Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
71 Sándor magyar politikus, aki a dualizmust “Benst-Deák-Andrássy szülöttének“ nevezte, melyet “egy jó érzésű magyar sem fogadhatott tc219 szívesen Az országgyűlés 1866. június ~-i ülésén Roman javasolta a nemzet kifejezés kizárólagos alkalmazását, szemben a nemzetiség-gél, utalva a románok nagy számára. Nagy port vert fel 1867. június 25-i beszéde is, amelyben leleplezte a kormány azon törekvését, hogy megszüntesse az Al. Sterca-$ulutiu vezette román érsekséget. Indokolásul a kormány azt az érvet hozta fel, hogy ez az egyedüli, amely politikájával ellenszegül. 1876. december 13-i parlamenti beszédében, a Magyarország és Ausztria államadósságainak elosztásáról szóló vitában, utalt arra, hogy a nemzetiségeket könnyelműen “a haza ellenségeiként“ bélyegzik meg, a kormány pedig helytelenül “az erő és az erőszak politikáját“ alkalmazza. A románokban “az elnyomás érzését és az igazságtalanság tudatát“ ébresztik fel, ami folytonos elégedetlenséget és nyugtalanságot szül. A románok és a magyarok közti megértés nagyon fontos, mivel “a magyar és a román nemzetnek közös, gondviselésszerü küldetése van azon a helyen, ahol él“220. Roman szerint a sovinizmus “magasabb helyekről“, nem “a nép emberétől, fiától“ jön. A “magasabb helyek“ alatt, természetesen, a Habsburgokat és az uralkodó osztályokat értette, akik hatalmuk megszilárdítása végett alkalmazták a nemzeti elnyomást. A dualista rendszer támadása miatt, Federatiunea című lapjának hasábjain, a Képviselöház 1868. május "-/ ülésén javasolták képviselői mandátumának visszavonását. Az 1868. július 27-i ülésen azonban a román képviselők egy csoportja, köztük Iosif Hodo$, Ilié Mácelanu és Vincentiu Babe$, védelmére kelt 1868. augusztus 3-án Al Roman elutasította a véderőre vonatkozó törvényjavaslatot. Nagy hadsereg létrehozása, véleménye szerint, egyenlő az imperializmussal, amely “a nemzetiségek leigázására“ irányul. Roman “a nagy hadseregekben nem az államok biztonságát látta, a külső és belső támadásokkal szemben, hanem inkább a néppel szemben“221. A többi ■l9 Federatiunea. 1968. 116.461. "" Pácában. Teodor V.: Carlen de aur sau luptele politice-nalionale ale románitor de sub coroana ungará. Vol. 4. Sibiu. 1906. 195-200. 221 Uo. 382-397.
