Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)

I. A magyarországi román studiumok elindítói

(.4

betegségét kezeltethesse. A miniszter távirat útján engedélyezte kérését, azzal a feltétellel, hogy szabadsága idején ne vegyen részt a bukaresti Akadémia és választókerületének ülésein. Ennek ellenére részt vett a csékei harang felszentelésén, amelyet ö adományozott az ottani görögkeleti templomnak.

Szabadsága idején került harmadszorra szembe a törvénnyel, George Baritiu egy cikke miatt, aminek felelősségét magára vállalta, elkeseredett sorait olvasva, hogy “nehéz családja, öt gyermeke van stb.“. Vidács István ellenzéki képviselő közbenjárt az esküdtszéknél Roman érdekében és így felmentették.

Fogházbüntetésének egy részét Al. Roman Iosif Húrban lutheránus pappal, szlovák nemzetiségű képviselővel töltötte, aki Horváth igazságügy-miniszter javaslatára kegyelmet kért. így váci büntetésének 6 hónapjából elengedtek egy hónapot. Románnál továbbra is levelezésben maradtak. 1870 májusában Húrban a következőket írta: “Hogyan kerülhet egy olyan ember, mint Te, börtönbe9“... “Nagyon örülök kettőnk szoros kapcsolatának“. ... “Sokáig szellemi összeköttetésben szeretnék Veled maradni...“.

I. C. Dragescu 1870. április 15-én Olaszországból, ahol orvosi tanulmányokat folytatott, írt Románnak: “Öröm és vigasztaló a nemzet iránti elismerés koszorújának viselése. Te elmondhatod: A románságért élek ... Letartóztatásod nemességedet jelképezi; tűrd méltósággal, mert el fog jönni a szabadulás, az ítélet ideje.“* 204 *

Al. Roman hírneve és népszerűsége rohamosan nőtt. Iosif Vulcan verset írt hozzá, amely a Gura salii/ni című lapban jelent meg 1870. március 17-én Doina Ilii A. Roman címmel. Az erdei rigó motívumát dolgozta fel, amely panaszos sorsáról dalol. A költemény 14 szakasza az erdélyi román “elnyújtott“ dojnák stílusában íródott. Const. Pavel nézete szerint: “a román nemzeti viaskodások legélénkebb mozzanatainak visszhangja, szelíd emlékezete a tetteknek és az embernek, a bihari álmodozó és nyugtalan Sandu Románnak.“-0''

^Uo. 15“ Pavel, Const.: Contributii la istoria Bihorului. Alexandra Roman 1826-1897.

Diseurs comemorativ. Beiu$. 1927.37.