Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)

I. A magyarországi román studiumok elindítói

kezdődött történetében, a teljesülés korszaka. Roman helyére először Dionisie Päscutiu került, aki 1853 szeptemberétől 1861 júliusáig állt az egyesület élén. Vezetése idején, a kitűzött célnak megfelelően, kibővítették az Olvasókör könyvtárát, melynek kötetei napról napra gyarapodtak. Tagjai nyilvánosan köszönetét mondtak jótevőiknek a Gcizeta Transilvanieiban, amely csak e kör tagjainak írásait közölte latin betűkkel és ez feltehetően Samuil Vulcan püspök hatásával magyarázható. 1853 végén a váradi Olvasókör egy jászvásári irodalmi kiadóegyesülethez fordult, amely különféle tudományos könyvek publikálásával foglalkozott, kérvén, hogy száműzze, kövezze meg kiadványainak berozsdásodott, rongyos cirill betűit, amelytől olyannyira eltávolodott az igazi román lelke58.

Dionosie Päscutiu után, Dimitrie Sfura és lustin Popfiu vették át az Olvasókör irányítását. Munkájuk gyümölcse három évkönyvben foglaltatik benne: Versuintii romani, Diorile Bihoruhii (Bihar hajnala) és Fenice (Phönix). Ezek közül a legismertebb a Diorile Bihonilui. Oly költők publikáltak benne verseket, akik később is hívei maradtak az irodalomnak. A Versuintii romani és a Diorile Bihoruhii csupán 500 példányban jelent meg, valószínűleg nehéz nyelvezetük miatt még e kevés példányszámban sem találtak vevőre. Az előbbiből 50, az utóbbiból 250 kelt el 1857-ben"f

Az Olvasókör évkönyveiben Iacob Brendu$ian, Carol Grama, Vasile Iutiu, At. M. Marienescu, Dimitrie Meciu, loan Popdan, Moise Sora Novae, Dimitrie Sfura, Paul Vela Ventrariul, George Marchi$iu, Georgiu Deleanu, lustin Popfiu, Dr. Gregonu Sila§i, Vasile Ranta-Buticescu, Elia Träilä, Ionitä Scipione Bádescu publikáltak költeményeket. írásaik - természetesen - sok hiányosságot mutatnak. Ezek közül főként a nyelvi túlzások szembeötlöek, ami számunkra nem meglepő, hisz tudjuk, hogy abban az időben valamennyi erdélyi román tudóst áthatott a latinista eszmény, szellem. Javukra írandó azonban a népnyelv és a népköltészet iránti érdeklődés. Számos népi hangvételű verset írtak, ezek azonban legtöbbször imitációk és a Dói ne (D ojna, mélahús népdal) címet kapták.

13 év múlva a jeles kritikus, Titu Maiorescu az új irodalmi irányelvek szemszögéből megítélve, alaposan a bírálat tárgyává tette a váradi fiatalok

sii Firu. Nicolae: Ürme vechi de culturö románeoscá in Bihor. 1922. 46.

59 Gazeta Transilvoniei. 1857. 24.93-94.