Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
66 önkormányzatát óhajtva, Eminescu be szeretné bizonyítani, hogy a dualista rendszer etikai szempontból szörnyűséget jelent. Nézete szerint minden nemzet független kell legyen, rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy önmagát vezesse. Függetlenségük kivívása érdekében a románok tevékenyen kell cselekedjenek. Mindaddig, amíg erőtlenek lesznek, jogaikat el fogják tiporni. A románoknak joguk van ahhoz, hogy függetlenségük elnyerése végett kérvényt nyújtsanak be, utalva azokra az igazságtalanságokra és bántalmakra, amelyek őket érik. Kibékíthetetleneknek kell lenniük nemzeti jogaik kérdésében; erélyesek és jellemesek kell legyenek, kérjék egy kongresszus összehívását érdekeik megvalósítása céljából. Ehhez azonban nem elegendő, hogy egymás között összetartsanak, hanem szolidárisaknak kell lenniük más elnyomott nemzetiségekkel és akkor a kongresszus kiválasztott jelöltjei kérni fogják a kormányt a román nép kéréseinek kielégítésére. Az In miire e töri a (Egyesülésben az erő) a Federatiimea 1870. április 22-i számában vezércikként látott navilágot. Az első részben a cseh érdekeket képviselő Politik című újság alapján Eminescu idéz egy cikket, amely a csehek azon törekvéseire irányul, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát szövetségi állammá alakítsák. A második rész Eminescu megjegyzéseit tartalmazza. Ugyanazok az eszmék uralják, mint a Set facem un congres (Rendezzünk kongresszust) című cikkében. Szeretné, ha a románok először egymás között egyesülnének, aztán szolidárisak lennének a többi nemzetiséggel. Tudatában van annak, hogy milyen szomorú következményekkel járna a románok elszigetelődése a többi elnyomott néptől. Az Echilibrnl (Egyensúly) című cikk két részben, a Federatiunea 1870. április 22/ május 4-i és az április 29/május 11-i számában jelent meg. Eminescu kifogásolja, hogy a Pester Lloyd című lap valamennyi nemzetiség számára egyenlő jogokat kér, csupán az erdélyi románokat nem említi. E mögött a dualizmus magatartását véli felfedezni. Eminescu utal arra, hogy valamely nép törvényeit maga az illető nép kell megalkossa. Előfordulnak azonban olyan esetek, amikor idegenek rákényszerítik törvényeiket, mégpedig fölényük révén; egyrészt a nép hitén keresztül, tapasztalaton felüli eszmékben, mint ahogy az a románokkal is történt, akik hisznek Ausztria egységében és az uralkodói hatalomban, másrészt valamennyi jog erőszakos megszegése folytán.
