ nevezte’28. I8~2. június 21-én Al. Roman az erdélyi román képviselők megválasztásának kérdésében nyilatkozott, mégpedig a passzivitás ellen. Az 1869-72. évi országgyűlés befejezése után, a magyarországi és az erdélyi románok a gyulafehérvári román nemzeti gyűlés előkészítésére, Aradon és Nagyszebenben két elöértekezletet tartottak. A kérdés voltaképpen nem Gyulafehérvárt, hanem a román nemzetiségi sajtóban, a Federatiunedban közölt Roman-nyilatkozatban dőlt el, mely megpecsételte az “aktivista“ irányzat sorsát. 225 Istoria gíndirii sociale $i filozoßce ín Románia. Bucure§ti, 1964. 244. 226 Pácííj ián, Teodor V.: Carle a de aur sau luptele politice-nationale a le román ilor de sub coroana ungará. Vol. 4. Sibiu. 1906. 725. ” Ne?. Tcodor: Oameni din Bihar (1848-1918). Oradca. 19.77. 116. ~8 Federatiunea. 1872. 3.7. 129.
