Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)

III. Tamás Lajos, a tudós és tanár

239

Az összehasonlításul szolgáló nyelvi anyagot főként a francia, olasz, spanyol 'és román nyelvből merítette; portugál, katalán, provenszál és egyéb neolatin példákat ritkábban idéz. A hangtörténetet úgy tárgyalja, hogy egyben elősegítse a gyakorlati nyelvtanulást is. A mondattannak nem szentel külön fejezetet, hanem a legfontosabb tudnivalókra az alaktani jelenségeknél és a kötőszavakkal kapcsolatosan tér ki.

Felhívja a neolatin nyelvtudomány iránt behatóbban érdeklődők figyelmét néhány munkára. Ezek közül külön kiemeli: Carlo Tagliavini Le origini déllé lingne neolatiné (Bologna, 1959) és Iorgu Iordan Lingyistica romanicá, (Bucure§ti, 1962) című könyvét

A romanisztika oktatása során segítette tehetségesebb hallgatóit képességeik kibontakoztatásában, külön is foglalkozott velük.

Magyar nyelvtörténeti és általános nyelvészeti tanulmányai

Már a 30-as években, miközben a középkorvégi román szójegyzékekben föllelhető magyar eredetű elemeket kutatta, sikerült Tamás Lajosnak többet megfejtenie a legrégibb magyar szójegyzékeink sok fejtörést okozó latin-magyar szópárai közül. (

A Besztercei és Schlüg/i Szójegyzék néhány latin-magyar szópára, Magyar Nyelv, 34, 1939. 48- 53; Legrégibb latin-magyar szójegyzékeink és szaváról, Magyar Nyelv, 35, 1939. 117-120).

Jelentős feljegyzéseket készített az aknaszlatinai bányászok magyar szókincsére vonatkozólag is (Az aknaszlatinai bányászok szókincséből. Magyar Nyelv, 35, 1939., 265-269. old) Egyszer Aknaszlatinán nyaralt, ahol egy bányászcsaládnál bérelt szobát. Egy héten át minden nap leszállt a bányába. A műszak befejezése után szorgalmasan följegyezte, mit hallott aznap Feljegyzései több mint kilencszáz adatot tartalmaznak

Behatóan foglalkozott tehát magyar nyelvészeti kérdésekkel is. E vonatkozású kutatásai a Magyar Nyelv hasábjain láttak napvilágot, mely folyóiratnak 1929-töl kezdve hosszú évtizedeken keresztül egyik legállandóbb munkatársa volt.

Mindezek mellett általános nyelvészeti problémák is érdekelték. A 30-as évek elején Bárczi Gézával, Laziczius Gyulával és Kniezsa